Ha lenne büszkeségfalunk, kollégánkat, Igort (alias Szilágyi József – illetve fordítva) úgy, ahogy van felaggatnánk rá a grabancánál fogva. Nemcsak azért, mert elsőosztályú újságíró, hanem azért is, mert mellesleg minősült örömzenész, a közel tízéves Save As egyik alapítótagja. Nyilatkozni persze etikai okokból nem akart az együttes ügyében. Átpasszolt öccséhez, a szintén gitáros Szilágyi Gáborhoz, válaszolgasson ő a kérdéseimre.
A
kocsma-művelődésiház
Egy kicsi kocsmában találkoztam először az együttessel egy szombat éjszakán. Mint kiderült, nem akármilyen kocsma volt, hanem törzshelyük: a szentgotthárdi Nyírfa. Ennek a művelődési házzá átminősített közösségi térnek a pincéje a kedvenc próbatermük, itt mindenki ismeri őket. Olyan füst volt, hogy a képeket zajossá tették az apró, szálló szemcsék, amiken megcsillant a vaku fénye. És olyan tömeg volt, hogy megközelíteni is alig lehetett az egyik helyiség sarkába beszorított bandát.
Tizenévesek és ötvenesek egy ritmusban ugráltak az ismert slágerekre. Időnként annyira erősködtek, hogy a zenekarnak - megszakítva előre eltervezett programját - meg kellett ismételnie egy-egy számot. Deep Purple-t, Led Zeppelint, AC/DC-t, Hendrixet, vagy éppen Tankcsapdát, Hobót (a régi időkből), Európa Kiadót, Sexepilt... Saját számokat nem játszanak. Egyelőre?!
Ez egy igazi hobbizenekar
- Nem, valószínűleg nem is fogunk. Szóba került, de az ilyesmi túl sok időnket venné igénybe. Márpedig ez egy igazi hobbizenekar, itt mindenkinek van civil foglalkozása. Az énekesünk, Hertelendy Zénó kamionsofőr, Sipos Tamás, aki gitározik, billentyűn játszik, vokálozik, sőt olykor még szaxofonozik is, szóval ő egy nagyvállalat alkalmazottja, a basszusgitáros, Igor, ugye, újságíró, nekem sok szakmám van, de most éppen masszőrködöm. Egyedül a dobos, Vadász Joci életét tölti ki teljesen zene: egy budapesti magániskolában tanulja a hangszerét,
főállásban
.
Nem kottából játszak, csakúgy hallás után szedik le a számokat innen-onnan. De ez senkinek nem tűnik fel. Nem is képzett zenészek, ha szigorúan vesszük - ám ezt sem szokták számonkérni rajtuk. Sőt, még az Országos Szórakoztatózenei Központ is előadóestek tartására alkalmasnak minősítette őket az átkosban! Ez pedig igazán nem semmi ám...
Persze, korábban, olyan 15-20 évvel ezelőtt ők is dédelgettek álmokat, az alapítók több zenekarban is játszottak, több műfajt kipróbáltak. Van, akinek munkáját nagylemez rögzíti, van, aki koncert- és fesztiválszervezőként (is) szerzett nevet magának, és van, aki musicalekben énekelt, többek között a szombathelyi Homo Ludensben.
Szájról szájra...
Aztán, miközben nekik is, mint mindenki másnak, zajlott az életük, 2001-ben megalapították a Knight Riders, mostani zenekaruk elődjét. Gyorsan megismerték őket, nyaranta fesztiválokra, motorostalálkozókra járnak. Mármint zenélni. Felléptek már - többek között - a Tankcsapda, a Kispál és a Borz, a Quimby után, Szombathelyen Tátrai Tibusszal, vagy éppen a Kontroll Csoporttal játszottak együtt. Például.
A Nyírfa-buliknak ma már szinte legendája van, olyan kéthavonta kerül rá sor, itt egyébként régebbi baráti körüknek is rendszeres találkozóhelye van. És ma már a fiatalabb korosztály is ideszokott, tavaly volt olyan buli, amikor közel kétszáz jegyet adtak el az alig 70 négyzetméteres helyre.
Érdekes módon másik törzshelyük Zalaegerszeg, korábban a Legenda 66 nevű motoroskocsmában, annak bezárása után pedig a Fapuma nevű helyen. (Ugye, ugye, Üvegtigris!)
Sem megfelelni nem akarnak senkinek, sem meggazdagodni a zenéből, csak élvezik, hogy játszhatnak, hogy miközben jól érzik magukat, másokat is boldogabbá tesznek. És persze azt, amikor buli után hátbaveregetik őket:
Te Zénó, Te Gaga, nagyon nagy volt ám!
És ez mindig megtörténik.Hírük pedig szájról szájra jár, közönségük viszi tovább. Nekik köszönhetően hívják az együttest gyakran más megyékbe is. A havi egy-két koncert az elmúlt közel egy évtized elég volt ahhoz, hogy sokan elmentsék a fejecskéjükbe (másként) a nevüket: Save As.
