„A Kispál úgyis öreg már” – nagykorú lett a Hopplá fesztivál

Aztán kellemes meglepetés, egyre többen érkeznek, látható, hogy nem akarják kihagyni az első zenekarokat sem. Jönnek a később fellépő zenészek, szinte mindenki ismer mindenkit, hiába, kisváros ez a Vas megye, és a nyárközepi Hopplá stabil találkozási pont.

Csináljunk egy fesztivált!
Még 1990. júliusában történt, hogy három Szentgotthárd környéki zenekar, a Dráma Margarin, a Nyolcadik Centrifuga és a Spider eleget tett a művelődési ház felkérésének, és fellépett a máriaújfalui Hársas-tó partján. Az akkori városi tanács – az Ausztria felé történő nyitás jegyében – kétnapos kulturális rendezvényt szervezett, amelynek része volt a tóparti koncert is. A program végén Bauer Károly, akkori tanácselnök, későbbi polgármester e sorok írójának kifejezte, nem is gondolta volna, hogy ilyen komoly zenei élet van a városban. Aztán megkérdezte, van-e esély egy nagyobb fesztivál megszervezésére. „Persze, hogy van” – válaszoltam, „csupán pénz kérdése a dolog”. „Pénz van, persze ésszerű keretek között.” – kaptam a bíztatást és másnap elkezdődött a fesztivál szervezése.

Az első Hopplá fesztivál költségvetése 50 ezer forint lett, a hangosítást Vida Ferin keresztül az akkori Lord hozta, az este sztárvendége a Zsoldos Báró vezette Blues Henger lett. A Nyugat-Dunántúl napilapjaiban közzétett apróhirdetésekre rengeteg amatőr zenekar jelentkezett, végül válogatni kellett, és augusztus utolsó hétvégéjén le is zajlott a fesztivál.

Ingyenes koncertek
Akkor még nem gondoltuk volna, hogy tulajdonképpen hagyományt teremtünk, a következő évben az első buli sikerére alapozva szerveztük meg a monstre koncertet, aztán már tulajdonképpen nem lehetett abbahagyni. E sorok írója hat év után kiszállt a szervezésből, amit teljes egészében a művelődési ház vett át, az utóbbi években már a város nagyrendezvényei között szerepel a program.

A rengeteg, felsorolhatatlan amatőr zenekar mellett fellépett például a Quimby, a Sziámi, a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, az Anima Sound System, a Pop Art Market. A közönséget érezhetően vonzza a buli, ami annak is betudható, hogy nincs belépőjegy. Ezért a nézőszámról pontos adatok sincsenek, a legnagyobb közönséget három évvel ezelőtt a Tankcsapda produkálta, a becslések szerint közel 2 ezer embert.
De térjünk vissza a szombati, 18. Hopplá fesztiválhoz.

Az elmaradhatatlan énekes
Miközben a gyarapodó közönség az árnyékot kereste, a sörsátorban a hűtők küzdöttek a sivatagi meleggel, öt órakor a színpadra lépett a vassurányi Stainless. Ismerős arcok, aztán rájövünk, hogy – legalábbis néhányukkal – az Átjáró tehetségkutató sárvári elődöntőjén találkoztunk, Metalforce néven. Most egy kcsit megsajnáljuk őket, hiszen tényleg dögmeleg van, ennek ellenére jó húszfős rajongótáboruk birtokba veszi a színpad előtti teret.

Mi inkább a sörsátor nyújtotta enyhe keressük, befut Hege, a körmendi művház ifjúsági referense, az Átjáró narrátora, szervezője. Kicsit nosztalgiázunk, hiszen Hege volt az, aki az első 10-12 Hopplá elmaradhatatlan fellépője volt, mint egy körmendi csapat énekese. Hege aztán mégis elmaradt, most táborozó középiskolásokat hozott a bulira.

„A Kispál úgyis öreg már”
Meglepődve látjuk, hogy – első negatív érzésünk és várakozásunk ellenére – szépen gyarapodik a közönség. Szinte egyenes arányban a hőmérséklet csökkenésével.

Aztán a szentgotthárdi Zaporozsec lép a színpadra, helyi erőként komoly közönségsikerként. Ami, persze, teljesítményüknek is betudható, hiszen 20 zenekar közül nyerték meg az Átjáró döntőjét. Most, a rendelkezésre álló 45. percnek köszönhetően több számot is hallunk tőlük, közben Pócza Zsolttal, a keverőssel beszélgetünk, aki azt mondja: „Nagyon jók, a Kispál meg úgyis öreg már.”