Mire fél tizenegy táján felocsúdtunk, hogy vége, alig volt erőnk kivonulni a Bartók Teremből. Kemény kezdés, bevehetetlen távlatokban, programzenék sora. Be kell vallanom, a szünetben sunyítottam a nálam avatottabbak nemtetszése hallatán, én tényleg élveztem ezt a
hang-zavart
.A szervezéssel már kevésbé lehettünk elégedettek
Ahhoz képest, hogy több újságban fél nyolcas kezdés jelent meg, a koncertet hét órára kalibrálták. Igaz, a felháborodott városlakók tömege fél órával később sem döngette a zsinagóga bejáratát. Végül jó ha fél házat könyvelhettünk el, ami egy jubileumi fesztivál-megnyitáson eléggé siralmas eredménynek számít. Hol voltak például a szemináriumi hallgatók? Nem volt felemelő érzés a negyedik sor közepén egyedüliként úgy üldögélni, hogy előttem a zenekar húzta, a sorok pedig üresen tátongtak.
Azt látni, hogy évek sora telt el úgy, hogy egyre csak azon nosztalgiáztunk, bezzeg tíz-húsz éve még itt volt a budapesti zenei élet krémje, amikor Kurtág és Eötvös Péter vitte a prímet, amikor a nagy nevek hetekig mellettünk kávéztak a Szimfóniában. Jó pár éve cikkezünk arról is, hogy a szeminárium hallgatói egyre fogyatkoznak, hogy egyes kurzusokra lasszóval sem lehet hallgatókat fogni. Nem jönnek, mert a zenei pályán mozgóknak ezer és egy hasonló lehetőség adatik, miért pont ide, az isten háta mögé fizessék be magukat.
Másrészt viszont, ha az idei fesztivál-programot és szemináriumi oktatógárdát megnézzük , laikusként úgy véljük, lehetne nagyobb csábereje.
Visszatérve a szervezésre, hiányzott a konferanszié, egész este gazdátlanul ment a program. Senki sem mutatta be például a megnyitó előtt a megyei közgyűlés elnökét, Kovács Ferencet, így aki nem ismerte fel, fogalma sem lehetett arról, ki beszél. Az ősbemutatók után senkinek sem jutott eszébe a szerzőket, az operaénekeseket egy virágcsokorral vagy bármivel meglepni, munkájukat megköszönni. Nem volt tiszta mikor van szünet, vagy hosszabb átszerelés, a közönség vagy maradt, vagy felállt…
Fesztivál-történet
Kovács Ferenc a huszonötéves jubileum kapcsán pár mondatban számvetést is készített. A fesztivál idén huszonöt éves, ám a szeminárium idősebb, legalább harminc esztendős múltra tekint vissza. A budapesti indulás után öt évvel, Petkó János hathatós lobbijának köszönhetően költözött Szombathelyre. A kurzusokhoz szorosan kapcsolódó fesztivált huszonöt évvel ezelőtt alapította meg a kulturális minisztérium. A jubileumi év programja a Zene és Színpad (Music and Stage) alcímet kapta.
Műsoron: Tihanyi, Bartók és a Piknik
Három kortárs magyarországi ősbemutató, ha tágan értelmezzük, valamiképp mindhárom a szeminárium irányadó programjához, a színpadhoz kötődik. Kihasználva a teret ugyanis a zenekari művek is szabadabb felfogásban készültek, a zeneszerzők éltek a hely adta lehetőséggel, és szakítottak a szokványos felállással. Külön izgalmas a nyitány, Tihanyi László Epilegomena – Jan Jansson a tejúton című darabja, ugyanis a vonósok oldalt a lépcsőkön, szemben a színpaddal foglaltak helyet. Sámánként bolyongott közöttük a fuvolás (Gyöngyössy Zoltán), Weöres Sándor Bolond Istókjának hőse. Öt stáció, öt dallamvilág. A hangzás izgalmasnak hatott, minden oldalról körbevett a muzsika.
Johannes Schöllhorn Phosphorja sem szokványos programzene, az ütős Pascal Ponssal a főszerepben. Rám kevésbé hatott mint Tihanyi, de erről a zenéről írni lehetetlen vállalkozás.
A görög-cipusi zeneszerző Constantinos Stylianou, Picknick im Felde című kamaraoperáján, bevallom, már csak a hivatástudat marasztott. Bartók Táncszvitjével együtt kerek egésznek tűnt az este, ráadásul féltem a műfajtól. A kereteken belül azonban eredeti kis előadást láthattunk, amennyire ezt persze mimika alapján megsejthettem, ugyanis német nyelven zajlott.
Ami kihámozható belőle: a történet az első világháború idején játszódik, a fiú a fronton, egy isten háta mögötti helyen őrt áll, amikor szülei váratlanul megjelennek. Piknikelnek, amikor egy ellenséges katona tűnik fel. Elfogják. Összebarátkoznak, ám amikor a szülők eltűnnek, folytatódik a háború. A Landestheater Linz korhű ruhákban, jó színészi kvalitásokkal játszott. A darab kint realisztikus színpadi háttérrel és díszletvilágban fut, kár hogy ebből mi csak az NDK-turistás papucsos, rikítóan virágos ruhákat, no és a katonai hacukákat élvezhettük.
A folytatásról
Az elkövetkező két hétben a szeminárium hallgatói egyedülálló vállalkozásként új opera-produkcióra készülnek. A darab, amelyet a fesztivál zárásaként július 18-án este fél nyolctól mutatnak be: Bartók Béla Kékszakállú herceg vára lesz. Mindez korunk egyik legjelentősebb operaszerző-karmestere, Eötvös Péter irányításával készül, segítségére Kovalik Balázs, a budapesti opera főrendezője valamint Vajda Gergely zeneszerző-karmester lesz. A fesztivál sztárvendége Heinz Holliger svájci oboista, zeneszerző és karmester. (A Bartók Fesztivál programjairól bővebben itt olvashatnak…)
