Mégegyszer a brigantikról
Sajnálatunkra az idei év vita nélkül eddigi legbombasztikusabb remekművét, Tarantino mester Becstelen Brigantyk című groteszk háborús kalandmoziját nincsen alkalmunk a nagyérdemű és a fanatikusok kegyeibe ajánlani, hiszen egyik kollégánk a filmajánlót megelőzve megtette ezt.
Aki azt gondolja, hogy a G-Force - Rágcsávók című kasszasiker sztorija csupán a hollywoodi álomgyár eszement forgatóköny-iparosainak hagymázas terméke lenne, annak tanácsolnám a hidegháború (és minden sikeres állatvédő igyekezet ellenére félve teszem hozzá, hogy napjaink) titkos hadviselésének tanulmányozását. Különböző kisebb-nagyobb testű állatok hírszerzési és diverzáns feladatokra történő kiképzése és bevetése sajnos nem csupán az ő képzeletük terméke. A legújabb élőszereplős jelenetekkel kombinált Disney-féle 3D-s animációs akciómozi persze nem a háborúk történetének analízise, hanem igazi szórakoztató családi mozi.
Házilegyek a Holdon
Az idei nyár elején egy másik animációból már megtudhattuk, hogy Armstrongékkal egy időben házi legyek is betették tapadókorongjaikat a Holdra. A Rágcsávókban pedig egy nagyságrenddel feljebb, a tengerimalacok és egyéb fogukat sűrűn koptató kisállatok hősi tetteivel szembesülhetünk. Az amerikai kormány szupertitkos programjában ugyanis egy tengerimalacokból, valamint egyéb barátaikból és üzletfeleikből álló, mindenféle hi-tech cuccal sikerrel és előszeretettel dolgozó elit kommandó világmentő akcióját figyelhetjük - a speciális effekteknek hála - szájtátva.
A csipet csapatnak egy kellőképpen megátalkodott és gonosz milliárdos (a film kevés nem animált főszereplője közül a nagyszerű és újabban sokat foglalkoztatott angol Bill Nighy alakítása) hatalmi terveit kell romba dönteniük mielőtt késő lesz. A kémek csatamezejére lép Darwin parancsnok, akinek egyetlen elfogadható eredmény a győzelem. Egyik oldalán ott van Tsudi, a kibírhatatlan modorú fegyverszakértő és a szexi harcművész mester(nő) Rágnesz. Másik mancsa felől pedig V. Kond a komputer- és IT-zseni és az észrevétlen megfigyelés légy-a-falon módszerének specialistájaként Mooch, a bögöly. (Magyar hangjaik a felsorolás sorrendjében Rékasi Károly, Hujber Ferenc, Peller Mariann és Scherer Péter.)
A felsorolásból egyértelműen kiderül, hogy a gonosznak talán ha másfél órányi fórja marad a tetemre hívásig és tanulságot adó megszégyenítésig. Nekünk és főként a kisgyermekes szülőknek meg csemetéiknek pedig egy újabb vicces helyzetekkel spékelt és felturbózott, trendi akciós termék-mozi. A vásznon a cukisági és jópofasági mutató magasra csap, ezért hát a moziból hazafelé a kisállat-kereskedéseket, matricás albumokat és tengerimalacos akciófigurákat árusító játékboltokat óvatosan tessék kerülgetni! A kommandós rágcsálók a Cinema City Savariában mentik meg az emberiséget.
Szívügyeink
Nem csak a húszéveseké a világ
- énekelhetnék a Szerelem második látásra főszereplői Aradszky László híres dalának refrénjét, már amennyiben nem angolszászok lennének. Az Atlanti-óceán két partján fekvő nyelvterületek szórakoztatóiparában az utóbbi években egyértelműen vezető műfajnak tekinthető romantikus mozit megújító darab hősei ugyanis korántsem a zsáner mostanság már unalomig ismert tizenéves változatát élik meg, hanem a szívügyek hol humoros, hol drámai módon felkavaró örök történetének pár generációval feljebbi verzióját.
A Dustin Hoffmann által alakított Harvey Shine New York-i reklámdalszerző, akinek korántsem nagy karriernek tekinthető állása éppen egy cérnaszálon függ, amikor is lánya esküvőjére érkezik Londonba. Ahol az utolsó pillanatban szembesül a megalázó ténnyel, hogy egyetlen gyermekét nem ő, hanem annak nevelőapja vezetheti oltár elé. Fájdalmát gyors távozással igyekszik feledtetni, ám lekési a gépét, telefonos magyarázkodására pedig főnöke kíváncsi nem lévén egy füst alatt a munkáját is elveszíti. A szakadék szélére jutva legjobb, ha az ember leül egy pillanatra és iszik egy pohárral, mielőtt meggondolatlan lépésre ragadtatná magát.
Pohárka ital és súrlódásmentesség
Harvey éppen e pohárka ital elfogyasztásához talál figyelmes partnerre az Emma Thompson által megformált, közvélemény-kutató Kate-ben. Ami innentől a sztoriban történik - a felületes futó ismeretség kitartó érdeklődéssé, majd mindent felkavaró és mély érzelemmé érlelődése, az óvatoskodás a sérülékenység miatt, az egymást elfogadás idős korban sem súrlódásmentes játszmái - az semmiképpen nem tekinthető újdonságnak a műfaj kedvelői, de bármelyik érzelmek vászonvilágában jártas mozinéző számára sem. Már idős kori fellángolásokhoz is asszisztálhattunk akár az elmúlt években (lásd pl. Minden végzet nehéz). Ami Joel Hopkins sokszor közhelyekbe csúszó munkáját mégis kiemeli az átlagból, az egyértelműen a két főszereplő színész személyes hitele és professzionális jelenléte a vásznon.
Az e hónapban 72 éves Hoffmann és a hatodik X-et idén betöltött Thompson tökéletes beleéléssel játsszák el az élettől még egy esélyt kapó, de éppen korábbi tapasztalataik miatt jogosan óvatos, közben persze titkon mégis reménykedő szépkorúak érzelmi drámáját. Merthogy a film leendő nézőit arra is figyelmeztetnem kell, hogy az eredetileg Harvey utolsó esélye címet viselő sztoriban ne keressék a romantikus vígjátékok viháncoló jókedvét (bár oldott, megmosolyogható/-tató pillanata akad éppen elég), felületes érzelmi tanulságait és kötelező rózsaszín szemüveget sem.
Ellenben kapni fognak két kicsit rezignáltan bölcselkedő, de mindenképpen hitelesen megjelenített karaktert, akik inkább már csak sokat tudó belenyugvással és szemlélődő nyugalommal mozognak a világban - mígnem eléri őket érzelmileg kikerülhetetlenül szembesítő találkozás, ami kezdeti igyekezetük ellenére elsodorja minden óvatosságukat és megfontolásukat. Ha valakikért, hát értük, meg rajtuk keresztül a műfaj idősebbek számára való visszahódítása miatt érdemes beülni erre a mozira.
Ideje van a számadásnak
Mindenképpen ideje van a számadásnak, már ami bolygónk, a Föld és a saját gyerekeink iránti kötelezettségünket illeti - hirdeti pazar kiállítású képekkel és kérlelhetetlen következetességgel a Savaria Moziban látható francia természetfilm, az Otthonunk. Yann Aarthus-Bertrand fotós évtizedes projektje kiállítás (2002), album (Corvina, 2003) és televíziós sorozat (2006) formájában is látható volt már nálunk. Most másfél órás felkavaró szépségű dokumentumfilmmel csatlakozik az utóbbi évek környezettudatosságra ráébresztő öko-mozijának áramlatához.
Ennek a trendnek az egyik ága magyarázó szöveg nélkül, a természet, az élővilág és maga az élet csodájára rácsodálkozó, gyönyörködtető képekkel kelt nézőjében aktivizáló érzelmeket (mint tette Godfrey Reggio trilógiája - Koyaanisqatsi - Kizökkent világ, Powaqqatsi - Változó világ, Naqoyqatsi - Erőszakos világ, a legendás Baraka, Attenborough tavaly bemutatott A Földje, és a francia természet-dokumentumfilm olyan nagyágyúi, mint a Mikrokozmosz, a Vándormadarak, A kék mélység vagy A pingvinek vándorlása).
A másik irányzat alkotásai éppen ellenkezőleg, a nézőt a szentimentális egzotikum- és világcsoda-szemlélésből folyamatosan kizökkentve, szembesítő erejű, érvelő és vitára ösztönző tényfeltáró és azokat szenvedéllyel és tudományos alapossággal magyarázó filmeket hoznak létre (mint a Darwin rémálma, a Leonardo DiCaprio narrátorkodásával született Az utolsó óra, az Al Gorral Oscar-díjat nyert Kellemetlen igazság, vagy már a kapuban álló társadalmi vetületekre figyelmeztető Nagy kiárusítás, Super size me vagy a magyar A másik bolygó).
Absztrakt szépség és mellbevágás
Arthus-Bertrand filmje valahol a két irányzat között félúton helyezhető el. Előbbiekkel rokonítja a többéves rendszeres és kitartó gyűjtőmunkával elkészített, szinte majdnem kizárólag méltóságteljes, totál plános légifelvételeinek lélegzetelállító szépsége, hibátlan kivitelezése és minősége, a meditatív hangulatú világzenei háttér. Utóbbival pedig a filmet végigkísérő és az ember természetformáló erejét és felelősségét hol tárgyilagos, hol kérlelhetetlenül szembesítő narrátorszöveg, a főként a film végén feliratokban sorjázó sokkoló számadatok, valamint képek szándékosan ellenpontozásos és drámai vágása és szerkesztése. Az Otthonunk a bolygó születésének kivételes csodájától az élet megjelenésén át haladva sorra veszi az emberi kultúra természettel harmóniában élő és e harmónia kereteit széttörő életmódjának vizuálisan is gazdag tényeit, hogy közös utolsó órás/pillanatos felelősségünkre döbbentsen rá minket.
Sokszor egészen absztrakt szépséget és mintázatokat rögzítő felülnézeti képeit szemlélve kikerülhetetlenül szembesülünk jelenlegi kultúránk minden eddigi emberi nemzedéknél nagyobb formáló erejére - és rombolni, pusztítani képes potenciáljára. S teszi mindezt a kíméletlenül pontos és folyamatos narráció ellenére zömmel a látvány erejének segítségével. Fiatalabbaknak okulásul, idősebbeknek tanulságul, homo sapiensként kötelezően begyűjtendő alkotás. (a vizuális formától lenyűgözve 10/9 pont)
