Dr. Bárdossy László, a magyar törtenelem mai napig vitatott alakja, háborús bűnösként számontartott miniszterelnöke 119 éve, 1890. december 10-én született Szombathelyen, kisnemesi családban. Születésének 119. évfordulója december közepén volt, míg halálára január elején emlékeznek meg. Jó tíz éve a szülőhelyen hatalmas botrányt kavart, hogy a MIÉP helyi szervezet szentmisét mondatott a háborús bűnös tiszteletére a szombathelyi Ferences templomban. De ki is volt ő, lássuk sorjában...
Mint diplomatát tisztelték
Édesapja hivatalnok volt. A középiskolát először Eperjesen, az egykori Sáros Vármegyében kezdte el, majd Pesten folytatta. Jogot szintén a fővárosban, majd Berlinben és Párizsban is hallgatott, míg végül 1912-ben megszerezte diplomáját.
Rá tíz évre került a külügyminisztérium sajtóosztályára, melynek 1924-től a vezetője lett. Két év múlva miniszteri tanacsossá nevezték ki, majd 1930-ban a londoni követség tanácsosi posztját töltötte be.
Hogy akkor miképpen ítélték meg a diplomatát, arról tanúskodik az angol történész, Carlile Aylmer Macartney írása: szerinte Bárdossy a magyar politika legtehetségesebb embere volt Londonban, aki a legnagyobb szimpátiát szerezte meg a korban országunknak.
Később a románok is hasonlóan vélekedtek: 1934-ben Magyarország bukaresti nagykövetévé nevezték ki Bárdossyt, munkája során mutatott nagy tudása és korrektsége miatt a románok is elismerték. A külügyminiszteri posztra 1941-ben lépett, amikor elődje, gróf Csáky István meghalt.
Mihelyt miniszterelnök lett, beterjesztette a harmadik zsidótörvényt
Ugyanebben az évben, április 3-án Horthy Miklós kormányzó miniszterelnöknek nevezte ki, hivatalában Teleki Pált követte, aki öngyilkos lett. Miniszterelnöksége alig tartott egy évig, mégis ezen rövid idő alatt olyan lépéseket tett, amelyekért 1946-ban agyonlőtték. Hogyan vezetett az út a miniszterelnöki székből a vesztőhelyre?
1941 nyarán terjesztette be a harmadik zsidótörvény javaslatát, amit a parlament el is fogadott. Mint tudjuk, a törvény szerint tilos volt a zsidók és a nem zsidók közti házasság, de a szex is. Utóbbi is fajgyalázásnak számított. A törvény kötelezővé tette a házasság előtti orvosi vizsgálatot.
Kezdetben ellene volt, hogy Magyarország belépjen a második vilagháborúba, viszont a kassai bombázás másnapján, június 27-én saját maga javasolta: nyilvánítsa ki az ország, hogy hadban áll a Szovjetunióval. Fél évvel később bejelentette, hogy Magyarország az USA-val is hadiállapotban levőnek tekinti magát.
Ő küldött halálba sok százerez magyart
Tette ezt Horthy tavollétében, de ehhez a lépéshez a Minisztertanács sem járult hozzá. Viszont a német és az olasz nyomás elég volt ahhoz, hogy bejelentse a hadiállapotot. 1942 januárjában felállitotta és kiküldte a keleti frontra a második magyar hadsereget (ami a doni áttöréskor katasztrofális vereséget szenvedett), és azt is engedélyezte, hogy 20 ezer magyarországi németet sorozzanak be a Waffen SS-be.
Ezek után kérte arra Horthy, hogy önként mondjon le miniszterelnökségéről, amire 1942. március 7-én került sor. Helyére a kormányzó Kállay Miklóst ültette. Bárdossyt 1944-ben Szombathely orszaggyűlési kepviselővé választotta, így vett részt a Szálasi-kormány decemberi parlamenti ülésén.
A háború után elmenekült az országból, először Németországba. Majd beutazási vízumot kapott Svájcba, ahol egy gyűjtőtáborba került. Nem sokkal ezután visszatoloncolták Németországba, ahol a megszálló amerikaiak letartóztatták, és 1945 októberében hazájába szállították.
Még ugyanebben a hónapban a népbíróság elé kellett állnia, mint háborús bűnöst a következőkkel vádolták: a délvidéki bevonulással, a Szovjetunió és az USA elleni hadüzenettel, illetve azzal, hogy miniszterelnöksége után különböző szerepeket vállalt jobboldali mozgalmakban.
A mai napig megosztja a szakembereket az, hogy Bárdossy tárgyalása koncepciós per volt-e vagy sem, tény viszont, hogy a történészek egy része a háború utáni megtorlás egyik kirakatáldozatát látják az egykori politikusban.
Pritz Pál a következőket írta ezzel kapcsolatban: a háborús veszteségek, pusztítások fölött érzett fájdalom és indulat külső nyomása alatt a bíróság nem lehetett szenvedélymentes. Bárdossy Lászlót a népbíróság gonosz személynek látta és láttatta, aki olyan hallatlanul súlyos bűncselekményeket követett el, amilyen az egész világtörténelemben nem található.
Bárdossy ezzel védekezett: Erdélyt akarta visszaszerezni
Másfelől azt állítja Pritz, hogy
Bárdossynak nem volt ereje, államférfiúi tálentuma arra, hogy az ország örvény felé sodródó sajkáját erőteljes kormánymozdulatokkal más vizek felé kormányozza
. Ehelyett kormányzása nem egészen egy esztendeje alatt a hazát három világhatalommal hozta hadiállapotba. A Szovjetunióval történt szembekerülés akkor elkerülhető lett volna, s ezért Bárdossy Lászlót – az államfő mögött a második helyen – igenis bűnös felelősség terheli.Bárdossy ugyan a legkeményebb büntetésre számíthatott, mégis így fogalmazott a tárgyaláson:
Belátom, hogy a jogosan felgyűlt indulatokat és keserűségeket le kell vezetni. Módot kell találni arra, hogy a lélek megkönnyebbüljön, csak azért, hogy a fájdalmából felocsúdó lélek visszataláljon a nemzet egységéhez. Semmiféle áldozat nem lesz nagy, mely ide elvezet.
Vagyis ezzel elismerte az indulatok és a keserűség jogosságát. A volt miniszterelnököt először kötél általi kivégzésre ítélték, majd a büntetést golyó általi halálra változtatta a bíróság. A volt kultuszminiszter, Hóman Bálint is a Markó utcai börtönben raboskodott, ugyanott, ahol Bárdossy. Az írások szerint Hóman azt hangoztatta rabtársainak, hogy az egykori államférfi egész külpolitikáját Erdély megszerzésére építette.
A szombathelyi Werner Alajos katolikus pap kísérte a vesztőhelyre
Ezért paktált le Hitlerrel. Hóman állítólag hallotta, amikor Bárdossy ezt mondta Horthynak: a magyar honvéd a bolsevizmus ellen küzd az orosz fronton, de elsősorban Erdélyért.
Bárdossy ezt fejtette ki védőbeszédében is:
Ha mi 1941-ben nem állunk be a háborúba, és 1944-ben nem engedjük be a németet, akkor bizony aligha akadt volna, aki ma itt, a főtárgyalásomon az ügyész úrnak tapsolhatna, mert eltiport volna bennünket a német és a környező bosszú lihegő áradata.
Bárdossy az utolsó óráit Werner Alajossal tötötte, aki korábban a szombathelyi egyházmegye papja volt, majd 1941-től a Regnum lelkipásztori közösség budapesti központjában lakott, aminek 1949-ben házfőnöke lett. Werner atyát Géfin Gyula, a szintén szombathelyi papnevelő intézet rektora kérte meg levélben, hogy végezze el az utolsó lelkipásztori szolgálatot Bárdossy mellett a siralomházban.
A temetés előtt két nappal ellopták a holttestet
A rektornak küldött válaszlevelében a katolikus pap így emlékszik vissza 1946. január 10-re, vagyis a kivégzés napjára:
Elkísértem a vesztőhelyre is, ott is a legnagyobb lelki nyugalommal és fölénnyel viselkedett. Áhítattal, szeretettel megcsókolta a keresztet, melyet én nyújtottam neki, és félhangosan mondta: Jézusom, irgalom!
Ezután kiáltotta érces, harsány hangon, úgy, hogy az egész tömeg megértette: Istenem, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól! Ezután dördült el négy csőből a halálos lövés, ő kereszttel a kezében esett össze, a kereszt a mellére hullt, én pedig ott térdepeltem mellette.
Werner Alajos arra is kitér a levelében, hogy a holttestet január 14-én a hozzátartozók kérésére neki kellett volna eltemetnie, de két nappal a szertartás előtt megtudta, hogy a tetemet ellopták.
A koporsóban a holttest helyett téglát talált a család
A békéscsabai Hódi Rezső István, volt bencés piarista cserkész a Bárdossy-per tárgyalásakor ismerkedett meg az elítélttel: segített neki védőbeszéde gépelésében, és ott volt a kivegzésnél is. Hódi úgy emlékezett vissza a történtekre, hogy a holttestet Bárdossy első és második felesége kérte ki. A vérbíró, dr. Major Ákos azt állította, testet még aznap este megkapták a hozzátartozók, és Szombathelyen el is temették.
Hódi szerint a vérbíró hazudott, ugyanis a feleségek a kivégzés után egy héttel kapták meg Bárdossy koporsóját, amiben nem a holttest, hanem tucatnyi tégla volt. Hódi szerint ekkor lett öngyilkos Bárdossy első felesége.
Majd azt is megemlíti, hogy a második feleség harcolta ki, hogy a kivégzés után tíz nappal megkaphatta a család a néhai miniszterelnök földi maradványait, amit a vasi megyeszékhelyen helyeztek örök nyugalomra. A feltételezések szerint ez a hely nem más, mint a Bárdossy-családnak a szombathelyi Szent Márton temető előkelő részén levő sírhelye.
