Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Akinek mégsem kellett New York és Hollywood - Interjú Mérei Tamással

New Yorkban hollywoodi hírességeknek csellózott, Robert De Niroval biliárdozott. Játszott Rockefeller 90. születésnapján, II. János Pál pápának és George Bush-nak is, most éppen körbehajózná a földet. - Porté a szombathelyi szimfonikusok igazgatójáról, egy színes egyéniségről: Mérei Tamásról.

- Fiatalon, mint nemzetközi szólókarrier előtt álló csellista jöttél vissza Szombathelyre, hogy a Savaria Szimfonikusokat igazgasd. Nem bántad meg?

- Nem, nem, én szombathelyi vagyok, 14 éves koromig itt éltem, aztán következett öt év Zeneakadémia, de Budapestről hetente, majd Amerikából háromhetente, és Ausztriából is ahányszor csak lehetett, hazajártam… Borzasztóan kötődöm, nem is annyira a honvágy miatt, nem is azért, mert kint nem éreztem jól magam. Csak egyszerűen Szombathelyt szerettem mindig sokkal jobban.

Mérei Tamás
Mészáros Zsolt

- Az első benyomásaid? Közel tíz év elteltével bizonyára sok minden megváltozott itthon.

- Csak azt tudom mondani, most is nagyon szeretem az ittlétet. Gyerekkoromban földrajzi atlaszokat bogarászva statisztikákat készítettem arról, miért is érdemes Szombathelyen élni: a házak magasságán kezdve a tömegközlekedési, közúthálózati, népességi adatokon át mindent megpróbáltam úgy variálni, hogy közben az derüljön ki, csakis Szombathely a legtutibb hely.
A minap jártam Pécsen – ahol épp egy 8 milliárdos koncertterem-beruházás közepén állnak - innen szemlélve a zenekaruk ideális anyagi kondíciók között létezik, mégis ők mondták nekem: bezzeg Szombathelyen! Nem véletlenül irigykednek az ottani kollégák is, és az sem véletlen, hogy próbajátékra is szívesebben jönnek hozzánk. Mert Szombathelyről, ezen belül zenekaráról a máshol élőkben abszolút pozitív kép él.

- Evidens volt, hogy zenészcsaládban te is zenész, csellós leszel?

- Sok minden determinál, genetikailag kódolva is van, ilyen testfelépítéssel, ekkora kezekkel nem válogathattam a hangszerek között, nem lehetnék hegedűs… talán még zongorista.

A szombathelyi zenekar jó

- Szinte beleszülettél a szombathelyi zenekarba…

- Mindkét szülőm itt dolgozott, édesanyám 38 évig volt vezető csellista. Emlékszem, már gyerekként is rengeteg próbán jártam, vagy kint teniszeztem a zsinagóga udvarának falán, míg rájuk vártam. Sok kolléga már akkoriban is tagja volt az együttesnek, amikor én még kissrác voltam.

- Ez gondolom, egyszerre jó és rossz…

- Igen, jó, mert ősidők óta ismerjük egymást, tudom, milyen zenekarban játszani, ismerem a helyi problémákat. Rossz, mert hogyan fegyelmezzek, utasítsak valakit, aki gyerekkorom óta ismer, szüleimmel baráti viszonyt ápolt, akivel anno együtt építkeztünk? De nincs nehéz dolgom, mert nagyszerű ez a csapat, és ez nem csak az én véleményem, mondják ezt azok a vendégkarmesterek is, például Vásáry Tamás és Eötvös Péter, akik szívesen dolgoznak velünk.

Mérei Tamás
Mészáros Zsolt

- Szombathely kisváros, a zenekar ügyes-bajos dolgai mindig hamar kiszivárognak. Évekig jobbára csak belső konfliktusokról, harcokról és elégedetlenségről lehetett hallani. Mostanában elhalkultak ezek a hangok.

- Most nincsenek belső konfliktusok, és ez óriási dolog, főként, amilyen gazdagsági helyzetben vagyunk. Amikor pályáztam, figyelmeztettek, ez a megye legnehezebb intézménye: hetven művészemberrel... Azonban volt időm pszichológiai szempontból is felkészülni. Azt szeretném, hogy ne az legyen a legfőbb visszatartó erő, hogy az igazgató mit szól ehhez vagy ahhoz, hogy észreveszi-e ezt vagy azt. A zenekari tagok magukért, közös érdekből tegyék a dolgukat: mert az ember akkor becsüli meg saját magát, tiszteli meg a munkahelyét, ha jól teljesít.
A kinevezés utáni első három hónap nehéz időszak volt, Alpaslan Ertüngealp karmesterrel – akkori zeneigazgatóval – voltak a zenekarnak komoly nézeteltérései. Tavaly augusztusban Vásáry Tamás lett a zenekar tiszteletbeli elnök-karnagya Egy csoda - Vásáry a szombathelyi szimfonikusoknál 2009. August 05. 22:47 , ezzel együtt viszont - hangsúlyozottan ideiglenesen - a művészeti vezetői posztot is nekem kellett betöltenem. Ennek egyetlen pozitív hozadéka van, viszonylag ritkán keveredek vitába saját magammal.

Épp negyvenmillió hiányzik...

- Már utaltál rá, hogy a zenekarnak komoly gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie. Miért?

- Tavaly a művészeti intézmények állami támogatásának elosztására új törvény született. A beszolgáltatandó adatok alapján egy Excel táblázat alapján dől el, ki mennyivel gazdálkodhat. Két fontos szempontot vesznek figyelembe: a zenekar a „lakhelyén” nominálisan mennyi támogatást kap - azaz amennyire fontos ott helyben - másrészt azt, hogy hány tagú az együttes.

Az első kategóriás zenekarok közt a Savaria Szimfonikusok a legkisebb zenekar, és a nominális támogatások összege is a legkevesebb. Nem csak utolsók vagyunk a sorban, hanem az előttünk állók hozzánk képest helyben legalább kétszer annyit kapnak. Számszerűsítve: nekünk 120 milliót biztosítanak fenntartóink, Miskolcnak például 350-ből kell gazdálkodnia. Válság mindenütt van, de azzal is szembe kell nézni, hogy egy szimfonikus zenekar fenntartása mindenütt pontosan ugyanannyiba kerül, és ugyanazokat a műveket is játsszuk. Ha a kottában három trombita szerepel, spórolásból nem fújhat csak kettő.

Az ország legjobbjai közt vannak a szombathelyi muzsikusok
Bonyhádi Zoltán

- Az intézmény közös fenntartású - városi és megyei kézben van, nekik közösen kellene a zsebük mélyére nyúlni?

- Szeptember óta tudjuk és mondjuk, baj lesz. Időközben ugyan saját bevételeinket is jócskán meg tudtuk növelni, ennyit még soha nem dolgozott a zenekar. De az új törvény életbe lépésével 40 millióval kapunk kevesebbet. Eddig 130 millió volt az állami támogatás, ez lett szeptembertől kilencvenmillió. Ennyiből azonban, a helyi önkormányzati és megyei támogatást is hozzátéve, nem lehet egy ekkora szervezetet működtetni. A közalkalmazotti, teljesen lecsupaszított béren túl az összes jutalmat, prémiumot már megvontuk, még fellépő ruhát sem tudunk biztosítani, pedig feladatunk lenne. Zenészeink így kényszerűségből turkálókból öltöznek. Ez nagyon szomorú. Míg egy másik vidéki zenekari tag egy külföldi turnén 80 euro napidíjat kap, nálunk ez ennek a töredéke, az is forintban kifizetve. Itt nincs szolgálati lakás sem, Pécsen 23 van, és még sorolhatnám…

- Milyen forgatókönyvek léteznek?

- Vannak teoretikusok és gyakorlatiak. A teoretikus: azt mondjuk júniusban, hogy bezárjuk az intézményt, semmire nem költünk. Akkor a bérekre decemberig elég lesz a pénz. A másik, hogy az év végéig 40 milliós hiány gerjesztünk, amikor aztán el lehet mondani, az igazgató elfelejtett felelősen gazdálkodni. Na ezt is szeretnénk elkerülni. Még szeptemberben írtam egy tanulmányt arról, mi az egyetlen út a jelen helyzetben a Savaria Szimfonikus Zenekar számára: a 2008-as helyi támogatást kell visszaállítani, melyben én tíz fővel több zenészt foglalkoztatnék, ezzel csökkenteném a kisegítők számát, akiknek ugyanúgy útiköltséget, szállást és tiszteletdíjat kell fizetni, de az állami támogatás kiszámításánál nem kapunk utánuk normatívát. Van egy bizonyos költség szint, ami alatt ezt a műfajt nem lehet fenntartani.

A politikusoknak el kell dönteniük, kell-e a városban szimfonikus zenekar, és ha kell, akkor az abszolút minimum költségszintet biztosítani kell. Ez az egyetlen olyan profi együttes, amely Szombathely nevét, jó hírét, kultúráját a zene nemzetközi, mindenki számára érthető nyelvén az egész világba elviszi.

Opera-fanatikus

- Saját szakmai karrieredet mennyire tudod építeni?

- Sok időm nincs gyakorolni. Az a szerencsém, hogy serdülőkorban, amikor az inak és izmok kialakultak, eleget és jól gyakoroltam. Ha nem veszem elő a csellót pár hétig, akkor sem kellenek hetek, hogy formába lendüljek. Első nap csak tíz percig működik a dolog, aztán tizenötig, innen kell feltornászni magam. Az Eszterházy trióban játszom, tanítok is, bár lecsökkentettem, évi egy nagy kurzust vállalok, azt is nyáron. Már nem dolgozom a karrierért, habár eddig sem nagyon hajtottam érte. De érdekes, amióta igazgató vagyok, többet hívnak, nyilvánvalóan jobban a figyelem központjába kerültem. Imádok csellózni, de elsősorban zenésznek érzem magam.

Robert De Niroval is biliárdozott

- A kettő között mi a különbség?

- Kedvenc zeneszerzőm Verdi, aki sosem írt művet csellóra, a kedvenc műfajom az opera. Amikor a Klagenfurti Színház Zenekarának szólócsellistája voltam, a zenekarban mindenki más halálosan unta a sokadik opera-előadást, én akkor is élveztem.
New Yorkban, amikor a híres Juilliard School növendéke lehettem, mellettünk volt a Metropolitan Opera, az ottani előadások életre szóló élményt jelentenek számomra. Amikor csak tehettem, futottam át az esti előadásokra.

Amerikai tanulmányom idején egy kivándorolt magyarnak, Leslie Schwartznak köszönhetek jó pár nem mindennapi élményt. Ő Fekete László néven a Nyírségben látta meg a napvilágot. Miután Dachauban elvesztette a családját, 1945-ben egy nagybácsija vitte magával Amerikába. Akkor volt 15 éves, felkarolta és sikeres üzletembert faragott belőle. A NATO-csatlakozás ünnepén, a konzulátuson adott koncertemen találkoztunk, ő akkoriban közel hetven éves volt. Hallott játszani, és elhatározta, ugyanúgy segít majd rajtam, mint annak idején őrajta a nagybácsija.
A lényeg, általa olyan exkluzív helyeken léphettem fel, amelyeket álmomban sem gondoltam volna. Egy ilyen partin biliárdozhattam együtt például Robert De Niroval és fiával.

- Mesélj…

- Szivarozott. Nagyon kedves, ő már túl van azon, hogy sztárallűrjei legyenek. Annak örül, ha valaki emberszámba veszi, és nem rajongóként közeledik hozzá. Ezeken a partikon kuriózumnak számított, hogy magyar vagyok, és az ő híres iskolájukban, a Juilliard Schoolban tanulok. Örömmel ismerkedtek velem, de a sztárok jelenléte nem hozott extázisba, inkább csak érdekes élmény volt.

- Hollywoodi és elit körökben divat a klasszikus zene?

- Miután egy híres amerikai tanulmány kimutatta, hogy a matematika és a klasszikus zene mennyire segítik egymást, az amerikai kormány komoly pénzeket áldoz arra, hogy népszerűsítsék a komolyzenét.

Bartók terem sajtótájékoztató
Lovagi Milán

- Ki mindenkivel találkoztál?

- Egyrészt a felét már elfelejtetem, de abban az időben, több, mint tíz éve, szinte mindenkivel, aki számított: Woody Allentől Uma Thurmanon át Celine Dionig, Madonnáig, Brad Pittig, Ricky Martinig. De játszottam Rockefeller úr 90. születésnapi partiján, II. János Pál pápának, George Bush-nak, Helmut Kohlnak, Jitzak Rabinnak is.
Legfőbb tapasztalatom a hírességekkel kapcsolatban az volt, hogy hús-vér emberek ők is, pont olyanok, mint mi. Azért muris tud lenni, amikor a mellékhelyiségben egyszer csak melléd áll egy hollywoodi filmcsillag…

Inkább azt szeretné, ha gyerekei más hivatást választanának

- Nem jut eszedbe néha, amikor épp a zenekar költségvetésén töröd a fejed, ha külföldön maradtál volna, most hol ülhetnél?

- Amerika tényleg annyira más világ, hogy ennyi pont elég is volt belőle. Akkor döbbentem erre rá, amikor onnan pár napra Franciaországba utaztunk, hogy egy kisvárosban koncertezzünk. Azt vettem észre, hogy habár életemben először járok itt, jobban alszom, jobb az étvágyam, és felszabadultabban közlekedem az utcán, úgy éreztem, végre otthon vagyok. Holott Amerikában hagytam a bérelt lakásom és a saját cuccaimat. Mégis a tudat, hogy Európában vagyok, felszabadított…
A feleségem is szombathelyi, van két csodálatos gyermekünk, a fiúnk Botond két és fél éves, a kislányunk Evelin már elsős. Jó érzés, megnyugvást ad, hogy együtt, itt Szombathelyen élhetünk. Legbelül mindig is ez volt a legnagyobb vágyam. Akartam én csellóművész lenni, négy diplomám van, mi másért hajtottam volna, de olyan kompromisszumokat kellett volna ezzel vállalnom, amit család mellett nem szerettem volna.

- Állandó turnék, otthontalanság?

- Családtól távol lenni, igen, és nem Magyarországon élni. Ráadásul, a zeneirodalomban a cselló-repertoár sem túl nagy, ötszázszor ugyanazt eljátszani... persze az is jó tud lenni:)

- Szeretnéd, ha a gyerekeid is a zenész-hivatást választanák?

- Szinte minden szakmánál jobban jellemző a zenészekre az, hogy öröklődik a hivatás, ennek ellenére sem gondolom azt, hogy akkor lennének a legboldogabbak, ha muzsikusok lennének. Egyrészt, mert borzasztó nagy a túlkínálat, a kultúra sehol sem önfenntartó, másrészt látom, itthon a közalkalmazotti bérből megélni lehetetlenség, és azt sem szeretném, ha külföldön kötnének ki. Viszont már most egyértelmű mindkettőjük zenei tehetsége. A kisfiam éppen csak állt, de már a turmixgép hangjában ritmust vélt felfedezni, és ütemesen táncolt...

Feltett szándéka: egyszer majd körbehajózza a Földet

- Hajózzunk más vizekre: úgy hírlik rólad, hogy az óceáni vitorlázás szerelmese vagy. Mióta?

- A vízi közeg mindig is lételemem volt. Klagenfurtban Gál Csaba kürtös-barátom szerettette meg velem a versenyvitorlázást. Két próba között együtt jártunk ki a wörthi-tóra. Nem egyszer imádkozhattunk, jöjjön egy kis szél, mert különben vagy evezünk, vagy lekéssük a próbát.
Tudósítottam már hazai újságot a Vendee Globe versenyének rajtjáról, az Aqua Magazin külső munkatársaként cikkeket írtam az óceáni vitorlázásról. Franciaországban ez a verseny nagyobb nemzeti esemény, mint az olimpia. Nem véletlenül, ezidáig mindössze 160 embernek sikerült pusztán a szél erejével, egyedül, külső segítség igénybevétele és kikötés nélkül megkerülni a Földet. A versenyen indulóknak iszonyatos terhekkel kell megbirkózniuk: hónapokig tartó egyedülléttel, a gigantikus fizikai, szellemi és mentális leterheltséggel. Alvásra tízperces időközönként adódik lehetőség, az időjárási viszonyok állandó kontrollja is létkérdés.
Komplex felkészülést igényel: három hónapon át 24 órás ügyeletben, szüntelen és közvetlen kapcsolatban a vízzel és a természettel. Valamiért ez a legdirektebb kapcsolat a természettel engem roppant mód vonz, és feltett szándékom, hogy életem során, ha úgy állok, egyszer nekivágok.

- Mikorra tervezed az indulást?

- Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, senki sem sürget. Van, aki hatvan is elmúlt, amikor nekivágott… Amúgy egy megfelelő hajó három-négymillió euroba kerül, ennek a fedezetét csak szponzorok segítségével lehet előteremteni, ez is már önmagában rengeteg munka.

Mérei Tamás
Mészáros Zsolt

- Miként lehet erre felkészülni?

- Vízen kell lenni állandóan, meg persze a komplex felkészítést adó, elsősorban francia vitorlás-akadémiára kell beiratkozni. A mindennapokban a tanuláson – meteorológia, hajóépítés, stb. - annyit tudok tenni, hogy megvárom, míg itthon is borzasztó idő lesz. Aztán, amikor mindenki behúzódik, én kimegyek biciklizni. Általában a körgyűrű felé szoktam kitekerni, ott a legnagyobb a szél. Idén télen hóviharban, este tizenegykor épp egy ilyen „edzésen” állított meg egy rendőr, kérdezte, mit csinálok. Mondtam, biciklizem. Ilyenkor?! De hát itt a legnagyobb a szél - figyelmeztettek, mire én, épp az a jó:)

Polgármesterjelölt?

- A szombathelyi jól értesültek azt rebesgetik, te lehetsz az önkormányzati választásokon a Fidesz polgármester-jelöltje.

- Ez felelősségteljesebb feladatkör annál, semmint, hogy méltó lenne hozzá a találgatások szintjén beszélgetni. Van közéleti érdeklődésem, ezt nem is tagadom, ugyanakkor számomra a zenekarral való munka is rendkívül sok pozitív élménnyel jár.

- Irodád ajtaján január óta ez a felirat olvasható: „Valóságvédelmi hivatal”. Mit takar ez a titulus?

- A gondolat abból fakadt, hogy volt egy időszak, amikor minden szinten azzal szembesültem, hogy szűkebb-tágabb környezetem is egyfajta kitalált, virtuális valóságot képzel el magának. Ez szerintem borzasztóan káros, legalább saját magunkat ne próbáljuk megvezetni. Inkább tükörbe kéne nézni, az a legbiztosabb, és legcélravezetőbb: szembesíteni magunkat a tényekkel, a valósággal, és úgy kiutat keresni. Innen jött a felírat ötlete. A zenekar tagjai először nevettek, nem értették, mostanában azonban már megérezték ők is, miről is szól ez…

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Új tetőt kap a volt Zsinagóga - Hírek a Savaria Szimfonikusok háza tájáról

A héten elkezdődhet a szombathelyi Bartók Terem tetőszerkezetének felújítása. A költségeket a város állja, közel 15 millió forintot adtak rá. – Jövőre opera és kamarabérlettel színesedik repertoár.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra