Félve indultunk neki Sopronnak, a nem túl bíztató időjárás-jelentések kereszttüzében, készültünk hideggel (sör) és meleggel (hosszú nadrág, bakancs) egyaránt. Mindenesetre már az első napon gatyarohasztó hőséggel találtuk szemben magunkat. Becsekkolások, intézkedések, anyagi cécók, végül nagy nehezen sikerült átlépni a kapukat. Az odavezető úton jegyárusok tömkelege, egymást érték a "Tessék csak tessék!" mondatok, nemre, korra, identitásra, vallásra, és nyelvre való tekintet nélkül rohamozták meg az oda igyekvő tömegeket.
Délutáni érkezésünk a kempingbe sajnálkozó mosolyra fakasztotta a már táborozó embereket, ugyanis lankadó lelkesedéssel kellett megállapítanunk, hogy egy talpalatnyi árnyékos hely sincs, ahova felverhetjük a sátrat. Kiszorultunk a perifériára, a pótkemping részlegbe, ami egy hatalmas, fa nélküli placc. Ahol, gyanítjuk, a tűző nap miatt már reggel hét után képtelenség lesz aludni. Lecuccolás megvolt, akkor irány körülnézni.
Átlag népek, megszokott utcák
Az elrendezés standard, aki már egyszer volt, eltévedni se tudna. Így mi sem keresgéltünk sokat, rögtön be is csapódtunk, hogy magunkhoz vegyünk némi alkoholt. Pesti szemmel nézve az árak a mérce alját, vidéki vélemény szerint a tetejét ütögették, egy korsó sört 420, a fröccsöket 500 forint körül osztogatták. Kislányok az út szélén, alteres beütés, persze a VOLT-os limitált Converse cipő befigyelt, bár nehéz volt kisilabizálni az öltözéküket az őket betakaró hányás miatt. Pofátlanul fiatal csitrik, változatos ruházattal, láncok, miniszoknya, színes harisnya, össze-vissza színű körmök és vagy hat kiló smink, ami alatt azért elővillant az ártatlan, hamvas bőr. A látszat viszont gyakran csal, a fiatalok erényei közé az illem pedig nem mindig tudott beférkőzni, gondolok itt egy olyan incidensre, mikor két szépszemű leányzó kikapta egy férfi kezéből a pizzát, és a kérdőjeles tekintetre a válasz csupán egy kis cicivillantás volt – „Mert megérdemlem.” – mondattal. Persze az ilyen szituk nem voltak mindennaposak, én is épphogy elkaptam a pillanatot.
A pelyhes arcú srácok többnyire félmeztelen szaladgáltak, főleg egy-egy izzasztó koncert után. Örömmel konstatáltam, hogy hiába a gyorséttermek népszerűsége, a magyar fiatalságban inkább a soványság dominál. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tudnak enni, kajáldák tömkelege várta az éhes szájakat, Gyros 800, óriás palacsinta 900 forintért, de hát senki nem spórolni jön. Akadtak elvetemült arcok is, akiket nem zavart az asztalon hagyott ételmaradékok közti egyéb nem túl kívánatos kajacafat, szemérmesség nélkül falták amit épp találtak. A zsibvásárt is megtekintettük, ismét a BungeeJunmping mellé telepítették, a kakadu kalapoktól a világítós napszemüvegen át a fröccsöntött műanyag vuvuzeláig mindent találtunk.
Az első nap kitörő lelkesedését egyébként semmi nem törte meg, szakadatlan erővel tombolt a nép mind délután, mind éjszaka. Ezt a tényt a szervezők is figyelembe vették, harmadik nap már reggel hétig nyomulhattak az arra vágyók a trance, diszkó, drum and bass sátrakban. A nagy partyzánkodás persze megteszi hatását, délelőttönként bágyadt, kókadozó tekintetek meredtek ránk.
Koncerttörténelem
A harmadik nap eseményei közül a két legfontosabbat, Ákost és a Prodigyt sikerült végigugrálni, számomra mindkettő kellemes csalódás volt, már csak azért is, mert Ákos idén nem tartotta be a háromnegyed órás késést, ahogy két éve. A Prodigyre sokan nem találtak szavakat, köztük én sem, leginkább a fanatizmus döbbentett meg, amikor a közönség egyszerre lódította magasba karjait és andalgott ritmusra az egyik nyugis szám közepette.
A finálé viszont a negyedik napon katasztrofálisan gyengére sikeredett. Láttunk Neot, ők hozták a formájukat, a Massive Attack is kimutatta a foga fehérjét, mégsem éreztem azt a világrengető energiát, mint az elmúlt években. Hiába üvöltött Gangsta a Sex Action keretében, még azon a koncerten sem kaptam meg, amit vártam. Lehet, hogy a fáradtság tette, de a DubFxben is csalódnunk kellett, a mindent maga csináló egyszemélyes zenekar énekese, dobosa, gitárosa nem úgy szerepelt élőben, mint ahogy a youtubeon látható.
Extrémkedések
2010-ben sem hagyták ki a Katapultot, és a BungeeJumpingot, mindkettőnél tolongtak az emberek, az árak maradtak a régiek, 5000-6000 forintért osztogatták az adrenalint. A hatvan méteres daru látványa önmagában szédítő volt, hát még az, amikor egy jóember olyan talpast ugrott, hogy belesajdult a derekam, de ahogy láttam, neki sem volt a legkellemesebb élmény, torzult arccal botorkált le a szivacsról. Az aranyszabály ugyanis minden ugrásnál az, hogy elrugaszkodni tilos, és csak fejjel vetheted a levegőbe magad.
Költözködés
A kemping részleg még aznap reggelre szinte teljesen kiürült, a mi indulásunk reggel kilenckor már későnek számított. A sátrak általánosságban véve jól bírták a strapát, de volt egy-két szerencsétlen, akire ráomlott a födém, mintegy jurtát csinálva a lakhelyből.
