A Savariában megállt az idő...
A Savaria Moziban mintha megállt volna az idő, csupán egy-két apró változás jelzi a plaza-mozi érkezését. A nézők megnyerésére elindultak a Sóhaj filmek, a filmes kívánságműsor, emellett a termek egy-egy estére új profilokkal is gazdagodnak: nagyritkán politikai nagygyűlések, kiállítások, koncertek helyszínei lettek. Az 1974-ben átadott épület mára erősen leamortizálódott. A székek megkoptak, a termek a tél beálltával egyre hidegebbek (így nehéz ringbe szállni, főként, ha a rivális épp legújabb korát éli). Bezárásról azonban szó sincs, az önkormányzat nemrégiben hosszabbította meg az üzemeltető Savaria Mozi Kft. igazgatójának, Németh Sándornak a szerződését.
Az igazgató elmondta, az átalakításokra, fejlesztésekre nincs pénzük, egyelőre még kivárnak, döntsön az önkormányzat, mit is kíván tenni belvárosi épületével és benne mozijával. Drasztikusabb létszámleépítést nem tudnak végrehajtani, hiszen a házban többnyire ötven év fölötti munkatársak dolgoznak, akiknek már viszonylag magas végkielégítés járna. A mozi vezetője, és vele a filmes szakma most az eljövendő filmtörvényben és a kormány ígéreteiben bízik, amelyben egy vidékre is kiterjedő magyar art-mozi hálózat létrehozása szerepel. Az igazgató információi szerint a jövő évben a hagyományos mozik támogatására és felújítására is kiírnak majd pályázatot. Mivel a nagyvárosokban (Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) már felújították a városi mozikat, reméli, ha lesz pályázat, azon Szombathely sikeresen szerepelhet.
Az idei év első felében az országban működő mozik között (a multiplexek nélküli városokban) - harmincnégy-milliós bevétellel, és több mint nyolcvanháromezres nézőszámmal - még a Savaria vitte a prímet. Az átlagos helyár akkoriban 411 forint volt, szemben a multiplexek hétszázas átlagával. (Érdekes összehasonlítás: míg nézőszámát tekintve a Savaria közel húszezer fővel megelőzte a hasonló kaliberű város, Kaposvár egyetlen multiplexes moziját, addig az ottani nyereség közel kétszerese volt az itteninek.) A toplistából az is kitűnik, hogy körülbelül száz helyen működik még az országban független városi mozi, és szinte minden megyeszékhely tovább üzemelteti a régi filmszínházát, a multiplex mellett is.
A Savaria Mozi, a miniplex júliusi nyitása után szeptemberben érte el mélypontját, akkor az előző év ugyanazon hónapjához képest negyedére esett vissza a látogatók száma. (Míg tavaly /közel ugyanakkora előadásszám mellett / szeptemberben tizenötezren ültek be, addig idén ez a létszám négyezerre esett vissza.) Ez a csökkenés azonban nem csupán a helyi plaza-plex megjelenésével, hanem egyéb országosan megfigyelhető tendenciákkal is magyarázható. Többen a drasztikus visszaesés okát a valóságshow-k hazai megjelenésében látják. Az október már a Savariában is jobban alakult, akkor (Jelek, Kanyaron túl, XXX) már több mint nyolcezer-ötszázan jöttek be. A plaza megjelenése után a kamaramozi kihasználtsága is csökkent, ha az október hónapot nézzük, a tavalyi 2279-ről idén 1475-re.
A nyitás időszakában a plaza négytermes miniplexe olyan sikeres volt, hogy erre még az üzemeltető I. T. Cinema sem számított. Az első napokban átlagosan négyszáz fő látogatott be, ez a szám a hétvégéken megkétszereződött. Az újdonság varázsa azonban csupán két hónapig tartott. Szeptembertől (itt is beütöttek a valóságshow-k) jelentős csökkenés volt érzékelhető. Információink szerint köszönet Potternek, most újra a nyitás körüli napi nézőszámot hozzák.
Az utóbbi öt hónapban mindkét mozi leglátogatottabb filmje a Sötét zsaruk volt. A Savariában ezt közel kétezren, a plazában, hozzávetőlegesen csak a premiernapon állítólag közel ötszázan látták. Érdekes összehasonlítás még: míg a plazában a Szilaj című mesefilm hosszú hetekig vezette a sikerlistát, addig a Savariában ez film összesen csupán egy teltházas nagytermi előadásszámot (körülbelül ötszáz főt) hozott.
A Savaria Mozi kópia-ellátási gondjai az utóbbi időszakban részben megoldódtak. Az InterComtól a plaza megjelenése óta is jelentős számban kapnak premier-filmeket, azonban a másik jelentősebb forgalmazóról, a UIP-Dunafilmről ugyanez már nem mondható el. A szombathelyi multiplex sem jut mindig hozzá a premier-kópiához, ezt a műsorból is nyomon követhetjük. A két mozi nemegyszer közel egy időben kezdi vetíteni ugyanazt a filmet (az első három hónapban körülbelül tíz ilyen eset volt).
A városi mozi fenntartása mellett szól az utolsó kimutatás: júliustól-októberig közel negyven olyan film futott a belvárosi moziban (többek között: a Szembesítés, a Kánikula, a Szerelem utolsó vérig, és A zongoratanárnő), amelyek, ha nincs városi mozi, egyáltalán nem lettek volna láthatók Szombathelyen.
