Idén december 20-ától máig tartott a zsidó vallás legismertebb ünnepe, a Hanuka, vagyis a csodák nyolc napja.
Az ünnep a makkabeusok győztes szabadságharcának állít emléket, melyet az Izraelt elfoglaló pogány szíriai görögök felett arattak. A küzdelem időszámításunk előtt 165-ben a bálványimádással és pogány szokásokkal meggyalázott jeruzsálemi Szentély visszafoglalásával ért véget. A hagyomány szerint már csak egyetlen napra elegendő kóser olajat találtak a Szentélyben, amellyel a menórát meggyújthatták volna, az új megszentelt olaj elkészítéséhez viszont még nyolc napra lett volna szükség. Ekkor csoda történt, ugyanis a cseppnyi olaj nyolc napon át égett.
Erre emlékezve gyújtják meg Hanuka idején a nyolcágú gyertyatartót: minden nap egyet, így az ünnep végén mind a nyolc, plusz a szolgagyertya is ég. A menórát ablakok és ajtók közelébe szokás helyezni, ezzel hirdetve Hanuka csodáját.
Ilyenkor étkezéskor is olajban sült dolgokat szokás tálalni, ami szintén a fentiekre emlékezteti az ünneplőket. A leggyakoribb hagyományos étel a látke, de gyakran fogyasztanak ilyenkor fánkot is.
Hanukakor a szülők ajándékokkal örvendeztetik meg a gyerekeket. Ilyenkor elmaradhatatlan játék a trenderli, ami egy fából, vagy ólomból készült pörgettyű, melynek négy oldalán egy-egy különböző jelentéssel bíró héber betű áll.
Az első szombathelyi Hanuka-ünnep
A szombathelyi hitközség eddig még nem rendezett nyilvános szabadtéri Hanuka-ünnepet, az idei volt az első ilyen alkalom.
Érkezésünkkor a Batthyány téri hitközségi imaház előtti placcon már javában szólt a zene, a felállított sátornál teát, forralt bort kínáltak, néhány hagyományos zsidó finomságot is meglehetett kóstolni.
Grünwald Zsolt, az est házigazdája előbb Márkus Sándort, a hitközség elnökét szólította, majd a polgármester, végül Petrovits Péter, a szombathelyi rabbi is szólt a mintegy 100-120 megjelenthez.
A zsidó előírások szerint végrehajtott gyertyagyújtás végén a jelen lévők közösen énekelték el a Maoz Tzur kezdetű héber nyelven íródott dalt, az ünnep himnuszát.
Örömünnep lévén elmaradhatatlan volt a szórakozás is: amíg az idősebbek hórát táncoltak, a gyerekek sem unatkoztak: kipróbálhatták a trenderlit, vagy éppen zsidó mesét hallgattak.
