A Bloom nap délelőttje - ünnepség és meghökkentés a Fő téren
Most a megnyitó beszédet Brendon McMahon ír nagykövet mondta, megemlítve, hogy szívesen látná Szombathely polgármesterét egyszer Dublinba, hogy együtt járják végig azokat a helyszíneket, amelyeken az Ulysses főhőse, Virág Lipót bolyongott egykoron. (Megjegyzés1: a nagy útba sok-sok kocsma, sőt, még egy kupleráj is belesett, így az ötlet enyhe kacarászást váltott kis hallgatóságban.)
A Tudósok zenekar a Fő téren sétálókat kellően meghökkentő koncertje után a Hollán Ernő u. 13. szám alatti Bloom Galériában megnézhettük a legújabb Bloom Mappát. Láthattuk, mennyire mást jelentenek a postaládánkat állandóan megtöltő szórólapok, ha képzőművészeti alkotásként találkozunk velük.
Míg a Művészetek Háza pincéjében Dáblin 5 - Jubilális juniális címmel alkalmazott grafikai kiállítás nyílt, Poldi Blum, a második számú tudósító egy lazára kevert kisfröccsel kezdte a munkát. Virág Lipót napjának rá váró délutáni műszakjáról így jócskán lekésett. Mire felpislákolt benne a kulturális éhség lángja, és a helyszínre mocorgott, már csupán a könyvbemutatók legvégét csíphette el. Amit látott, élvezettel forgatta.
James Joyce legújabb regényét, amelynek megjelenését Szombathely város maga is támogatta, már pusztán dobozból vehette szemügyre. Így a fordító és szerkesztő, Kappanyos András bevezetőjét sem hallgathatta meg. Amire becsöppent, az Abajkovics Péter "QU" című kötetének ismertetője volt, amit Simon László, a Magyar Műhely szerkesztője ajánlott. A könyv legjavát, tudhattuk meg, a Leopold Bloom assembling folyóiratban közölt munkák alkotják, a kiadvány emellett képverseket valamint installációk és performanszok dokumentumait tartalmazza. A szerző a beszélgetés után egy szellemes részlet felolvasásával búcsúzott. Értesülhettünk, június 16. univerzális dátum. E nap, amely Lipótunk regénybeli bolyongásának ideje, számtalan kozmikus kihatású eseményt látott. Nagy bánatunkra itt véget is ért a délután, hiszen a teraszra meghirdetett Egy Kiss Erzsi Zenének nyomát sem találtuk.
Poldi Blum pár óra múltán színházba indult, hogy a Megyei Művelődési Központba a nap legnagyobb Bumm-jára jegyet váltson. A bérletes színházi esték utolsó felvonásaként meghirdetett Najmányi László darab, A száműzött Joyce, duplán kuriózum. Egyrészt, mert a mű a város önkormányzatának megrendelésére készült, másrészt mert a Bloomnap történetének első egészestés zenés színházi produkciója. A darab roppant szórakoztatóra sikeredett, benne, mint később látni fogjuk, Joyce-on át maga a polgári Szombathely is górcső alá került. Leginkább, a mélyebb rétegen túl, a felszínen, egy jóízű, fekete humorral megspékelt fricska lett.
Teltház, ez önmagában jól jelnek számított, főként, hogy a kortárs művészet erdejéből tudósítunk. Jó jel, izgalmas a színpadkép, a vidéki hakni-amatőrizmusnak nyoma sincs. A játék ideje 1915 június 16, hajnali fél kettő, a helyszín Szombathely Fő tér 40-es háza, ahol Virág Lipót (Sáfár-Kovács Zsolt) a halhatatlan szellemek társaságában, az időfal árnyékában nagy tettre készül. A dobozokban, pizsamákban virrasztó géniuszokkal épp kapcákat számol, amikor a csipketerítőkből varrt térelválasztó fal, máskor vetítővászon mögül előlép a Joyce-család. A hólyagproblémákkal küszködő feleség (Ladik Katalin), a kutyája miatt neurotikussá vált leány (Tóth Imola), a papa szemcseppjeitől ópium-függő fiú (Szanitter Dávid), aki külsejében leginkább Ollókezű Edwardra hajazik, valamint a félvak családfő, James Joyce (Kósa Béla).
Fiktív az idő, amelyben Ízisz és Ozirisz vad csatát vív városunk lelkéért. A tét nem kevés, maga Savaria Nova, az ír mintára újjáépített euro-komform Zöld Szombathely! Egy új város, amelyben a polgárosodás legbiztosabb jele, hogy lesz végre saját önálló zenés színháza. Amelyet maga Leopold Bloom és polgári köre, a dobozban senyvedő szellemóriások irányítanak és működtetnek majd. A történet tétje tehát nem csekély, vajon sikerül-e a kölcsönért kuncsorgó Joyce-családot maradásra bírni, és a polgári kör valamint a zenés színház ügye mellé állítani. (Najmányi a polgári körös pizsamákkal és Bloom választási beszédeivel igazi kabaré-hangulatot teremtett. Miközben Virág Lipót választási programját ecseteli, a célzásokat értő helybeliek fuldokolnak a röhögéstől - vagy megsértődnek.)
Állandó zenés színházzal a közös jövőért!
Lipót története ennél komplikáltabb azért, az aktuál-politikai fricskákon túl mélyebb rétegeket is megmozgat. Kitaszítottságról, művészetről, száműzetésről is szó esik. Nekünk bejött, remekül elkacarásztunk, a Les Fleurs du Mal társulata (a mellékszereplők sutaságai ellenére is) jó formát mutatott. Találó díszletek, ötletes színpadkép, jól működő videó-installációkkal... Bár az előadás után, a bejáratnál néhányan, valószínűleg távolabbról érkezők, magasabb röptű munkát várók elégedetlenkedtek. Szerintük Najmányi darabja szájbarágósra és felszínesre sikeredett. Igaz ami igaz, a Száműzött Joyce a helyi vonatkozások túlsúlya miatt, mondjuk a zalaegerszegi közönség számára már némiképp érthetetlen és érdektelen lenne. Viszont tegyük hozzá, talán épp ezért jó. Ahogy maga a Bloomsday is, már menthetetlenül a miénk...
