Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Bloom most tényleg kivirágzott

Bolyongtuk egyik helyszínről a másikra, ír sört ittunk, meg whiskyt, elmerültünk a performanszokban, meg a kultúrában. Különleges nap volt ez a június 16...
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Állítólag a világirodalom egyik leghíresebb regényének, James Joyce Ulyssesének a főhőse szombathelyi származású. És hogy az "állítólag" majdhogynem ténnyé váljon, nemrég kiderült, hogy a város főterének 40-es számú házában valóban a Blum család lakott egykoron. Minden évben itt kezdődnek tehát a Bloomsday ünnepségei.

A Bloom nap délelőttje - ünnepség és meghökkentés a Fő téren
Most a megnyitó beszédet Brendon McMahon ír nagykövet mondta, megemlítve, hogy szívesen látná Szombathely polgármesterét egyszer Dublinba, hogy együtt járják végig azokat a helyszíneket, amelyeken az Ulysses főhőse, Virág Lipót bolyongott egykoron. (Megjegyzés1: a nagy útba sok-sok kocsma, sőt, még egy kupleráj is belesett, így az ötlet enyhe kacarászást váltott kis hallgatóságban.)
Ezután Ipkovich György polgármester abbéli örömét fejezte ki, hogy ismét itt van egy alkalom, ami kapcsán Szombathely megmutatkozhat a világnak, és a világ Szombathelynek Végül Szkárosi Endre a zászlóforgatókat megszégyenítő produkció után fellobogózta a Blum házat. (Megjegyzés2: polgármesterünk és a nagykövet bolyongást rögtön el is kezdete, a belváros hol egyik, hol másik teraszán láttuk őket viszont a kedélyes beszélgetés közben.)
A Tudósok zenekar a Fő téren sétálókat kellően meghökkentő koncertje után a Hollán Ernő u. 13. szám alatti Bloom Galériában megnézhettük a legújabb Bloom Mappát. Láthattuk, mennyire mást jelentenek a postaládánkat állandóan megtöltő szórólapok, ha képzőművészeti alkotásként találkozunk velük.

Blum nap délutánja, amiről lecsúsztunk, és amiről nem
Míg a Művészetek Háza pincéjében Dáblin 5 - Jubilális juniális címmel alkalmazott grafikai kiállítás nyílt, Poldi Blum, a második számú tudósító egy lazára kevert kisfröccsel kezdte a munkát. Virág Lipót napjának rá váró délutáni műszakjáról így jócskán lekésett. Mire felpislákolt benne a kulturális éhség lángja, és a helyszínre mocorgott, már csupán a könyvbemutatók legvégét csíphette el. Amit látott, élvezettel forgatta.
James Joyce legújabb regényét, amelynek megjelenését Szombathely város maga is támogatta, már pusztán dobozból vehette szemügyre. Így a fordító és szerkesztő, Kappanyos András bevezetőjét sem hallgathatta meg. Amire becsöppent, az Abajkovics Péter "QU" című kötetének ismertetője volt, amit Simon László, a Magyar Műhely szerkesztője ajánlott. A könyv legjavát, tudhattuk meg, a Leopold Bloom assembling folyóiratban közölt munkák alkotják, a kiadvány emellett képverseket valamint installációk és performanszok dokumentumait tartalmazza. A szerző a beszélgetés után egy szellemes részlet felolvasásával búcsúzott. Értesülhettünk, június 16. univerzális dátum. E nap, amely Lipótunk regénybeli bolyongásának ideje, számtalan kozmikus kihatású eseményt látott. Nagy bánatunkra itt véget is ért a délután, hiszen a teraszra meghirdetett Egy Kiss Erzsi Zenének nyomát sem találtuk.

A Blum ház rejtélye, fekete komédia egy részben
Poldi Blum pár óra múltán színházba indult, hogy a Megyei Művelődési Központba a nap legnagyobb Bumm-jára jegyet váltson. A bérletes színházi esték utolsó felvonásaként meghirdetett Najmányi László darab, A száműzött Joyce, duplán kuriózum. Egyrészt, mert a mű a város önkormányzatának megrendelésére készült, másrészt mert a Bloomnap történetének első egészestés zenés színházi produkciója. A darab roppant szórakoztatóra sikeredett, benne, mint később látni fogjuk, Joyce-on át maga a polgári Szombathely is górcső alá került. Leginkább, a mélyebb rétegen túl, a felszínen, egy jóízű, fekete humorral megspékelt fricska lett.

Leopold Bloom, a virágpolgár Polgármestere
Teltház, ez önmagában jól jelnek számított, főként, hogy a kortárs művészet erdejéből tudósítunk. Jó jel, izgalmas a színpadkép, a vidéki hakni-amatőrizmusnak nyoma sincs. A játék ideje 1915 június 16, hajnali fél kettő, a helyszín Szombathely Fő tér 40-es háza, ahol Virág Lipót (Sáfár-Kovács Zsolt) a halhatatlan szellemek társaságában, az időfal árnyékában nagy tettre készül. A dobozokban, pizsamákban virrasztó géniuszokkal épp kapcákat számol, amikor a csipketerítőkből varrt térelválasztó fal, máskor vetítővászon mögül előlép a Joyce-család. A hólyagproblémákkal küszködő feleség (Ladik Katalin), a kutyája miatt neurotikussá vált leány (Tóth Imola), a papa szemcseppjeitől ópium-függő fiú (Szanitter Dávid), aki külsejében leginkább Ollókezű Edwardra hajazik, valamint a félvak családfő, James Joyce (Kósa Béla).

Leopold Bloom Polgári Kör
Fiktív az idő, amelyben Ízisz és Ozirisz vad csatát vív városunk lelkéért. A tét nem kevés, maga Savaria Nova, az ír mintára újjáépített euro-komform Zöld Szombathely! Egy új város, amelyben a polgárosodás legbiztosabb jele, hogy lesz végre saját önálló zenés színháza. Amelyet maga Leopold Bloom és polgári köre, a dobozban senyvedő szellemóriások irányítanak és működtetnek majd. A történet tétje tehát nem csekély, vajon sikerül-e a kölcsönért kuncsorgó Joyce-családot maradásra bírni, és a polgári kör valamint a zenés színház ügye mellé állítani. (Najmányi a polgári körös pizsamákkal és Bloom választási beszédeivel igazi kabaré-hangulatot teremtett. Miközben Virág Lipót választási programját ecseteli, a célzásokat értő helybeliek fuldokolnak a röhögéstől - vagy megsértődnek.)

Állandó zenés színházzal a közös jövőért!
Lipót története ennél komplikáltabb azért, az aktuál-politikai fricskákon túl mélyebb rétegeket is megmozgat. Kitaszítottságról, művészetről, száműzetésről is szó esik. Nekünk bejött, remekül elkacarásztunk, a Les Fleurs du Mal társulata (a mellékszereplők sutaságai ellenére is) jó formát mutatott. Találó díszletek, ötletes színpadkép, jól működő videó-installációkkal... Bár az előadás után, a bejáratnál néhányan, valószínűleg távolabbról érkezők, magasabb röptű munkát várók elégedetlenkedtek. Szerintük Najmányi darabja szájbarágósra és felszínesre sikeredett. Igaz ami igaz, a Száműzött Joyce a helyi vonatkozások túlsúlya miatt, mondjuk a zalaegerszegi közönség számára már némiképp érthetetlen és érdektelen lenne. Viszont tegyük hozzá, talán épp ezért jó. Ahogy maga a Bloomsday is, már menthetetlenül a miénk...

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés