A hétvégi Magyar Dal Napja eseményeihez kapcsolódóan az AGORA körbekérdezte a szombathelyi médiákat, kinek mi a kedvenc magyar dala. Ezeket soroljuk a továbbiakban, indoklással, videóval - és természetesen a mi házi újságíróinkkal kezdve.
Szilágyi József (nyugat.hu)
- A hetvenes évek végén, kezdő középiskolásként a rock kötötte le nyiladozó hallójárataimat, ma már nekem is furcsa, milyen gitárriffek tolakodtak be zsenge agyamba. Az LGT valahogyan kívül állt a szemantikai univerzumomon, tudtam róluk persze, de nem foglalkoztam velük különösebben, eltekintve az évenkénti egy-két, szinte kötelezően befogadott koncerttől.
Aztán 1982-ben megjelent a Locomotív GT X album, az elején a Zenevonat c. opusz. És az első pillanattól megfogott. A szövege azért, mert benne van a mindenhez szükséges folyamatosság, lüktetés, a zene meg azért, mert akkor először csodálkoztam rá, hogy egy rock alapra micsoda fúvósszólamokat lehet csinálni, és hogyan működik velük együtt a torzított gitár.
LGT rajongásom már elmúlt, de a Zenevonat ma is jár az agyamban. Menetrend szerint.
Unger András (nyugat.hu)
- A rendszerkritika mindig is szép hagyománya volt a könnyűzenének, a magyarnak különösen, éppen ezért kevéssé örvendetes, hogy az elmúlt években e tekintetben borzasztó elpuhulásnak lehetünk tanúi.
Még szerencse, hogy az ásítóan unalmas, néha egyenesen kínos rádiós játszási- és MAHASZ-listákon túl is van élet, hála olyanoknak, mint a Barcs Miklós fémjelezte Flash zenekar, aminek ez a csiszolatlan gyémántja a hazai történések tükrében manapság újra csillog, erejét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy miatta 2005-ben három órára elhallgattatták a Tilos Rádiót. Pedig már csak a Hitler-Rákosi-Orbán-Gyurcsány-(tetszőleges további diktátorok) orgiáját vizionáló refrénje is abszolút győztes.
(Ha el kéne tekintenem az anarchista parasztpunktól, akkor viszont a magyar hálószobapop-színtérről választanék valamilyen kellemesen bizsergető zenét, de mivel ezek sem kerülnek a magyar rádiós játszási listák közelébe, így igazából lehet, hogy tökmindegy.)
H. Szalay Balázs (Nyugat Rádió)
- Szabad volt, hogy válasszak szabadon, ezért a Belmondo slágerét jelölöm meg első számú kedvencnek. Sokunk életében léteznek olyan dallamok, melyekhez kedves emlékek kapcsolhatók, nekem az egyik ilyen a Szabadon című szerzemény.
Farkas Balázs (Nyugat Rádió)
- Nehéz, amikor azt kérdezik tőlem: Melyik a kedvenc magyar zeneszámod? Ahogy változik a hangulatom, úgy változik az is, hogy éppen mit szeretek hallgatni. Korda György épp úgy tud szórakoztatni, mint a Tankcsapda. Nem is annyira a kedvenc magyar dalom ez, hanem az éppen aktuális kedvencem.
A Punnany Massif olyan hip-hop zenét ad elő, amely szellemes megoldásokkal tarkított és komoly mondani valóval is bír, mindamellett, hogy a zenei hátteret élő majd’ 10 fős zenekar adja. A Cseh Tamás szerzemény, a Csönded vagyok feldolgozásával mutatta meg az együttes, hogy komolyan kell őket venni. A Sun Kick EP. lemezük pedig már csak nagyzenekarral felvett dalokat sorakoztat fel. Ezen a korongon kapott helyet az életigenlés himnusza az Élvezd. Ezt azonban már rongyosra hallgattam, így most a következő klipvárományos Kopóggyá az aktuális kedvencem.
Józing Antal (alon.hu)
- Hát persze hogy nem ez a legjobb magyar dal, ilyen nincs is, merthogy túl sok van belőlük. Nekem minimum három jutott eszembe, és most olyan kedvemben vagyok, hogy késő fiatalságom emlékeinek ezen esszenciája a nyertes, ez a szívközeli szürrealitás, a felénk lopakodó óriásra való figyelmeztetés. Ezt a dalt a költészet viszi el a hátán, amiről úgy pattan le az okoskodás, mint testről a ruha a boldog szerelemben. Olyan csodát csinál, amit el lehet hinni kicsit, segít ablakot vágni egy párhuzamos valóságba, amivel hétköznapi ésszel nem tudunk mit kezdeni, de a felhőn túli világban összeáll a kép és a generációs himnusz.
Várnai Zsolt (alon.hu)
- Egy olyan cd van, amely hosszú évek óta minden autómba költözik velem, ez pedig az LGT Loksi című albuma. Kicsit karcos már, néhány számnál ugrik is, de nem kerül ki a kesztyűtartóból. A legjobb magyar dal címre erről jelölöm az Áldd meg a dalt címűt. Maradandó zene és maradandó szöveg, egy fohász, amely ma is ugyanolyan erővel hat rám, mint 32 éve.
Kutasi Niki (vaskarika.hu)
- A dal számomra pontosan arról a biztonságot adó emberi felelősségről, szeretetről/szerelemről szól, ami után annyira vágyik mindenki: nemtől és kortól függetlenül.
Büki László (vaskarika.hu)
- Én azokra a dalokra esküszöm, amik zeneileg sorsfordítók, ízlésformálók voltak számomra. Úgy gondolom, már az én generációmnak sem volt igazán "miért lázadnia", csak a puha popzene divatformáló hatása és egy kis alföldipapucsos lázadás-lájt jutott osztályrészül nekünk, negyveneseknek. Így maradt az "intellektuális eszmélés", a 80-as évek underground lázadása, ami magával hozta az URH, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Sziámi és a Neurotic üzenetét. Ebből a korszakból szinte kizárólag fajsúlyos szöveggel bíró zenei kincseket lehet bányászni, így egy mai napig aktuális üzenetű dalt választottam 'kedvencül', kiragadva belőle talán a legerősebb mondanivalójú részt:
Örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk,
és mindig csak képeket hagyunk magunk után...
Bakos Ágnes (97.1 Rádió Szombathely)
- Szeretjük, mert fülbemászó, populáris, annak ellenére, hogy alternatív stílusú.
Bősze Zsolt (97.1 Rádió Szombathely)
- Nagy múltra visszatekintő, Szombathelyhez köthető dal, és számunkra az is fontos, hogy sportos kötődésű.
M. Horváth Nóri (Frisss FM)
- Azért választottam ezt a dalt, mert egyszerűen fantasztikus. Mélyebb a mondanivalója, mint amit elsőre gondolnánk és fülbemászó, egyszerű dallamaival rögtön elvarázsolt, ahogy mindenkit. Olyan mint egy magyar népdal, mégis az egyik legsikeresebb pop muzsika lett. Szeretem.
Horváth Áron (Frisss FM)
- A végletekig egyet tudok érteni a szám mondanivalójával. Igaz, ha jól tudom, egy pálinkafesztiválra, tehát felkérésre írták Mező Misiék, mégis nagyon eltalálták a dalt. Pillanatok alatt kultuszmuzsika lett belőle. S bár rengeteg anti-alkoholista veheti rossz néven, a Magnás srácok egy igazi tükröt tartanak nekünk, így "tölts hát a poharamba még egy kortyot angyalom, ma éjjel mindenemet elmúlatom". Ez a Himnuszom!
Egyed Betti (westindex.hu)
- Sok jó emlék és sok jó buli kötődik hozzá, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül...
Cseszkó Tamás (westindex.hu)
- Szombathelynek van egy Ocho Machoja. Szombathelyen így örökké szól a dal. (Írhatnék ide kisregényt, de az úgysem érdekel senkit :-) ) Akik ismerjük az Ocho Machot, meg a dalt, úgyis közös nyelvet beszélünk. Szóval Hajrá Magyar Dal Napja, Hajrá Szombathely!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
