Kelemen Zoltán, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze a közösségi oldalán reagált a hírre, miszerint november 2-án megkezdik a szombathelyi börtönépület bontását. A színész városvédelmi szempontból tartja fájdalmas veszteségnek a döntést, és arra is felhívja a figyelmet, milyen más lehetőségek rejlettek volna az ikonikus épületegyüttes hasznosításában. Az ügy előzményeiről korábbi cikkünkben írtunk 
Lebontják a szombathelyi börtön egyik szárnyát, ahová egykor a szomszéd ház gangjáról kiabáltak be a hozzátartozók October 27. 13:44 , nemrég pedig be is jártuk a régi börtönt 
Pusztuló cellák, életveszélyes környezet - bejutottunk a lebontásra váró régi szombathelyi börtönbe October 30. 07:11 . Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Kelemen Zoltán írását:
A "BÖRTÖNÉVEK VÉGE"
Tegnap jött a hír, hosszú vajúdás után - melynek kulcsszereplői 2008 óta a helyi önkormányzat, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a BVOP, a Szombathelyi Törvényszék, a Belügyminisztérium és a Szombathelyi Egyházmegye voltak - megszületett a döntés, hogy osztott bírósági, illetve kulturális, civil, vagy közigazgatási funkció, egyházi öregek otthona, stb. helyett bontás következik. 2026 november 2-án elkezdik dózerolni Szombathely egyik ikonikus épületegyüttesének jelentős részét, az 1888-ban épült Wagner Gyula által tervezett börtönt a belvárosban, mely tulajdonképpen szervesen kapcsolódik a Szily János utcában 1889-ben elkészült törvénykezési palotához és amiről kevés szó esik -de a későbbiekben még jelentősége lehet - a mostoha körülmények között tengődő, római kori mozaikjaitól megfosztott Romkert (itt volt található egykor az ókori Savaria helytartói palotája, itt húzódik a borostyánkőút egyik kitűnően feltárt szakasza, valamint a középkori szombathelyi várfal még fellelhető maradványai) közvetlen telekszomszédja egyben.
A hírek szerint a bíróság kíván a területen fejleszteni és funkciókat bővíteni, de semmilyen információ nem áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy ezt majd miből és mennyiből kívánja, pontosabban tudja megtenni. (Nem kell nagy tudomány ahhoz sem, hogy egy ilyen méretű és tömegű épület bontása sem két fillér.)
Mint “amatőr városvédő” mélyen le vagyok sújtva. Tudom, hogy börtön volt, de a város egyik meghatározó építészeti emlékéről beszélünk. Csak példaként, a Veszprém belvárosában, a várfalra épített, szintén pár évtizede bezárt börtönből olyan börtönmúzeumot és turisztikai egységet alakítottak ki, mely ma a város egyik leglátogatottabb “attrakciója”. És most beszélhetnék arról is, hogy milyen jellegű inkubátorházat, civil központot, stb. lehetett volna még oda elképzelni, de nem ötletelgetek, felesleges.
Többször elmélkedtem arról, hogy Szombathely legnagyobb helytörténeti, városképi pusztításai nem az 1945-ös bombázások során történtek, hanem az azt követő évtizedek során. És a folyamat azóta is tart…
Mementóként, búcsúzásként álljon itt néhány tavaly ilyenkor, egy sétám során készített felvételem.
