Az alkonyba metszo hátszorszál hasogató üvöltés újra felharsant, ezúttal még közelebbrol, mint legutóbb. A menekülo gyermek nyakába szedte a lábát, majd miután rájött, hogy ez a póz akadályozza a futásban, újra kiegyengette alsó végtagjait, és továbbiramodott az elhagyatott épületek között. Irama annyira eros volt, hogy szájából kilógó nyelve szinte a fülét nyaldosta, boséges csapadékmennyiséggel telítve hallószervét. De nem törodhetett vízesésként funkcionáló hallójárataival, tovább kellett futnia. A tét nem volt kicsi. Egy farkasember üldözte.
Hamarosan vad dübörgésre lett figyelmes. Bepánikolt arccal kémlelte környezetét (már amennyire futás közben ez lehetséges), s rájött, hogy csak a szívét hallja, ahogy az bordáit igyekszik átpréselni a borén. De önmaga ellen elkövetett merényletgyanús melléktevékenységei dacára továbbtrappolt.
Újabb vonyításokat nem hallva agyában már kezdett az a képzet felmerülni, hogy sikerült leráznia üldözojét, amikor az egy hirtelen H-kanyarral bevágódott mögé. Az üldözött tudta, hogy itt csak csel segíthet.
Megfordult és farkasszemet nézett. Rögtön kettot is.
A farkasember megzavarodott. Az íratlan szabályok alapján o csak hátulról támadhatott, így nem tudta, mitévo legyen. Jobb megoldást nem találva nagy ívben újra potenciális prédája mögé került.
Üldözoje idoveszteségét kihasználva a menekülo váratlanul leült a földre, táskájából eloszedett két szorös varázslábbelit, majd felvette a nyúlcipoit.
Hiba volt. A cipok - emlékezve a bor elozo gazdájának taktikájára - cikkcakkban kezdték el vezetni a menekülo lábait. Bal oldalra ejtett jobb lába keresztbe tett bal lábának, mely épp a jobb oldalon szándékozott kikötni. Ha a bal láb nem is, de a nyúlfülekbol alkotott cipofuzo kikötodött - s a menekülo egy látványosan félbesikerült tigrisbukfenc után a kemény talajon találta magát. Üldözoje is ott találta ot, s fölényesen találmánya arcába lihegett.
Bizonyítva gyozelmét újra elbodült, s fogait vicsorgatta. Sárgás fogain keresztül türemkedo nyála olyan boségesen ömlött a pofájából, mintha egy fogorvos már öt órája a szájában matatott volna a bennfelejtett fúrófejet keresve. A földön hevero áldozat magatehetetlenül turte a farkas feju démon felol felé áradó illatorgiát, s hallgatta, ahogy az nyálat fröcsögve így szólt hozzá:
- Vesztettél. Te vagy a fogó!
Az alkonyba metsző hátszőrszál hasogató üvöltés újra felharsant, ezúttal még közelebbről, mint legutóbb. A menekülő gyermek nyakába szedte a lábát, majd miután rájött, hogy ez a póz akadályozza a futásban, újra kiegyengette alsó végtagjait, és továbbiramodott az elhagyatott épületek között. Irama annyira erős volt, hogy szájából kilógó nyelve szinte a fülét nyaldosta, bőséges csapadékmennyiséggel telítve hallószervét. De nem törődhetett vízesésként funkcionáló hallójárataival, tovább kellett futnia. A tét nem volt kicsi. Egy farkasember üldözte.
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
