A karaktergyilkosság a magyar újságíró alapfeladatai közé tartozik, és lényege szerint erkölcsi hullát gyárt a célszemélyből. Hatékonyságát tagadni nem lehet, amit az olvasók elhihetnek annak, akit már ilyen ért. (E cikk szerzője bátran állíthatja, hogy minden korábbi érdemei ellenére a média csatornák mélyére került, ott is a zombik közé.)
Az elmúlt hónapban többször is találkoztam Váradi Zsolttal, és hosszan beszélgettünk. Alapfelállásban én depressziós és kételkedő voltam, ő nyugodt, és bizakodó. Hál' Istennek, mindig ő látta a jövőt, és neki lett igaza. Az első alkalommal hátba veregettem azért a civil bátorságért, mert följelentette az összes parlamenti pártot, akiknek bűne a rosszul működő adórendszer.
A netadó elleni tüntetés után kezdtem hinni Váradiban
Képtelen voltam elhinni, hogy a rendőrség befogadja a feljelentést. Amikor újra találkoztunk, azonnal gratuláltam neki, hogy sikerült a nonszensz, de ugyanolyan hitetlenkedés volt bennem, amikor arról beszélt, hogy ideológia, vagy pártpolitikai stratégia helyett bizonyos ügyekre kell koncentrálni. Például az adóra. Ez a pártok felett is összehozza az embereket.
Az adó, banyek, ezzel akarod kezdeni? Azt hiszem, nem ez most az emberek legnagyobb problémája
– berzenkedtem, de legyen mentségemre, Kálmán Olga is hasonlókat hitetlenkedett az ATV-ben. Természetesen a netadó elleni tüntetés után is gratuláltam neki, és elkezdtem hinni benne.Amikor Simicska harapós kutyái a Hír tévében és a Magyar Nemzetben hozzáláttak a tüntetések szervezőinek karaktergyilkolásához, Váradi csak annyit mondott, hogy örül neki, hogy a hatalom ennyire fél tőle. Nem sokkal később a Facebookon létrehozták azt a felületet, ahol a rendszer ellenségei maguk adnak önfeljelentésük révén anyagot a média sakáloknak. Végre! Itt az idő, hogy a köztörvényesek összecsapjanak a törvényt gyártókkal.
Váradi esetében már nem fog működni a centrális média bérgyilkosainak fejlövése. Miért?
A karaktergyilkosság magát a személyt lehetetleníti el, és ezen keresztül azt a tartalmat is, amit az individuum képvisel. Gyurcsány emiatt bármit mondhat és tehet, mert képviseleti rendszere a parlamenten keresztül működik. Váradinak eszébe sem jut, hogy személyesen képviseljen bármit is, főleg nem a parlamenti ülésteremben.
Az iwiw kitalálója eleve rendszerben gondolkodik, és nem karrierben. Amikor először találkoztunk, nem hittem benne, hogy nálunk is működhet az egyetlen ügyre összebékülök különös tömege. A világsajtóban megjelent fotók a telefonukkal villogókkal még Szerbiában is hatásosak voltak.
Vagyis a karaktergyilkosság ebben az esetben hatástalan, mert szinte mindegy, hogy a tüntetést az ő személyéhez, vagy a heterogén módon összegyűlt tiltakozókhoz kötjük. Még az sem érdekes, hogy a nevét megjegyezzük, mert ő nem a klasszikus Krisztus paradigmával harcol, ahol megfeszítik azt, aki messiásnak, vagy királynak hiszi magát.
Engedtessék meg nekem, hogy a nyugat.hu-n keresztül újra gratuláljak Váradinak,
mert amikor olvastam, hogy Gulyás Dénes pár évvel ezelőtt nem adta meg az elsőbbséget egy jobb kezes utcában, bizonyossá vált bennem, hogy vége a karaktergyilkosságok idejének, és Simicska kutyái, bár ugatnak, harapni már nem képesek.
Már csak annak tudnék örülni, ha e következmények nélküli országban (a kifejezés a következmények nélkül adóforintjainkat rabló CÖF aktivistától, Fritz Tamástól származik) eljutnak a magyarok addig, ameddig én. A meggyilkolt karakter hullája, mint a rossz horror filmekben, még utoljára felsóhajt és nagy nyilvánosság előtt történő gyónással, valamint a kamerák fényéből a sötét háttérbe való húzódásával átadja helyét a tiszta kezűeknek. Persze, lehet, hogy naiv vagyok, de mintha a civil naivitásnak most esélye lenne Magyarországon.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
