Kotmányunk ünnepén feltettem a paprikás krumplit főni, disznózsírral rendelkeztem, és habozás nélkül használtam. Ma, István királyunk szent ünnepén nem sajnálom magamtól a zsírt, tisztes szegénységben is lehet fényesen ünnepelni. A tévét bekapcsoltam, mert amióta a Nagy Testvér figyel, én is figyelem őket, és látom testvéreimet ünnepelni a Bazilika előtt. Az egyenes adásokat szeretem, amikor csak egy halk, püspöklila hang alábeszél a misének, a nép és a kenyér odavonul az oltár elé, és áldást kér. Hát, nem akarok ünneprontó lenni, így elfeledkezem a magas államadósságról, és csak a jókora bucira koncentrálok, és örülök neki, hogy még a trikolor fut rajta keresztül, nem az árpádsávos.
Otthon, papucsban, lusta kutyával ünneplem Alkotmányunk Ünnepét. Vagy azt már nem? Bocs, ki tudja, gusztus 20 még kotmányunk ünnepe, vagy már nem, mert a Pali aláírta a szanálását? Jó lenne valami centrális nyilatkozat, hogy a régi alkotmány delete, de a kenyér maradt, mert az szimbólum. Vitatkoznék velük, ezt még meg lehetne enni, de az alkotmányunk, na az szimbólum lett, oda is vele a szabadság. De hiába beszélek a tévéhez, Orbán Viktor nem érti, különben is el van foglalva a lakossággal, fotózkodik, mindenkihez kedves, szereti a zembereket, azok is őt.
Míg apróra vágom a chilit, - igen, hazaáruló lettem a paprikásban, idegen földek chilijét használom a magyar helyett - elmerengek Istvánon, első királyomon. Államot alapított, és tudta, hogy ahhoz nemzet is kell. A mostani politikai vezetéssel ellentétben európai államot akart alapítani, ezért bízott egy asszimilációra épülő nyitott társadalomban, amely hitében igazodik Rómához. Nem mindenkinek tetszett ez az európai ház, például a családban is morogtak, de István hatékonyan kommunikált az ellenfeleivel, négy részbe vágatta Koppány öcsémet, aki, köszöni, már jól van, mindig is táltosparipa szeretett volna lenni.
Érdekes ez a tömeg. Most annak örülnek, hogy Orbán Viktor a szabadságot élteti, és hogy a magyar szeret szabad lenni. No, hol van Tusnádfürdő, ha Gusztus 20 van, még a mondatok is mások?! Ünnepiek. Ravasz ez a Viktor, Kertész Imre a tanúra rá. Na, ja, ezért mondom nektek, igaza van Oscar Wilde-nak, amikor azt tanácsolja: élj úgy, hogy méltatlan legyél mindenféle kitüntetésre. A Nobel díjasok sem kivételek, addig amíg Murakaminak nincsen, mondhatom. Spiró, aki meg ennek a népnek a lelkét tapogatja, úgy se kap, mert mégis csak partikuláris kérdés a magyarság a világban, a Fogság meg túl vastag, hogy elolvassák.
Hende Csabát kicsit irigyeltem. Jó lett volna, ha nem szerelnek le méltatlan magaviselet miatt 18 hónap után, mert akkor tábornokaként én is fogadhattam volna az ifjú hadnagyok tisztelgését. Haj, szerencsés srácok, van munkalehetőség bőven, ha nem is itthon, talán kibulizható valami jó afgán meló, napidíj is van, fegyvert meg ott kint adnak. Kár, hogy nem beszélt Hende a kárpátaljai magyar fiatalokról, akik bizony ünnepi sorakozónál is többre készülődnek AK-47-essel a mellükön. Oroszokra lövöldözni nem annyira ünnepi érzés, de ezen a szerdai napon jó picit megállni, és beszívni a fokhagyma illatát.
A sötétben a tévé fénye segít abban, hogy a lábost rendesen kitörölhessem. Kár, hogy ilyen rövid volt ez a nap, és holnap újra elkezdik a munkát. Már majdnem megbocsátottam nekik mindent.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
