Szabó Tibor a nyolcvanas-kilencvenes években Szombathely legpatinásabb, négycsillagos hoteljében, a Claudius Szállóban felszolgálóként dolgozott. Az egykori pincér mindent elmesélt nekünk a késő Kádár-kori csúcsgasztronómiáról. Kiderült, hogy az idelátogató vendégek már ekkor Henessy-konyakkal öblíthették le a kaviárt, és szóba került az is, hogy milyen volt II. János Pál pápának szervírozni az ebédet, és, hogy ízlett-e neki a szombathelyi szakácsok főztje.
Az egykori pincér az Orlayban (ma Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola és Kollégium) szerzett felszolgáló szakképesítést a nyolcvanas évek végén. Már az iskolás évei alatt is Claudius Szállóban volt szakmai gyakorlaton, majd szakképesítése megszerzése után még egy jó pár évet a szombathelyi négycsillagos szállodában dolgozott. Azóta is a vendéglátóiparban van, a szombathelyiek a Don Pepito társtulajdonosaként ismerhetik a nevét.
„A borravaló az élmény volt. Meggazdagodni ott az emlékekben lehetett”
Válaszolja Szabó Tibor amikor, arról kérdezem, hogy hogyan kerestek Szombathely legdrágább szállodájában a pincérek. Bár hozzáteszi, hogy huszonéves fiatalként nagyon élvezte, hogy borravalóként kapott schillinget a valutás boltokban külföldi, márkás cigarettákra költhette.
„Álltam az ajtófélfánál és hallottam a csoszogást”
Tibor legnagyobb élménye az volt, amikor II. János Pál pápának szombathelyi látogatása alkalmával ő szervírozhatta az ebédet. Az egykori pincér úgy emlékszik, hogy nagyon izgult, amikor szmokingba öltözve, fehér kesztyűt húzva fogadta a pápát. Az ünnepi ebéddel és menüsorral, amelyről egy korábbi cikkünkben már mi is beszámoltunk 
Itt járt... II. János Pál pápa 2021. April 04. 15:29 . Valószínűleg elégedett lehetett az egyházfő, ugyanis, ahogy Tibortól megtudtuk, az összes fogást végigette. A hívek köszöntése után pedig minden felszolgálónak kezet nyújtva, magyarul köszönte meg a vendéglátást.
Koncz Zsuzsa, Göncz Árpád, Egerszegi Krisztina, és Teller Ede
Csak néhány név, azok közül, akiket Szabó Tibor kiszolgált. Magyarok nagyon ritkán fordultak meg a szállodában, de ha egy híresség, legyen szó akár sportolóról, zenészről vagy tudósról Vas megyébe érkezett, akkor valószínű, hogy itt szállt meg. A legtöbb vendég osztrák, német vagy olasz volt. Valamint szovjet turistacsoportok is gyakran ebédeltek itt, de ők nem étlapról rendeltek. Amikor a turistabuszok megérkeztek velük, akkor „Tömegétkeztetés volt. Gyorsan kiszórtuk az ételeket nekik. Mindegy volt, hogy mit tettél eléjük, belapátolták három perc alatt, és jött a következő csoport.”
A látványos felszolgálásé volt a főszerep
Tibor munkájának nagy részét azonban a szállóvendégek precíz kiszolgálása tette ki. A Claudiusbna az angol szervizt, vagyis a legszínvonalasabb felszolgálási módot alkalmazták, ami azt jelentette, hogy az ételek tálalását a vendégek asztalánál végezték a felszolgálók.
A flambírozás, az ételek és az italok tálalásakor alkalmazott, lángoló égetett szeszes itallal történő pörköléses eljárás ekkor jött divatba. A Caludius Szállóban nem csak a fagylaltokat vagy a palacsintákat szolgálták fel így, hanem többféle húsételt is. A vendégek asztalánál keverték be a tatár beefsteaket, ott bontották a halakat vagy éppen pirították meg a májat. Mindezt kis gázpalackokat használó kocsikon végezték, így már a felszolgálás előtt személyes kapcsolatot tudtak kialakítani a vendégekkel.
Leginkább csak a főzelékekkel gondoltak a vegetáriánusokra
Kifejezetten vegetárius ételek ekkor még nem szerepeltek az étlapon, de a tejszínes paraj- és a zöldborsó főzelék már helyet kapott és az előtelek között is jelentek meg húsmentes fogások. A klasszikusnak számító hortobágyi palacsinta mellett feltűnt a vajjal és citrommal tálalt kaviár is. A halak közül ponty, fogas és pisztráng volt népszerű. A ma is jól ismert desszertek között pedig a túros csusza is feltűnt.
Csúcsminőség megfizetetlen áron
A pincéreknek ekkor már a borokhoz is érteniük kellett. Ezekből azonban még a Claudius Szállóban sem volt a mai viszonyokhoz képest kiemelkedő választék. Import termékek helyett az egri bikavér és a szekszárdi kadarka volt a sláger. A német sörök, mint a Gösser és Dab azonban már jól fogytak. Az ide látogatók Tenessey -konyakot és olyan méregdrága pezsgőt is kortyolgathatott, amiből egy üveg egy ott dolgozó pincér másfél-kéthavi fizetésébe került.
