Futótűzként söpört végig a magyar sajtóban szeptemberben a hír, hogy az utóbbi három hónap adatai alapján közel 300 csecsemő rekedt kórházakban, mert nem tudták nevelőszülőknél és csecsemőotthonokban elhelyezni őket. Ezt az adatot a Belügyminisztérium szolgáltatta a Népszavának és ez a szám feltehetően a háromszorosa a tavalyinak.
Ezeket a kisbabákat vagy otthagyják a szüleik, vagy szeretnék őket hazavinni, de rosszak az életkörülményeik, lakhatási körülményeik, vagy például hajléktalan az édesanya, ezért nem tud megvalósulni a hazaadás.
Életük első időszakát egy rácsoságyban töltik
Sokszor vizsgálatról vizsgálatra küldik őket a kórházakban, hogy helyet tudjanak nekik biztosítani, hiszen ők valójában egészséges gyerekek. „Borzasztó, hogy hospitalizált körülmények, beteg gyerekek között töltik első hónapjaikat. Van olyan is, aki egy teljes évet. Nekik semmi keresnivalójuk nem lenne a kórházakban” – kezdi Varró Gabriella az SOS Gyermekfalvak kommunikációs vezetője, akivel a kórházban hagyott babák helyzetéről és a nevelőszülőhiányról beszélgettünk.
A babák életük első időszakát, aminek a kapcsolódásról, érintésről, az ölelésről, ingerek megismeréséről kellene szólnia, egy kórházi rácsos ágyban töltik, egyedül.
Kellene nekik az, hogy felvegyék, kivigyék őket a levegőre, beszéljenek hozzájuk, megvigasztalják őket, ha sírnak. Ez elengedhetetlen lenne, de a kórházi dolgozóknak nincsen rá kapacitásuk. Sokszor olyan édesanyák sajnálják meg ezeket a kicsiket, és veszik fel őket, akik a saját gyermekükkel vannak a szobában – mondja a szakember. Ez kihat az érzelmi, értelmi és a mozgásfejlődésükre is, amit később be kell pótolni, ha még lehet.
Egy idő után már nem sírnak, nem látják értelmét
Azok a babák, akiket hagynak sírni, nem vigasztalják meg őket egy idő után már nem sírnak, bármi bajuk van. Megtanulnak nem sírni, mert nem látják értelmét, úgy érzik rajtuk úgysem segít senki. Ennek is kihatása lehet a későbbi életükre.
Varró Gabriella hozzáteszi, nem irigyli azokat a csecsemős nővéreket, akiknél az osztályon elhagyott babák vannak, hiszen az egy nagy pszichés nyomás, hogy ott sír egy baba, de nem tudja felvenni, mert más feladata van. Ha tud vele foglalkozni, akkor pedig egy idő után kialakul a kötődés, így fel kell dolgoznia, ha mondjuk egy év után elviszik a gyermeket.
A kormány, hogy a kisbabák helyzetén javítson, a nyáron hatályba léptetett egy gyermekvédelmi rendeletet, ami felgyorsítja a kórházban hagyott csecsemők örökbe adhatóságát. Ha a vér szerinti szülő nem tett lemondó nyilatkozatot, és hat hét elteltével sem jelentkezik gyermekéért ő vagy más hozzátartozó, akkor elindulhat az örökbefogadási eljárás.
A gyermekek többsége nem örökbe adható
„Ez egy fontos szabályozás még akkor is jó, ha csak 1-2 baba kerül így örökbe, de azt tudni kell, hogy több mint 80 százalékban nem mondtak le róluk a szülők. Többször halljuk, hogy olyan sok örökbefogadó pár vár gyermekre, a legtöbben kisbabát szeretnének közülük, igen, de nagy részük nem örökbefogadható” – magyarázza a szakember, aki megoldásként két lehetőséget említ. Az egyik, hogy nagyobb erőfeszítést kellene tenni a családok talpra állításáért, hogy ne kelljen kiemelni a gyermeket. A másik a nevelőszülők számának a növelése, hogy ki lehessen helyezni a gyermeket és megtapasztalhassa a kötődést, és hogy milyen családban élni.
A jogszabály alapján minden 12 év alatti gyermeket nevelőszülőknél kellene elhelyezni, de mivel körülbelül kétezer nevelőszülő hiányzik a rendszerből, ez lehetetlen, sőt a gyermekotthonok is leterheltek, kevés a szakember.
Óriási a különbség a nevelőszülői család és a gyermekotthon között
„A 300 kórházban hagyott csecsemő csak a jéghegy csúcsa, ha mögé nézünk, akkor látjuk, hogy itt sokkal nagyobb problémák vannak - hangsúlyozza az SOS Gyermekfalvak munkatársa. 8 ezren élnek gyermekotthonokban, több ezer gyermek van, akiket nem lehet rendes körülmények között, családban elhelyezni.
Óriási a különbség a nevelőszülői család és a gyermekotthon között. A gyermekotthonban sok gyermek él együtt és egymást váltják műszakonként a nevelők. „Nem életszerű, hogy úgy nő fel egy gyermek, hogy nincs egy stabil felnőtt mellette, hanem 25-30 ember váltakozik körülötte.”
Az SOS Gyermekfalvak évek óta kongatja a vészharangot a szakemberhiány miatt, az idén viszont nemhogy nőtt, még csökkent is a számuk, hiszen nevelőszülők és gyermekotthonokban dolgozók közül is sokan megtagadták a kegyelmi ügy után bevezetett kifogástalan életvitel ellenőrzést, ezért megszűnt a munkaviszonyuk. Ahogy arról lapunk beszámolt 
„Minden nap sírok a gyerekek miatt, hogy mi lehet velük" – Kirúgtak 18 dolgozót a Vas megyei gyermekotthonokból 2024. August 29. 06:49 , csak Vas megyében emiatt 18 dolgozót rúgtak ki gyermekotthonokból.
Nemcsak a kórházban hagyott kisbabák többsége nem adható örökbe, hanem az állami gondozásban lévő gyerekeknek is csak körülbelül 8 százaléka, hiszen nem mondtak le róluk, látogatja őket a szülő. Ők csak akkor válnak örökbeadhatóvá, ha lemondanak róluk, vagy, ha három hónapig nem látogatják őket, vagy a szülő nagyon rendszertelenül jelenik meg a láthatásokon.
Miért kevés a nevelőszülő?
Annak ellenére, hogy a nevelőszülőség már foglalkoztatási jogviszonynak számít - tehát a nevelőszülő fizetést kap, ami mellett még vállalhat munkát, aki pedig kisbabát lát el Gyedet kap -, kevesen választják ezt a hivatást. Arra a kérdésemre, hogy mi lehet ennek az oka, az alapítvány kommunikációs szakértője azt mondja: „ez egy 0-24 órás hivatás, ami nagyon nehéz. Nem arról van szó, hogy a nevelőszülő reggel 8-kor becsekkol és 16 órakor kicsekkol a munkahelyéről. Ráadásul nem megfelelő a társadalmi megítélése és az anyagi elismertsége."
Az emberek többsége a nevelőszülőségről és az állami gondozásban élő gyermekekről nagyon keveset tud, amiről pedig keveset tudunk, az előítéleteket szülhet. Varró Gabriella említ egy kutatást, amelyben azt az eredményt kapták, hogy a megkérdezettek 7 százaléka úgy gondolja, hogy a gyermekek maguk tehetnek arról, hogy állami gondozásba kerültek. És körülbelül ugyanennyien voltak, akik nem örülnének annak, ha gyermekük olyan párt választana magának, aki állami gondozásban nőtt fel.
Varró Gabriella elmondta, ők civil szervezetként többek között azon tudnak dolgozni, hogy javítsanak ennek a szakmának a társadalmi elismertségén, és megpróbálják megmutatni a nevelőszülőség pozitív oldalát és azt, hogy ez milyen fontos és komoly szakma. Hogy tisztázzanak téves információkat. A mai napig sokan keverik össze a nevelőszülőséget az örökbefogadással.
A nevelőszülőnél ideális esetben addig van egy gyermek, amíg vissza nem kerülhet a saját családjába, miután rendeződtek a körülmények, vagy örökbefogadó szülőkhöz nem kerül. A nevelőszülő feladata, hogy addig terelgesse, gondoskodjon a rábízottról, amíg egy családba nem kerül. Sokan úgy érzik, az elengedést nem tudnák feldolgozni, ezért nem vállalják a feladatot pedig ebben is kapnának segítséget.
Vannak, akik nincsenek tisztában a feltételekkel. Azzal, hogy egyedül is lehet valaki nevelőszülő és saját lakás sem kell hozzá. Vannak persze kritériumok, amelyeknek meg kell felelni és szükséges hozzá egy 60 órás tanfolyam elvégzése, valamint egyebek mellett egy pszichológia vizsgálat is.
Kevés pénzt kapnak
„Az anyagi megbecsültségért már a kormányzatnak kell tennie. Bár az utóbbi időben volt némi emelés a nevelőszülőknek, sokkal nagyobb anyagi megbecsültségre lenne szükség. Ha valaki egy gyermeket vállal, az körülbelül 200 ezer forintot kaphat, amelynek nagy részét a gyermekre kell költeni. Aki több gyermeket vállal, az nyilván többet kap, de nem arányosan nő az összeg, tehát két gyermek esetén ez nem lesz 400 ezer forint” – részletezi a szakember.
Úgy, hogy ezeknek a gyerekeknek a gondozása nem könnyű. A nevelőszülők sokszor tapasztalják, hogy az óvodákban, iskolákban nem örülnek a nevelésbe vett gyerekeknek, hiszen ők sokszor traumatizáltak, szexuálisan bántalmazták őket, viselkedési, beilleszkedési problémákkal küzdenek, rengeteg nehézségen mentek keresztül életük néhány éve alatt.
Ráadásul ezek közül a gyerekek közül sokan extra fejlesztésre szorulnak. Akár pszichoterápiára, logopédiára, mozgásfejlesztésre, amelyek közül nem minden kivitelezhető állami keretek között.
Alapítványként az adományozóknak köszönhetően az SOS Gyermekfalvak tudja plusz juttatásokkal, fejlesztő szakemberekkel, pszichológusokkal támogatni a nevelőszülőket.
A nevelőszülők nincsenek egyedül
Minden nevelőszülőnek van tanácsadója, aki segíti a gyermekkel kapcsolatban. Pszichológus is rendelkezésre áll, illetve az újonnan belépő nevelőszülőket a régóta dolgozó nevelőszülők mentorálják, támogatják. Így rálátásuk is van a családra. És plusz képzéseket is adnak. Akár azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljék a gyerekeknél a kiskamaszkort, vagy a szexualitás ébredezését, vagy hogyan neveljék a traumatizált gyermekeket.
Varró Gabriellától megtudjuk, sajnos kevés esetben kerülnek vissza a gyerekek a vérszerinti családjukba, az örökbeadásra nagyobb az esély, de a legtöbbször a nevelőszülő a felnőtté válásig kíséri a gyermeket, nála nő föl.
Miután felvetem Gabriellának, hogy beszélgetésünket pozitívan fejezzük be és ne csak a nevelőszülők nehézségeiről, hanem sikerekről is beszéljünk, elmosolyodik és azt mondja, sokszor kérik arra, hogy említsen példaként nevelt gyerekekkel kapcsolatos sikertörténeteket.
Itt másképp mérik a sikert
„Egy átlagos családban siker, ha a gyereket felveszik az egyetemre, vagy lediplomázik, orvos lesz. Persze nekünk is vannak fiataljaink, akik lediplomáznak, fogorvos lesz belőlük. De mi a sikert teljesen más mércével mérjük” - mondja.
Az sikernek számít, ha nevelőszülőhöz kerül egy 12 éves gyermek és egy idő után már nem pisil be éjszaka, vagy 15 éves korában megengedi, hogy lekapcsoljuk éjjelre a szobájában a lámpát, vagy az, hogy egy 4 éves egyáltalán megszólal, és nem azért, mert nem tudott beszélni, hanem addig nem akart és egyszer csak elkezd mesélni magáról vagy nevet. Ez mind hatalmas előrelépés.
Nagy dolog, ha nem kallódik el és nem termeli újra azt, amiből jött. Jelentős eredmény, ha egy hajléktalan szülő gyereke kikerül az állami gondoskodásból és nem az utcára kerül, hanem lesz egy szakma a kezében, amiből meg tud élni.
Vagy 15 évesen nem esik teherbe a lány úgy, mint az édesanyja, vagy ki tud alakítani egy egészséges párkapcsolatot annak ellenére, hogy gyermekkorában szexuálisan bántalmazták.
És ez a nevelőszülőnek is siker, hogy ő segít elindítani egy életet, vagy hogy egy traumatizált gyermekből egy felkészült felnőttet enged el. Fontos, hogy aki érez elhivatást, de bizonytalan, tájékozódjon a nevelőszülői hálózatoknál.
Gerillakciókkal a kórházban hagyott csecsemőkért
Az SOS Gyermekfalvak október 7-én, az állami gondoskodásban élő gyerekek napján az elhagyott csecsemőkre és a drasztikus nevelőszülő hiányra hívta fel a figyelmet kreatív utcai gerillaakciókkal. A főváros számos közterét lepték el a hordozókendős szobrok.
A Blaha Lujza téren és a Nyugati téren pedig felállított rácsos ágyak fogadták a járókelőket. A kampányhoz csatlakozott többek között a budapesti Radnóti Miklós Színház és számos ismert ember is. Sok járókelő figyelmét sikerült felkelteni, akikkel az akció résztvevői beszélgettek az állami gondozásban élő gyerekek helyzetéről, a nevelőszülőhiányról, a lehetőségekről.
Az alapítvány kampányfilmjeiben egy nevelőszülő mesél saját tapasztalatai alapján arról, milyen traumákat él át egy hónapokig kórházban hagyott kisbaba.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
