A Békemenet és a történelem vége

A szokásosnál egy fokkal izgalmasabbnak ígérkezett kimenni a IX. Békemenetre szétnézni. Rég tévedtem ekkorát.

Közeleg a dolgokat fenekestül felforgató Döntés, a Végső Értékválasztás: követve a Fidesz választási retorikáját az elmúlt tizenkét évben az a benyomásunk támadhat, hogy ez már a sokadik alkalom, amikor Orbán Viktor és pártja nemzeti kataklizmát vizionál, majd hadakozik ellene. Most viszont a szomszédban igazi, véres háború van, ráadásul hatalomváltásra is hosszú idő óta először mutatkozik némi reális esély, így a szokásosnál egy fokkal izgalmasabbnak ígérkezett kimenni a IX. Békemenetre szétnézni. Rég tévedtem ekkorát.

MTI/Czeglédi Zsolt

Fél egykor értem a Margit hídra, a tömeg valamivel odébb, a Császár-Komjádi uszoda előtt dagadt egyre nagyobbra, de emberek álltak a híd két szélén és a Szent István körúton is. Vártak. Ez idő alatt a Valtonos biztonsági őrök kibogoztak egy kötelet, ami aztán végig használatban is maradt. Kettőkor morajlás indult, a biztonságiak az addigra a híd egész széltében kifeszített kötéllel hátrébb tessékelték a sajtót, valamiféle pufferzónát képezve, mondván „Itt majd férjenek el, akiknek el kell férniük.”

Folyosó nyílt az időközben a hídra széles arcvonalon felfejlődött sokaságban, rajta pedig némi tapssal kísérve megérkeztek azok, akiknek el kellett férniük, így többek között Bayer Zsolt, Fricz Tamás, Bencsik András, Stefka István, Fásy Ádám, Gáspár Győző és Pataky Attila, utóbbi pólójáról Orbán Viktor magabiztosan nézett a jövőbe. Igazán nagy hatást Győzike megjelenése tett, láthatóan senki nem számított rá, hamar híre ment, és meg kell hagyni, igen szórakoztató NER-látképet nyújtottak Patakyval, amint közrefogták Bencsik Andrást. Az első sor elfoglalta a helyét a „NO WAR” feliratú molinó mögött, nyilatkoztak egyet, aztán negyed kettőkor elindult a menet.

MTI/Balogh Zoltán

A Békemenet – nem szeretnék hazudni – kínzóan unalmas dolog, cserébe nagyon fárasztó. Ezt akkor kellett realizálnom, mikor izgatottságot vettem észre magamon Révész Máriusz, később Boldog István, majd a serényen autogramot osztó Németh Szilárd láttán. Az sem keltett különösebb feltűnést, mikor a Jászai Mari teret elhagyva megjelent Nagy Feró és az első sor meleg üdvözlései közepette csatlakozott a molinóvivőkhöz. Az embereket látszólag – néhány kivétellel, akik serényen szaggattak le mindent, ami a látóterükbe került – az előző hajnalban az ellenzék aktivistái által kihelyezett Orbán- és Putyin-kritikus táblák és matricák sem izgatták mélyen.

Egy alkalommal azért felhergelték őket: valahol a Szent István körúton 2007-es Orbán-beszéd üvöltött három ablakból, közben ellenzéki molinót lógattak ki. Fülsiketítő anyázás és füttykoncert kezdődött, de rövidesen Ria, Ria, Hungáriává enyhült, hangerejében viszont meghaladta az elődjeit, sikeresen nyomva el az egykori Orbán Viktor nyugatos szellemű beszédét. Ezekben a pillanatokban nem tudtam pontosan megfejteni, hogy vajon ezek a mérges szavazópolgárok 2007-ben kire bökhettek rá, ha felhívta őket Hann Endre Mediánja.

MTI/Balogh Zoltán

Később egy fejjel lefelé tartott Fidesz-tábla kapcsán valódi beszivárgóval is találkoztam, akit a tábla okán lefotóztam, de észrevett és megszólított. Miután látta rajtam, hogy csak szemlélődöm, megnyugodott. Nem bukott le. Cinkos tekintettel megosztotta velem, milyen pompásan dolgozta végig a hajnalt Orbán- és Putyin-kritikus plakátok és matricák kihelyezésével, most pedig „bomlaszt”. Nevettünk, és sok sikert kívánt, amit akkor már hálálkodva fogadtam, mert értettem, micsoda kihívás egy Békemenet.

Lassan, de sikeresen a Kossuth térre értünk, ahol tekintélyes méretű üres placcot hagytak a menetben résztvevők számára, hogy mindenki kényelmesen elférhessen Vidnyánszky Attila ünnepi műsora és Orbán Viktor beszéde alatt. Egy ideig vártunk, majd az ellenzéki politikusok egykori Hír Tv-s réme, Földi-Kovács Andrea konferált, és a Beregszászi színművészek közreműködésével is sajnos legfeljebb közepes műsor után ráfordultunk a fő attrakcióra. Orbán Viktor fél órát beszélt, ahogy szokott ilyenkor, és megint egyszerre kellett magabiztosnak lenni és kellően félni a vég közelségétől. A biztonság kedvéért Donald Tusk is kapott az arcába, mint a fajtája szégyene, és persze MZP sem úszta meg, érthető módon, hiszen hogy is úszhatná meg egy „kihűlt kődarab”. Tisztába tette az irányvonalakat menekültügyben, éltette Novák Katalint, békét hirdetett Magyarország elsődleges érdekeként a „háborús baloldal” ellenében, majd felszólított, hogy nyerjük meg „életünk legfontosabb csatáját”.

MTI/Balogh Zoltán

„Szerintem ettől Fukuyama forog a sírjában... Na várjál, az még él. Nem baj, akkor is biztos forog valahol!” – vigyorgott rám éhes békemenet-afteresek szorító gyűrűjében H. barátom az Arany János utcai Burger Kingben, fél órával a vége után, mire sikerült kivergődnünk a tömegből. H. az állami ünnepségre kijött, még akkor is, ha sejtette, hogy a ’48-as forradalomról húsz karakternél többet nem kap majd a beszédíróktól és Orbán Viktortól. „Szerintem inkább bírná, hogy négyévente vége a történelmünknek.” – válaszoltam és a Bajcsy-Zsilinszky útra nyíló széles ablakon át látszólag végtelen számú buszok egy szakaszát mustráltam, majd kézbe vettem a sajtburgerem, és teljesen elfelejtettem Fukuyamát.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény