A Dal című műsor továbbra sem illik bele a Komolyan Vehető felirattal elátott mappába, ahogyan az Eurovíziós Dalfesztivál sem századunk legnagyobb tehetségeiről, hanem az országok közötti protokolláris hátbaveregetésről szól. Ami mellett egyszerűen jól néz ki pár díszletként elhelyezett, sztárságra vágyó énekes.
Magyarország az elmúlt években különösen jól teljesített, ami a színvonaltalansági versenyt illeti: 2012-ben éppúgy csatasorba állítottunk egy rakás bénaságot, ahogyan tettük ezt egy évvel korábban, és nem meglepően 2013 sem arról szólt, hogy mire lehetnénk büszkék. Persze csodálkozni ezen ostobaság lenne, Rákay Philipék egy egészen más univerzumban élnek, nekik nyilván minden szép és jó, például valószínűleg tényleg komolyan gondolták, hogy egy nyomorult Beatles-utánzat zenekar ötven évvel az adott műfaj virágkora után még labdába rúghatott. Vagy ez a műalternatív, semmilyen súllyal nem bíró tinglitanglizás. És így tovább, lehetne még sorolni a bűnrossz példákat - de nem fogjuk, a lényeg, hogy lesz miből válogatni koncertügyben a SEK gólyatáborokra.
Muzikfabrik: Sopron-Szombathely tengely
Azóta megint eltelt egy év, megint itt a dalfeszt, amivel eddig jó okkal nem foglalkoztunk érdemben - ugyanis kicsit elegünk lett abból, hogy egy jó szavunk sem lehet, annyira röhejes a mezőny. A legviccesebb mégis az, hogy idén bár a zsűri nem, de a közönség egy olyan formációt is továbbjuttatott - Dér Heni és a győri Polyák Lilla mellett -, akik nem csak nem igénytelenek, de ráadásul még szombathelyi vonatkozással is bírnak.
A nem túl kreatív nevű Muzikfabrik két alaposzlopa ugyanis C Molle (Sövegjártó László), aki Sopronban dj-zik, valamint Andy Sole (Rozmann András), aki pedig Szombathelyen pörgeti a diszkót már sok éve. Ja, és Sopronban is. Ők ketten a zenéért felelősek, később csatlakozott hozzájuk a korábban az X-Faktorban próbálkozó Hegyi Ákos, és együtt egy egészen korrekt, befogadható pop-house-darabot írtak. Ami lehet, hogy a végére kissé unalomba fullad, de előbb tekernék el egy Belmondóról vagy egy Depresszióról, mint róluk, ha megszólalnának a Petőfin.
Bár a srácoknak szerénységben még volna mit gyarapodniuk (Facebook-oldalukon így szól az öndefiníció: finest house tunes from Hungary, vagyis "a legjobb house cuccok Magyarországról"), reméljük, hogy a siker nem az elprostitualizálódás pályájára állítja őket, mint sokakat, hanem idővel kifinomultabb, letisztultabb zenéket kezdenek írni.
