Milyen ma Magyarországon startupot indítani?
Pontosan mi egy startup?
Egy kezdő vállalkozás, aminek nincs még vásárlóköre, nem profitábilis. Onnantól, hogy egy vállalkozás megtérülést hoz, már nem startupról beszélünk.
Hogyhogy belevágtál egy ilyen kockázatos vállalkozásba, ahelyett, hogy egy már létező cégnél helyezkedtél volna el?
Mindig ez volt az álmom. Egyetem alatt több multinál is dolgoztam, de sosem éreztem jól magam. Szerettem volna egy saját céget felépíteni. De ez persze komoly kihívásokkal jár. Az összes döntés az én vállamat nyomja, az alkalmazottakért nekem kell felelősséget vállalnom. Akkora nyomással jár mindez, amit fél évvel ezelőtt még biztosan nem bírtam volna el. Mentálisan fel kellett készülnöm erre, ami egy nagyon nehéz feladat volt, de remélem, hogy megéri. Ebben nagy segítségemre volt egy pszichológus is, akinek nagyon hálás vagyok máig.
Milyen Magyarországon elindítani egy startupot?
Magyarországon nem nagyon van meg a kultúrája az ilyen szintű kockázatvállalásnak. Aki ilyen beállítottságú, többnyire elhagyja az országot. Inkább magasabb költségek mellett, de nyugati országokba viszik az innovációt. Emiatt Magyarországon a startup ritka, mint a fehér holló.
Szerinted miért ilyen nehéz itthon?
A társadalom nem erre van kondicionálva. A korosztályomban is azt látom, hogy mindenki inkább a biztosra megy. Legyen biztos állás, biztos fizetés. A családomban szinte mindenki orvos, ami egy nagyon nehéz, de egy fix út: hat év egyetem, öt év szakvizsga, aztán lehet feljebb menni. Így még számukra is újdonság, hogy én egy olyan úton próbálok járni, aminek nincsenek ilyen jól tervezhető állomásai. Emellett az iskolában sem tanulunk semmit arról, hogy milyen vállalkozni, hogy hogyan lehet innovációra törekedni.
Nem túl nagy kockázat ez?
Nyilván nagy kockázat, de úgy állok hozzá, hogy 23 éves vagyok, nincs még feleségem, nincsenek gyerekeim, most lehet kockáztatni.
Van esetleg előtted valamilyen magyar példa?
Nincs. De ettől még az út világos. Rengeteget kell dolgozni.
Lorencz Industries Aerospace
Térjünk rá akkor a Lorencz Industries Aerospace-re. Hányan vagytok összesen?
Jelenleg összesen négyen vagyunk. Miután bemutattuk a prototípust, utána szeretnénk bővíteni a csapatot új mérnökökkel, egy marketingessel és egy drónpilótával.
Mik a szerepkörök?
Van egy pilótánk, egy mechatronikai mérnökünk illetve egy közösségi médiáért felelős emberünk. Én pedig mindenben próbálok ott lenni, a technológiai fejlesztéstől a marketingig.
Milyen státuszban vannak ők?
Nyilván ideális helyzetben, mondjuk Amerikában, mindenkinek résztulajdonosnak kéne lennie az elején. Magyarországon ez nem realitás, a legtöbben nem engedhetik meg maguknak ezt a kockázatot, hogy adott esetben a hónap végén nem kapnak fizetést. Így jelenleg megbízási szerződésekkel operálunk, 2026-ra reményeim szerint állandó munkaszerződést tudok majd adni nekik.
Pontosan mivel foglalkozik a Lorencz Industries Aerospace?
A végső cél, hogy egy saját drónplatformunk legyen. Jelenleg a drónokban lévő motorokkal foglalkozunk. A realitás, hogy egy 20 százalékkal növeljük a motorok teljesítményét. Jelenleg szinte minden drón BRDC motorral működik, mi viszont más technológiát alkalmazunk, ami nagyobb teljesítményre képes.
Katonai vagy polgári felhasználásra terveztek?
Én ameddig lehet, addig szeretném elkerülni a katonai felhasználást. A Lorencz Industries Aerospace célja, hogy a repülés szabadságának élményét olcsón, de hatékonyan tudjuk biztosítani az érdeklődők számára. Ez inkább egyelőre a polgári felhasználásban testesül meg, de ez nem jelenti azt, hogy adott esetben a katonai felhasználást ne lehetne az emberek érdekében használni. De jelenleg katonai fejlesztésünk nincs.
Magyarországon mekkora ennek a piaca, akár kereseti, akár kínálati szempontból?
Hazai konkurenciánk gyakorlatilag nincs. Vannak cégek, akik drónokat készítenek, de ők az összes alkatrészt külső beszállítótól veszik. Olyan, aki saját fejlesztésekkel, saját alkatrészekkel operálna, olyan egyelőre nincs. Mi ebben szeretnénk áttörést elérni, amihez az kell, hogy saját innovációnk legyen. Mi a motorok terén szeretnénk nagyot alkotni. Jelenleg a kínai DJI a világpiac 70 százalékát lefedi. Itt a piaci rés, amibe szeretnénk betörni. Európának nincs saját drónfejlesztő cége, pedig ez egy nagyon dinamikusan fejlődő piac.
Hogy áll a saját fejlesztés?
Ezzel a technológiával 4 éve foglalkozom. Már egyetem alatt beleástam magamat a témába. A következő lépés a nemlineáris numerikus szimuláció. Ez azt jelenti, hogy virtuálisan szimuláljuk a motorok működését. 2026-ra pedig már prototípust tervezünk gyártani.
Kik lennének az ügyfeleitek?
Ez a technológia moduláris, így az átlagember számára elérhető drónoktól egészen a csúcskategóriás filmes drónokig ki tudnánk elégíteni a piac igényeit.
Kapcsolatban vagytok más cégekkel?
Igen. Ez a húszszázalékos teljesítménytöbblet nyilván érdekli a gyártókat. Ráadásul az a cél, hogy a technológiánk ne legyen sokkal költségesebb, mint a piacon elérhető jelenlegi megoldások.
Mi a stratégia, mi a cél?
Hogyan tehető vonzóvá a befektetők számára egy ilyen startup?
Jelenleg a legfontosabb egy nagy közönség kiépítése. Szükséges egy olyan platform, amit sok ember követ, ami felkelti a figyelmet. Nem vagyok biztos benne, hogy ennek kéne az elsődleges mérvadónak lennie, de sajnos ez a mai realitás. A másik oldal pedig nyilván az, hogy maga a termék olyan legyen, amilyennek látszik. Különben hiába fújom a lufit, ha nincs benne tartalom, előbb-utóbb kipukkad. Meg kell találni az egyensúlyt a termék és a marketing között. Hiszen nyilván legvégső soron az fog számítani, hogy a motor technikailag a toppon legyen, ahogyan ígértem.
Mi a legfőbb kihívás?
Mindenesnek kell lenni. Először is a technológiában nagyon otthon kell lenni, tehát ismerni kell a terméket kívülről-belülről. Nyilván egy ilyen fejlett technológia műszaki háttere elképesztően bonyolult. Alapszakon még rettegtem az ilyen bonyolult számításoktól, most viszont kenni-vágni kell, különben nem vagyok hiteles. Másodszor a marketinget is ismerni kell. Tudni kell, hogy milyen közönséget akarok megszólítani, és azt is, hogy hogyan lehet megszólítani. Emellett retorikailag is rendben kell lenni. Nem is olyan régen voltam egy podcastben. Az adás után végighallgattam magamat, és akkor jöttem rá, hogy rengeteget kell fejlődnöm a beszédben is, mert élvezhetetlen volt. Szóval mindenhez érteni kell.
Említetted, hogy pszichológushoz jártál. Miért érezted ezt fontosnak?
Pont azért, mert azokhoz, amiket az előbb elmondtam, muszáj nagyon stabilnak lenni. El kell viselni rengeteg negatív, vagy kifejezetten becsmérlő megjegyzést, visszajelzést. “Ez így nem fog menni”, “nincs bevételed”, “úgysem fog sikerülni” stb. A magyar társadalom nagy része nem túl pozitív, és ezt napi szinten érzem a saját bőrömön. Mentálisan nagyon egyben kell lenni ahhoz, hogy ezek ellenére hinni tudjak a magamban, a termékemben és a sikerben.
Ha ennyire sok negatívummal szembesülsz, mi motívál?
Van egy célom. A drónok és a repülés számomra a szabadságot jelképezik. Nem hiába van egy mondásunk, hogy szabad, mint a madár. És ez a szabadság sokféle lehet. Egy kisgyerek, aki VR szemüvegen keresztül egy drón kameráján át először éli át a repülés élményét, vagy akár az a szabadság, amit mondjuk egy légi biztonságot nyújtó drónrendszer jelent, ami egyszerre véd meg a külső fenyegetésektől, és egyszerre érzékeli, ha mondjuk egy természeti katasztrófa van kibontakozóban, ami ezáltal elkerülhetővé válik. Ez két nagyon különböző dolog, de mindkettő a szabadságot segíti elő. A mottónk is az, hogy Freedom With our Power, azaz szabadság a mi erőnkkel. Én ehhez akarok hozzájárulni.
