Az eszkimóknak több tucat szavuk van a hóra, nekünk nem. Az eszkimóknak sok havuk van, nekünk kevesebb, és mostanában egyre inkább. Ezért van az, hogy az ember – aki esetünkben Mészáros D. Zsolt kollégánk –, ha havat lát az őszi szürkeség után, ha csak a hegyünkben is, fut, rohan, mintha valami csoda történnék épp.
És voltaképp az is történik, mert, ha nézegetjük ezeket a hegyünkön készült képeket, akkor rájövünk, hogy a hónak azért lehet rengeteg neve, mert rengeteg arca van és rengeteg színei, a fehér száz árnyalata. Távolról is más, közelről sem ugyanaz, mint pár méterrel arrébb, és az ember a meleg szobából örömmel nézegeti a hideg szépséget odakint, mert mást nem tud tenni.
És ezeket a képeket látva gyerek lesz újra, de nem lovagol fűzfasípot fújva, hanem emlékszik azokra a telekre, amikor még nem ment csodaszámba a hó, hogy megérte és kellett érte Kőszegig szaladni. Most sem muszáj, ha a képre kattint, megnyílik a galéria, a téli, havas Kőszegi-hegység csodáival. Forralt borral ajánljuk.