Hej, de rég volt, hogy ez ügyben szopórollerre csatoltak a politikusok, név szerint Patrubány nevű kalandor, aki népszavazáson akarta megtudni, vajon csak Antal József gondolta magát tizenöt millió magyar miniszterelnökének, vagy testvérek vagyunk-e mind hazán belül és kívül?
Hetekig őrjöngtem, mert kilógott a politikai ló lába rendesen a takaró alól, amire a nagymagyarországrántotthús volt hímezve, ugyanakkor egész életemben a határon túliakért hajtottam, dolgoztam, nem véletlen az sem, hogy most Szabadkán is lakom. Ami Patrubánynak politikai marketing volt, az nekem a sorsom.
Egy álmatlan éjszaka után reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek szavazni, és azt gondoltam, amit a jobbikosok is, hogy ez mégis egy nemzet, amely nem tehet arról, hogy gyakorta határvonalakkal szabdalják az egy tömbbe letelepült lakosságát. Így lett Esztergom a szerencse fia, Szabadka az elfeledett szépleány, a Soproniakat meg egyszerűen nem értem. Kíváncsi lennék egy mostani szavazásra, hova akarnának tartozni? Felcsúthoz vagy Bécshez?
A politika borzalma most is felrobbant egy olyan vasárnapban, ahol az ország érzéketlensége miatt érvénytelen volt az egész szavazás. Ott álltam, lehűlve, lehugyozva, és azonnal eldöntöttem, soha többet nem szavazok ezeknek. Mindegy, hogy Fidesz, vagy MSZP, ezek nem veszik komolyan az emberek akaratát, és jogait.
Az volt a szubjektív cikim, hogy a szavazás után egy héttel már Farkaslakán voltam, és a székely a kerítés mögül beszólt: na, itt jönnek a nemmel szavazók… Ekkor jutott először eszembe, hogy Patrubányt normális demokráciákban pszichiátriái műintézményben helyeznék el. Mindegy, vettem egy nagy levegőt, odaléptem a kék szeme elé, és beleleheltem a véleményem az arcába: buta egy ember maga, ha ezt gondolja rólam.
Nem szólt semmit, de azt éreztem, hogy nem szeret.
Most megint eljön egy vasárnap, aminek értelmét egy nemzet csak együtt tudja kiadni, vagyis ha megint hülye tahók lesznek a magyarok, otthon tévéznek, és Liptai Claudiát bámulva majszolják a kávés muffint, avval egy dolgot biztos elérnek, újra kétharmada lesz a Fidesznek. És akkor az isten legyen velünk a sötétségben! Ámen. Én ott leszek minden szavazóurnánál, minden golyóstollnál. És ti? Úgynevezett demokraták? A pacsker útra kész, csosszanjatok bele, hajrá!
