A szombathelyi Szőlős utcában álló, egykor pompás Erdődy-kastély múltját Kelemen Zoltán színművész kutatta fel, aki a város arisztokratikus örökségének egyik legizgalmasabb fejezetét idézte meg. Az épület falai a Bakóczoktól származó Erdődy-család emlékét őrzik, akik a 18–19. században Vas megye meghatározó patrónusai voltak. A háborúk, államosítás és a rendszerváltás is nyomot hagyott rajta. Az alábbiakban Kelemen Zoltán írását olvashatják:
A szombathelyi Erdődy-kastély
Szőllős és környéke a Bakóczoktól származó Erdődy-család tulajdonában volt (vépi és eberaui birtokaik mellett), az ősöket még Hunyadi Mátyás emelte nemesi rangra.
A szombathelyi Erdődy-kastély (jelenleg Szőlős utca 9-13.) 1790-ben épült barokk stílusban, majd eklektikus hatású toldalékokkal bővült az 1850-es években.
Gyöngyösszőllős önálló település volt, volt 1933-ban csatolták a szomszédos Szombathelyhez. Nem mellesleg itt született - a mostani templom és plébánia helyén álló, mára eltüntetett épületben, a cselédházak és a malom közvetlen közelében - 1853-ban, a vasi megyeszékhely talán legnagyobb hatású polgármestere, a második városalapítónak aposztrofált Éhen Gyula. Édesapja, Éhen Károly az uradalom kasznárja (uradalmi tisztviselője), édesanyja a nemesi származású, Laky Apollónia volt.
A birtok „utolsó urai”, a lojalista Gróf Erdődy Sándor és felesége, Draskovich Erzsébet grófnő, rendkívül sokat tettek Vas és benne Szombathely felvirágoztatásáért, gyakran vállaltak védnökséget a vármegye és székhelye legjelentősebb eseményein. Birtokaikon rendszeres látogatók voltak a Habsburg és Bajor uralkodóház legtekintélyesebb tagjai.
Hazafiságból a grófnő csatlakozott a 20. század elején indult „tulipánmozgalomhoz”, melynek keretein belül jelentős támogatásban részesített a nemzeti identitás szempontjából fontos, vagy annak vélt társadalmi, kulturális és gazdasági vállalkozásokat.
De ezek mellett a család erőteljesen szponzorálta az elesettekkel, betegekkel, lelencekkel foglalkozó, azokat felkaroló egyesületeket, intézményeket is.
Az I. világháború kitörését követően a házaspár a harcterekről hazatérő sebesült katonák felkarolásának, ápolásának szolgálatába állt. Jánosházi, vépi és szőllősi (ma már Szombathely) kastélyaikat betegellátás céljaira ajánlották fel. A grófnő ápolónői tevékenységet is felvállalt – ezt a szociális érzékenységet lánya, Ilona is örökölte.
A háború lezárása után, IV. Károly 1921-es, első visszatérési kísérletekor az utolsó magyar király Erdődy Sándor gróf Puch gyártmányú autójával utazott Budapestre Horthy kormányzóhoz. A gépjárművet Erdődy, Almássy László gróftól vásárolta („az angol beteg”), aki a 20-as évek első felében a Puch cég szombathelyi márkaképviselője volt. Szombathelyi tartózkodása során Almássy a jelenlegi Gagarin utca egyik villájában élt, emléktáblája ott található.
1945-től a kastély és területe állami tulajdonba került, a Szombathelyi Állami Tangazdaság központi irodái kaptak helyet itt.
A rendszerváltást, 1990-et követően előbb Vas Megye Önkormányzata, később ismét az állam lett a tulajdonos. Az 1990-es évek végén és a 2000-es években ideiglenesen a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának, valamint a Vas Megyei Levéltárnak voltak itt raktárjai, illetve műhelyei.
A komplexum állapota időközben erősen leromlott. 2023-ban a Vas Vármegyei Kormányhivatal rossz műszaki állapotúnak és veszélyesnek nyilvánította a kastélyt – főleg a födémek állapota miatt. Miután az állam nevében az SZGYV (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, mint kezelő) elvégezte az ingatlan tetőszerkezetének és kéményeinek felülvizsgálatát, gyors beavatkozást irányozott elő. A szükséges munkákat a további állagromlás megállítására 2024 tavaszán elvégezték, ennek magam is szemtanúja lehettem.
Itt tartunk most. Az egykor szebb napokat is látott épületegyüttes – ha nem is túl vérmes reményekkel – bizakodva várja további sorsának alakulását, a fényesebb jövőt.
