Az egyik szombathelyi büfében már a múlt év utolsó napjaiban bekötötték az új online pénztárgépet. A korszerű és persze drága szerkezet az újév első napjaiban már nem akart dolgozni, felmondta a szolgálatot. Egy másik büfé üzemetetője „csupán” kétszer fizette ki a pénztárgépek árát, mert mindkét esetben a gyártási vagy forgalmazási engedélyt visszavonták. Megelőlegezett a semmibe több tízezer forintot.
A kereskedőknek a szombathelyi Vásárcsarnokban is új típusú gépekkel kell rendelkezniük, nem kevés gondot és bosszúságot okozva ezzel nekik. Egy régóta piacozó zöldség- és gyümölcsárus felháborodva mesélte, hogy a több mint százezres gép akkumulátora olyan gyenge, hogy szinte folyamatos feltöltés mellett is legfeljebb három-négy számlát tud kinyomtatni a géppel, s máris lemerül. (A piacon ugyanis úgynevezett mobil üzemmódban is kell használni pénztárgépet.)
De mi van ilyenkor? Ki lenne a hibás ellenőrzéskor, ha nem adna számlát, nem ütné be a tételt? Azt sem érti a sokat megért kereskedő, miért csak ötezer forintig tud számlát adni a gép, mert ha többért vásárolnak, új művelettel, új blokkot kell adnia. Az egyik piaci sorstársa már vissza is vitte a gyártóhoz a pénztárgépet az akkumulátor gyengesége miatt, s azt a „megnyugtató” választ kapta, hogy típushibáról van szó.
Szóval legalább akkora káosz, háborgás lett az új pénztárgépek elrendelésével, mint a trafiktörvény bevezetésével. Miért is menne minden simán kis országunkban? Azoknak, akik íróasztal mellett kitalálják az újabb és újabb törvényeket és rendeleteket, és akik azokat jóváhagyják, semmi vesztenivalójuk sincs.
Ha a gyakorlatban a dolog megbukik, majd bevezetnek egy csomó utólagos módosítást. Akik pedig az elhamarkodott, előkészítetlen, hatástanulmány nélküli törvények, rendeletek kárvallottjai, hát idegeskedjenek, panaszkodjanak, s feleslegesen fizessenek. A kibicnek ugyebár semmi sem drága.
