A szétszakított nyugati határtérség – Trianon és a vasfüggöny máig tartó rombolása

Míg Burgenland sikertörténet az osztrákoknak, Magyarországnak mind a mai napig fájó seb a Nyugat-Dunántúl egy részének elvesztése.

Tavaly emlékeztünk meg arról, hogy 100 éve volt a soproni népszavazás - ahol Sopron és környéke a Magyarországhoz tartozás mellett döntött -, és tavaly volt Burgenland fennállásának 100. évfordulója is. A határ mindkét oldalán voltak rendezvények, megemlékezések, mégsem volt közöttük különösebb átjárás. Soproniak nem voltak jelen burgenlandi eseményeken, és fordítva sem. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy milyen a kapcsolat a határtérség két oldala között és miért alakult ez így.

Magyarországon tavalyelőtt egymást érték a trianoni emlékünnepségek, ahol a szónokok a nemzet megcsonkítását emlegették, és a trianoni döntést kritizálták. Sopronban például Trianon emlékparkot avattak, ahol a szónokok a nemzeti egységről beszéltek, és szó sem esett az ausztriai kapcsolatokról. A megemlékezéseken, így ezen sem voltak jelen Burgenland tartomány képviselői.

Burgenlandban a tartomány fennállásának 100. évfordulóját ünnepelték tavaly. Ehhez kapcsolódóan számtalan rendezvényt tartottak az egész év folyamán, tartományi és egyéb szervezésben egyaránt. Sok programra azonban sajnos rányomta a bélyegét a koronavírus pandémia, több rendezvényt teljesen le kellett fújni, néhány kiállítást viszont az eredeti tervekkel ellentétben idén is meg lehet még látogatni.

Németújvár (Güssing) várában tavaly áprilisban nyílt egy kiállítás "Német-Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig - Egy térség története (1848-1921)" címmel, mely idén októberig látogatható.
A legnagyobb kiállítás pedig kétségkívül Szalónak Várában (Friedensburg Schlaining) került berendezésre, melyet nagyszabású gálaesttel nyitottak meg 2021 augusztusában "Wir sind 100. Burgenland schreibt Geschichte" címmel". De ezen kívül volt számtalan koncert, tárlatvezetés, még futóverseny és musical előadás is.

A képre kattintva az enyugat.hu galériája nyílik
Keszei László

A helyzetet az is jellemzi, hogy Magyarországon szinte minden településen van trianoni emlékhely, míg Ausztriában jóval kevesebb emlékmű áll a 100 évvel ezelőtt történtekre emlékeztetve.

Burgenland története azért is érdekes, mert a nyugat-magyarországi területek elcsatolása manapság sem tartozik bele igazán a politikai közbeszéd fősodrába. Ha Magyarországon Trianonról beszélnek, akkor Erdély, a Felvidék és Délvidék kerül szóba.

Való igaz, nyugaton mintegy 5200 négyzetkilométernyi terület lett Ausztriáé, ami nagyságrendekkel kevesebb, mint a többi, elcsatolt országrész, ezen a területen a lakosság döntő része német vagy horvát nemzetiségű volt.

Trianon térkép
Forrás: BTK TTI

A trianoni döntés előtt

Magyarország egykori nyugati vármegyéinek nyugati része mindig is soknemzetiségű volt. Éltek itt magyarok, németek, a török háborúk elől menekült horvátok, és szép számban romák is. Magyar állampolgárok voltak, de több nyelven beszéltek, és vallásilag is színes képet mutattak.

A térség központjainak az iskolavárosok számítottak, így főként Sopron és Kőszeg, sőt, Szentgotthárd is, ahol a rátóti születésű Széll Kálmán, korabeli pénzügyminiszter (1875-1878) és miniszterelnök (1899-1903) kezdeményezésére 1895-ben megalakult az ország első állami gimnáziuma.

A nyugati országrész alapvetően mezőgazdasági terület volt, a földterületek nagy része arisztokrata családok kezében volt, de jelentős volt a kisbirtokosok aránya is, akik termékeiket a piacokon értékesítették. A piaci központok Sopronban, Szombathelyen, Kőszegen, Körmenden, Szentgotthárdon és Felsőőrön (ma Oberwart) voltak.

A 19. század végén elindult az iparosítás, Széll Kálmánnak köszönhetően először Szombathelyen, Kőszegen, Szentgotthárdon, majd kis idővel később Sopronban is. A gyárak, üzemek az egész térségből alkalmaztak munkavállalókat, jó részük a mai Ausztria területéről járt dolgozni.

Még egyszer meg kell említeni Széll Kálmán nevét, az ő aktív közreműködésével indult el a vasúti közlekedés 1872-ben a Szombathely-Szentgotthárd-Gyanafalva (ma Jennersdorf) vonalon. A szakasz csatlakozott az 1865-ben kiépített Sopron-Szombathely-Nagykanizsa vonalhoz, és így hamarosan Bécstől Sopronon, Szombathelyen, Szentgotthárdon át egészen Grazig lehetett utazni. (Ez a vasútvonal ma is aktív, járnak erre osztrák IC-k is.)

Burgenland tartomány megalakulásáig a térségben még mintegy 25.000 magyar élt, akik a 2000-es évek elejére mintegy 4700-an maradtak. Manapság azonban az ott dolgozók közül sokan ingázás helyett inkább új hazájuknak is választják Ausztria legkeletibb tartományát, így a magyarság aránya felszálló ágban van. 

Hogyan lett Nyugat-Magyarország egy részéből Burgenland?

A békeszerződés politikai következményeit sokan feltárták, számunkra ebből az az érdekes, hogy az egykori nyugati országrészen hogyan osztozott a két ország. Eredetileg Sopron és a mai országhatár közelében lévő, döntően horvátok lakta falvak is Ausztriához kerültek volna. Ám a falvakban még fegyveres összecsapások is történtek, amikor az osztrák katonák bevonultak.

Sopron és környékének hovatartozásáról végül népszavazást tartottak, további 19 település hovatartozásáról a Nemzetek Szövetségének Tanácsa döntött. Így alakultak ki a mai határok.

Trianon gazdasági következményei

A vasútnak és az iparosításnak köszönhetően a térség komoly fejlődésnek indult, amit az I. világháború, majd a trianoni döntés akasztott meg. A kisbirtokosok elveszítették piacaikat, a gyárak, üzemek munkavállalóik jelentős részét, így a fejlődés megtorpant, stagnálás majd recesszió következett be.

Viszont a trianoni békeszerződés és az új határvonalak meghúzása után Nyugat-Magyarország és Burgenland között továbbra is számtalan vasúti kapcsolat maradt fenn. Hegyeshalom mellett Mekszikópuszta, Sopron, Ágfalva, Harka, Répcevis, Kőszeg, Bucsu, Pinkamindszent és Szentgotthárd is határállomássá vált. A gazdasági kapcsolatok is léteztek, igaz, kevésbé aktívan, de mindkét hatávidél profitált belőlük.

A vasfüggöny és a rendszerváltás

A második világháborút követően a vasfüggöny leereszkedése azonban rányomta a bélyegét a határ átjárhatóságára. A két országot szögesdrót és aknazár választotta el, jellemző az akkori állapotokra, hogy az utakon, a vonatokon, helyközi buszokon határőrök ellenőrizték az utasokat. Akiknek nem a térségben volt a lakhelye vagy a munkahelye, csak külön engedéllyel közelíthette meg a határt.

Noha a hivatalos magyar–osztrák kapcsolatokat ebben az időszakban is jónak tartották, a mindennapi életben ennek sok nyoma nem volt, a térséget a határ gyakorlatilag hermetikusan elválasztotta. A közúti határátkelők például masszív sorompókkal voltak lezárva, és egyenként nyitották fel az engedéllyel utazóknak.

A 80-es évek végi enyhülés, majd az 1990-es rendszerváltás hozott változásokat. A 80-as évek végén már elindult az ingázás az ausztriai munkahelyekre, és ezzel egyidőben megjelentek az osztrák bevásárlóturisták a határszéli településeken, és a magyarok is Ausztriában, Az osztrákok élelmiszerért, dohányáruért, szolgáltatásokért jöttek, a magyarok műszaki cikkekért mentek.

A rendszerváltást követően újraindult a gazdasági, kulturális együttműködés, ennek jegyében például nyíltak magyar-osztrák közös ipari parkok, Ausztria ekkor több mint 8 milliárd eurónyi összeget fektetett be Magyarországon. Főleg az autó- és építőipari ágazatokban, de a cukor- és papírgyártásban is.

Ausztria 1995-ben belépett az Európai Unióba, ezt követően az osztrák bevásárlóturizmus némileg visszaesett, az uniós tagság az osztrákok az élelmiszerárak csökkenésével járt. Viszont a magyar ingázók száma folyamatosan nő, amit tovább könnyített hazánk 2004-es uniós csatlakozása.

A KSH adatai szerint 2011-ben 22 488-an ingáztak Magyarországról Ausztriába, 2019-re ez a szám elérte a 100 ezer főt.

Ausztriába ingázók száma
Forrás: piacesprofit.hu

Gazdasági különbségek

A két ország gazdasága és életszínvonala között hatalmas különbség van. Az Eurostat adatai alapján Ausztria egy főre jutó, vásárlóerőn (PPS) kifejezett GDP-je 124, Magyarországé 70. (A PPS egy mesterségesen képzett pénznem, ami az árucikkek és a szolgáltatások árát a nemzeti jövedelemhez viszonyítja.)

Ami azt jelenti, hogy az osztrákok a jövedelem és az ausztriai árak alapján a magyar életszínvonal kétszeresén élnek. Az alábbi képen látható a két osrzág GDP-jének és bérszínvonalának egymáshoz viszonyított aránya, és ezek változása az elmúlt 25 évben.

A magyar és az osztrák GDP és bíérszínvonal alakulás
Forrás: MNB

Nem volt könnyű magyarnak lenni Burgenlandban

Pedig hosszú évtizedekig nem volt könnyű magyarnak lenni Burgenlandban. Daniela Haarmann, történész, a Bécsi Egyetem oktatója egy https://azonnali.hu/cikk/20200818_miert-nem-erdekel-senkit-trianon-ausztriaban"]újságcikkben azt írta, 1920-ban nagyjából 25 ezer burgenlandi magyar találta magát egy másik országban.

1938-ban, amikor Ausztria a náci Németország része lett, gyakorlatilag népirtás zajlott az ausztriai magyarok ellen, mivel Burgenlandban sokan közülük zsidók vagy cigányok voltak: ezrek vesztették el életüket. A II. világháború után sem volt magyar nyelvű oktatás, a kommunista magyar kormány a bécsi Collegium Hungaricumtól is megvonta a támogatásokat. A történész szerint a nyilvános magyar beszéd felért azzal, mintha valaki azt mondja: szimpatizál a kommunizmussal.

A magyarokat csak 1976-ban a „nemzetiségi csoportokról szóló törvény” (Volksgruppengesetz) ismerte el kisebbségként.

1990 óta az osztrák közszolgálati televízió, az ORF évente hat alkalommal tűzi műsorra a magyar nyelvű Adj’ Isten, Magyarok című magazinműsort, az ORF burgenlandi adásában pedig rendszeres a magyar nyelvű műsorszolgáltatás. Emellett a Radio OP nevű többnyelvű közösségi rádió is sugároz heti rendszerességgel magyar nyelvű tartalmat, de több másik rádión és online platformon is találkozhatunk már magyar nyelvű témákkal. A burgenlandi Felsőőrben (Oberwart) 1992 óta kéttannyelvű a gimnázium, az intézményben jó 250 diák tanul, ők magyarul teszik le az érettségi vizsgát.

A mindennapok együttműködése

Az utóbbi évtizedben a hivatalos magyar-osztrák kapcsolatok protokolláris szinten maradtak, közös uniós tagságunk miatt az Interreg projekteken kívül nincs túlzottan nagy jelentősége a magyar-osztrák együttműködésnek, hiszen az az EU-n belül amúgy is megvalósul. A magyar kormány politikája is inkább Keletre koncentrált, de a gazdasági kapcsolatok működnek.

Ahogyan a mindennapokban is megvan a burgenlandi és nyugat-magyarországi együttműködés. Az országhatár gyakorlatilag (a pandémia időszakát kivéve) eltűnt, Ma már a magyarok járnak dolgozni és bevásárolni Burgenlandba, az osztrákok inkább a szolgáltatásokért (fogorvos, fodrász, vendéglátás) jönnek. Jelentős az ingázás is, és sok szülő járatja gyerekét ausztriai iskolákba.

(A Nyugat.hu már 2018-ban írt Jól érzik magukat, nem akarnak hazajönni - magyar gyerekek százai ingáznak nap mint nap Ausztriába 2018. June 28. 08:02 arról, hogy magyar gyerekek százai tanulnak Burgenlandban, és jól is érzik magukat.)

Megkérdeztünk néhány sopronit, hogy mi a véleményük a két ország kapcsolatáról, és szerintük milyenek a kapcsolatok a burgenlandiak és a Nyugat-Magyarországon élők között.

Mit mondanak a történészek?

Michael Schreiber burgenlandi történész, a Burgenlandi Kutatótársaság (Forschungsgesellschaft Burgenland) munkatársa nem ismer olyan tanulmányt, amely konkrétan azzal a kérdéssel foglalkozna, hogy hogyan vélekednek, milyen nézettel rendelkeznek a burgenlandiak a 100 évvel ezelőtti eseményekkel, illetve Sopron hovatartozásával kapcsolatban. Arról sem áll rendelkezésre konkrét adat, hogy mennyire változott ez a nézet az elmúlt 100 év folyamán. Ő két tézist, avagy feltételezést állított fel.

Először is, a közbeszédnek az elmúlt 100 év távlatából már nem része, hogy Sopron Magyarországot választotta. Ami viszont mind a mai napig létező dolog, az a vasfüggöny emléke.

Nem csak egy fizikai határ választotta el az egymáshoz ezer szállal köthető térséget, hanem a fejekben, az emberek gondolkodásában is kialakult egyfajta vasfüggöny.

Másodszor, elvben elmondható, hogy a burgenlandiak meglehetősen keveset tudnak a tartomány történetének ezen szakaszáról, vagy csak rendkívül leegyszerűsített formában. Ezt abból is le lehet szűrni, hogy a téma felvetése során gyakran azt lehet hallani, hogy Burgenland "természetes" székhelyét, Sopront egy elcsalt népszavazással vesztette el.

Látható, hogy a témát leegyszerűsítve, egydimenzionális felfogással kezelik a burgenlandiak. A tudomány terén egy valamivel differenciáltabb nézet létezik, ennek egyik forrása Gerald Schlag 2001-es "Aus Trümmern geboren" című könyve, mely Burgenland létrejöttének témáját dolgozza fel.

A téma feldolgozására egyéb próbálkozások is voltak, például rádióriportok, podcastek, de ezek is csak egy viszonylag kis közönséget szólítanak meg. De probléma az is, hogy hiányzik az akarat az alapos és történelmileg bizonyított források megismerésére. Michael Schreiber szerint nem könnyű ezt a komplex ügyet megérteni, ezt a fáradtságot pedig a burgenlandiak nem vállalják.

A határ fogalma sem egyértelmű

A határ fogalmának meghatározása sem egyértelmű, ráadásul az elmúlt 100 év során folyamatosan változott a jelentése. A trianoni békeszerződés után, az 1920-as években csak egy idegesítő akadály volt, nem egy valódi adminisztratív határ. Ezt erősíti az a tény is, hogy élénk csempészet zajlott a térségben.

A határ átjárhatóságának aztán a náci Németország vetett véget, miután megszállta Ausztriát. Végül a II. világháború után a vasfüggöny felhúzása tudatosította az emberekben, hogy az osztrák-magyar határ ténylegesen elválasztja őket egymástól. 1956 bizonyos értelemben egy megkésett kivételt jelent, mivel az 1921 előtt fennálló társadalmi kapcsolatok 1956-ban még részben működtek – mondta a történész.

Az 1980-as évekre azonban ez a kép némileg megváltozott: a 20. századi politikai fejlemények következtében a régióközi gazdaság Burgenland és Nyugat-Magyarország között de facto kihalt, ami tovább erősítette a határtérségben élők egymástól való elszigeteltségét.

Bár Magyarország Európai Uniós csatlakozása és a schengeni övezetbe való belépése szinte teljesen eltüntette a fizikai határokat, az elmúlt 100 év tapasztalatai alapján mégis jelen volt és jelen is maradt az emberek tudatában. Miután az EU többek között a szabad mozgással lassan ismét lehetővé tette, hogy a térség újra összetartozhasson, a határ 2015-ben a menekültválság, 2020-ban a pandémia miatt újra visszatért, fizikailag és az emberek fejében egyaránt.

Összefoglalva: Ha Burgenlandban Sopronról és az 1921-es évről esik szó (ami meglehetősen ritkán történik), akkor inkább röviden és nagyon leegyszerűsített kijelentésekkel. A tudományos térben viszont részletesebb kép van erről a kérdésről.

A megélhetés volt a legfőbb szempont

Murber Ibolya történész, az ELTE-SEK egyetemi docense nemrég megjelent könyvében (Murber Ibolya: Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig 1918-1924, ELKH Bölcsészettudomány Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2021) arra hívja fel a figyelmet, hogy az I. világháború bizonytalanságai után a térség lakossága nyugalmat és megélhetést akart.

Habár a politikusok előszeretettel hivatkoztak a nemzeti önrendelkezésre, a lakosságára ez nem igazán volt hatással, ők egyszerűen szerettek volna megélni. Így döntéseikben gazdasági és szociális szempontok vezérelték őket.

A világháború előtt a térség két oldala szabadon utazott, kereskedett és gazdálkodott, a háború után is ez a cél vezérelte őket, fontosabb volt a megélhetés, mint az, hogy melyik országban élnek.

Magyarország és Ausztria kormányainak azonban sikerekre volt szükségük, hogy erősítsék a belső nyugalmat és a lakosság lojalitását. A trianoni döntés által kettévágott térségből ezért akart mindkét kormány minél nagyobb területet megszerezni, és ezért voltak a határvillongások és a viták.

(Murber Ibolya tavaly novemberében volt a Nyugat.hu podcastjának vendége, ahol a Nyugat-Dunántúl egy részének elcsatolása, Burgenland megalapítása, a gazdasági, társadalmi következmények volt a téma. A beszélgetést itt hallgathatja meg Podcast Péntek: Hogyan lett a Nyugat-Dunántúl egy részéből Burgenland? 2021. November 20. 15:55 .)

A történések csak erősítették a közömbösséget

A lakosság csak az elszenvedője volt ezeknek, 1920 óta csak folytatni akarták korábban megszokott életüket. az 1938-as német megszállástól gyakorlatilag az 1990-es magyar rendszerváltásig a határ csak kevesek számára volt átjárható, és így elveszítették érdeklődésüket a szomszédos területek iránt, amit 1949 és 1990 között a politikai rendszerek közti különbség is erősített.

Amikor már hozzászoktak volna az újra nyitott határokhoz, jött a menekültválság majd a világjárvány, és a határok ismét lezárultak, megakasztva a folyamatot.

Burgenlandban a magasabb életszínvonal is hozzájárult ahhoz, hogy az ott élők közömbösek legyenek a magyarországi eseményekkel szemben. A történészek pedig egyetértenek abban, hogy többek között a politikának is köszönhetően a vasfüggöny mind a mai napig él az emberek fejében. Az életszínvonal-beli különbségek pedig erre csak ráerősítenek. Pedig a földrajzi adottságok és a kulturális hasonlóságok egyértelműsítik, hogy egy összetartozó térségről van szó.

(A cikk a nyugat.hu és az enyugat.hu együttműködésének eredményeként készült el.)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet