A Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért szervezésében és a Magyar Addiktológiai Társaság támogatásával jött létre az első hivatalos, hazai, kétnapos konferencia Budapesten, Pszichedelikumok a 21. század terápiájában és kultúrájában címmel. Kíváncsiak voltunk, hiszen nem mindennap kapnak ekkora, ráadásul tudományos hangsúlyt olyan szerek, amikkel kapcsolatban a mindenkori politika még mindig boszorkányüldözőként jár el - miközben azok egyáltalán nem csak erdőmélyi underground partik kellékei, ahogy az a köztudatban él, de akár a gyógyászatban is jó szolgálatot tehetnek, ahogy az a felkért előadóktól is kiderült.
Nem csak hippiknek
Hogy a pszichedelikumok irányába nem csak a sokadgenerációs hippik nyitnak, azt jól mutatta, hogy a helyszínül szolgáló patinás hotelben kígyózó sorban akadt ugyan elvétve lila hajfonat, raszta konty és goás ruhaköltemény, még ezek tulajdonosai is konszolidáltabbnak mutatkoztak, mint egy belbudai cukrászda szombat délutáni törzsközönsége. S mily meglepő, nem maradoztak el az öltönyök és az ősz halántékok sem.
Nagy dolog, de a pszichedelium szót itt jól kitapinthatóan nem büntetőjogban, hanem szakmaiságban mérték - még akkor is, ha a TASZ jogásza egyenesen egy Nice people take drugs feliratú pólóban jelent meg.
Dr. Frecska Ede: harminc évig kutatni sem lehetett a témát
Engem nagyon zavar, hogy a nyugati civilizáció egy sajátosan önellentmondásos hozzáállást tanúsít a témával kapcsolatban. Egy olyan kultúra, amely a tudományos kutatást tűzi a zászlajára, olyan helyzetet teremtett, hogy harminc évig még kutatni sem lehetett ezeket a szereket
- adta meg az alaphangot a levezető elnök dr. Frecska Ede, aki egyébként a néhai OPNI osztályvezető főorvosaként is ismerhető. Ő maga egyébként tipikusan az a szakember, aki nem csak a fehér köpenyt ölti magára, de Brazíliában sámánokat látogat, kutatja a tudatmódosítókat sem nélkülöző gyógyítási folyamataikat, miközben a skizofréniával, affektív zavarokkal kapcsolatos kutatásaiért nemzetközileg is ismerik a nevét.Ő elmondta még: szomorú, hogy ezeket a vegyületeket nem szakmai kivizsgálások alapján tiltották be, hanem aszerint, ahogy az utcán megjelentek.
Mi lett volna a fájdalomcsillapítókkal vagy a nyugtatószerekkel, ha a szakma azokat is az abúzusuk (visszaélés, helytelen használat - a szerk.) alapján ítélné meg?
- tette fel a költői kérdést. De az establishment, vagyis az államapparátusok egyéb módszereket is előszeretettel alkalmaztak az LSD és társaihoz kötődő kutatások ellehetetlenítésére, például igyekeztek nevetségessé tenni azokat.
A siker nem is maradt el, a mainstream tudomány máig száműzetésben tartja ezt a területet: sokáig vagy felhorkanás, vagy legyintés kísérte azokat a szándékokat, még az USÁban is, ha egy fiatal pszichiáter foglalkozni kívánt a kérdéssel. Frecska szerint ezért is fontos a célkitűzés, hogy kutatni márpedig kell, az embereket pedig edukálni a témáról.
Drog és pszichedelikum nem egy és ugyanaz
Frecska Ede jól felépített előadásának kulcsmomentuma volt, amikor eloszlatta a legmarkánsabb tévhitet, miszerint minden kábítószernek nevezett anyag ténylegesen kábít is.
Míg egy hívogatóan gőzölgő ópiumtea letompít, egy serkentő partibogyó mesterségesen feldob, mindkettőre igaz, hogy leválaszt az életről. Velük ellentétben a pszichedelikus hatás - amit a mágikus gomba vagy az LSD okoz -
rendkívüli módon szembesít az élettel, az ember a belső, elnyomott titkait nem tudja többé a szőnyeg alá söpörni, megvilágítja a problémás élethelyzeteket.
Továbbá megnyit egy újfajta, ún. nonlokális-intuitív önmegismerési csatornát, amit a nyugati civilizáció nagyon nem akar elfogadni. Ezt a belső lelki utazás-élményt ha jól navigálja a "pszichonauta", akkor képes általa dekonstruálni a személyiségét, egyfajta halál-újjászületés élményen túlesni (címadásunk is erre utal, a prezentáció egyik diájából vettük kölcsön).
De miért is van az, hogy így alakult a viszonyunk ezekkel a dolgokkal, a világ állítólag felvilágosultabb felén? Frecska szerint többek között azért, mert nekünk nincs mítoszunk, ami felkészített volna a lét misztikus tapasztalására.
Ezt a fajta megközelítést más kultúrák, például a sámánoké jól ismeri - nem véletlen, hogy a konferenciára egy, ezt a területet jól ismerő antropológust is hívtak Hoppál Mihály személyében, aki színesen-szagosan világította meg a téma mibenlétét katartikus élményekről szóló anekdotáival, illetve az olyan képekkel, mint a személytelen kórházi gépezet szembeállítása a törzsi gyógyítással, ami a személynek szól. Hoppál szerint nem véletlen, hogy a sámánság máig fennmaradhatott, de az sem, hogy mindenkinek ismerősek az ilyen szertartásokon hallható ősi énekek - az
agyunk ugyanis nem teljesen a nulláról indul.
"Ezek nem hétköznapi cuccok"
Többszöri visszatérő elem volt az előadások alatt, többek között a Markusovszky Kórház osztályvezető helyettes főorvosa, Sümegi András szájából is, hogy a pszichedelikumokat nem szabad rekreációs szerekként kezelni, amiktől ellazulunk egy tavaszi hétvégén.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy ezek nem hétköznapi cuccok
- fogalmazott az egyébként nagyon fajsúlyos, neurobiológiai és kvantumfizikai hipotéziseket is feldolgozó előadásában.
Nem hétköznapiak, mégis figyelemreméltó szerepük van az olyan rendellenességek kezelésében, mint a kényszerbetegségek, a szorongás, a depresszió, a kínzó cluster fejfájás, de igazoltan segíthetnek a hospice-ellátásban is. Elismerni persze mindezt nehéz, főleg amíg olyan előítéletek és megalapozatlan sztereotípiák tapadnak hozzájuk, amik mögött tények helyett csak fekete köd lebeg. Viszont már az is elkönyvelhető előremozdulásnak, hogy Budapesten létrejöhetett egy ilyen kétnapos kongresszus, ha nem is tömegek, de legalább érdeklődő emberek részvételével.
Frecska Ede saját, csípős idézettel nyitotta előadását, mi ezzel zárjuk a cikket:
A pszcihedelikumok olyan farmakonok, amelyekről mindenkinek határozott véleménye van határozatlan forrásból.
A tovább töprengést pedig mindenkire rábízzuk.
