A hatalmas színházteremben közel 200 szék talált gazdára. Több középiskolai osztály jött el a Diák kép fesztiválra, melyet legutóbb három éve tudtak megtartani. Így most talán még intenzívebb alkotói mozzanatokra lehet számítani, hiszen évek óta nem tudtak együtt dolgozni különböző iskolák tanulói. A szervezők, Rónaszéki Linda és Nagy Tamás fontosnak tartják, hogy ezek a korlátok felszakadjanak, ezen a napon ne legyen "nagylajosos" meg "kanizsais" diák, csak alkotó.
A nap tematikája a változás, átváltozás, melyet nagyon sok oldalról megközelíthetőnek vélnek. Hiszen már alapjában véve az is egy változás, ahogy a valóság alkotássá alakul, ahogy a tapasztalat leképeződik papíron, fán, falon, fényképezőgépen, bármin. A diákok számára rengeteg kellék és alapanyag rendelkezésre áll, hogy a három órás alkotómunkában elmerülhessenek. Részt vehetnek grafikai, festészeti és fotós foglalkozáson is, és természetesen az elkészült alkotásaikat megtarthatják. A témára a ráhangolódást a Savaria Slam Poetry néhány szöveggel és Nagy Tamás képes előadása is segítette.
A délutánt a diákok korábbi alkotásaiból összeállt kiállítás megnyitóval és díjátadóval, valamint díjazott filmek vetítésével zárták. A díjazottak munkáit már a nap folyamán is meg lehetett tekinteni, és úgy gondolom a látvány megnyugtató. Értem ezt úgy, hogy sokan azt gondolják, a felnövekvő generáció csak nyomkodja a telefonját. Ma egyrészt közel kétszáz tanuló alkotott együtt, egyszerre, egy helyen, másrészt pedig olyan elképesztően fejlett, nyitott és felvilágosult gondolatokat jelenítettek meg az alkotásaikon, hogy le merem írni azt: nem kell aggódni, mert van remény. A tehetség - éppen ahogy az élet is - utat tör magának.
Az eseményt szeretnék a későbbiekben még jobban kibővíteni, úgy tűnik, igény van rá, ráadásul a tanév vége felé jó is kiszakadni egy-egy napra az iskolapadból, hogy egy kicsit földön ülve lehessen festeni, eltávolodni a valóságtól, de mégis belegyűrni azt egy színes lapba.
