Ártalomcsökkentéssel foglalkozó vidéki civil szervezeteket kerestünk meg, hogy beszéljenek a munkájukról - írja az Abcúg Több helyről is visszautasítást kaptunk, volt, ahol csak azzal a feltétellel egyeztek bele a riportba, ha nem írjuk le a nevüket, mert féltek az önkormányzat reakciójától. Olyan erősek az ártalomcsökkentéssel és a tűcserével szembeni előítéletek, hogy sokszor maguk a drogfogyasztók is megszólják őket. Miközben a gyorsan változó és kiszámíthatatlan hatású dizájner szerek elterjedésével az elmúlt években nagyban csökkent a tűcsere jelentősége: megjelent egy olyan droghasználó réteg, amelyik máshogyan szúrja magát, mint amire ezeket a programokat kitalálták, nekik másfajta segítségre van szükségük.
Előző cikkünkben két kutatáson keresztül azt mutattuk be, milyen következményekkel járt a két legnagyobb budapesti tűcsereprogram (Kék Pont Alapítvány, Drogprevenciós Alapítvány) bezárása:
Mindezek után szerettük volna bemutatni egy riportban a fontosabb vidéki ártalomcsökkentő programokat, mivel az adatokból az látszott, hogy a kedvezőtlen politikai légkör és a csökkenő finanszírozás (2012-ben jelentősen csökkent az alacsonyküszöbű ellátás finanszírozása, aminek köszönhetően már abban az évben országosan 200 ezerrel kevesebb fecskendőt tudtak kiosztani a szolgáltatók.) ellenére vidéken ezek a programok jobban működnek mint a fővárosban.
Átpolitizálódott a téma, nem akarnak róla beszélni
Számos ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetet megkerestünk, ehhez képest mindössze egy vállalta volna névvel a riportot, a legtöbb helyről visszautasítást kaptunk. Volt, ahol megpróbáltak minket lebeszélni a cikk megírásáról, és többszöri időpont egyeztetés után sem sikerült leszervezni a riportot. Egy másik szervezetnél először belementek a találkozóba, majd nem sokkal később kiderült, hogy a témával foglalkozó kollégájuk elfoglalt, nem ér rá velünk beszélgetni. Hiába kerestük később többször is, mindig ugyanez volt a válasz. Végül azzal a szöveggel ráztak le minket, hogy
Nem először szembesülünk azzal, hogy a területen dolgozó civil szervezetek nem akarnak a tűcseréről beszélni, gyakran a téma átpolitizáltságára hivatkozva hárították el a megkeresést. A Hős utcában kialakult helyzet miatt többször próbáltuk a mobil tűcserét végző Baptista Szeretetszolgálatot megszólaltatni, sikertelenül.
Ha Józsika túllőtte magát a sarkon, azért is mi leszünk a hibás
Egy harmadik szervezetnél azzal a feltétellel egyeztek bele a riportba, hogy nem írjuk le a szervezet nevét , illetve azt, hogy melyik városban működik, mert tartanak az önkormányzat reakciójától. Óvatosságukat azzal magyarázták, hogy a többségi társadalom még mindig elítélően tekint a tűcserére és az ártalomcsökkentésre. “Azt látom a mi munkánkról, hogy nagyon sokat lehet tenni, de figyelembe kell venni, hogy a többségi társadalom hogyan áll a témához, olyan nagy a feszültség és a gyűlölet.” Hogy mennyire erős az előítélet, azt jól mutatja, hogy maguk a tűcserére járó drogfogyasztók is megszólják őket, hogy “a drogosokat támogatják.’ Azért is kerülik a nyilvánosságot, mert onnantól minden problémáért őket tennék felelőssé.
De mit is jelent az ártalomcsökkentés, és mi köze a tűcseréhez? Az alacsonyküszöbű ártalomcsökkentés lényege, hogy belépteti a klienst – bármilyen szenvedélyebetegségről is legyen szó- a szociális ellátásba, és továbbirányítja magasabb szintű ellátás felé. “Hogy később ne egy félrokkant pszichiátriai beteg próbálja felépíteni magát, mert az nem fog menni”. Többféle szolgáltatást foglal magába az ártalomcsökkentés; beletartozik az információnyújtás, a bulisegély, a pszichoszociális intervenció (egyéni vagy csoportos konzultáció, családterápia) és a drop in funkció, vagyis egy olyan hely biztosítása, ahol józanodhatnak a kliensek, lefürödhetnek vagy ki tudják mosni a ruhájukat.
A tűcsere ennek csak egy szelete, sok helyen erre van a legkisebb igény. A civil szervezetnél mégis azt tapasztalják, hogy a közvélemény összemossa a kettőt. “Ha a lakosság meghallja, hogy ártalomcsökkentés, azonnal arra gondolnak, hogy na, megint a drogosokat védjük. Pedig az is ártalomcsökkentés, hogy ne igyál töményet, csak alacsonyabb alkoholtartalmú italokat.” – mondták a névtelenséget kérő szervezetnél.
Az ártalomcsökkentés a biológia óránál kezdődik
A dizájnerszerek elterjedésével a tűcsere jelentősége is megváltozott az elmúlt 6-7 évben. Megjelent egy olyan intravénás szerhasználói réteg, amelyik korábban nem használt heroint: ők nem úgy szúrnak, mint a heroinhasználók, akikre a tűcserét eredetileg kitalálták. Rövid ideig, hullámokban használnak, de a klasszikus szereknél sokkal gyakrabban, akár napi 10-15 alkalommal.
Míg az idősebb heroinista klienseik odafigyeltek, hogy ne használják ugyanazt a fecskendőt és eljártak szűrővizsgálatokra, addig azoknak, akik dizájner szereket használnak, nincs meg ez a tudásuk. “Összeállt egy tinédszer csapat, együtt szúrtak, szinte mindegyikük fertőzött volt. Azt sem tudják, mi az a baktérium, az ártalomcsökkentés itt a biológia óránál kezdődik.” Ennek a rétegnek kevesebb fecskendőre van szüksége: egyrészt csak bizonyos időszakokban, például hétvégente, bulikban használnak, másrészt sokszor elszívják a szert. Mégis fontos, hogy legyen tűcsere, mert őket csak ezen keresztül tudják elérni, magyarázták a szakemberek.
Az alacsonyküszöbű szolgáltatást nyújtó szervezeteknek az lenne a feladatuk, hogy folyamatosan figyeljék, milyen szerek jelennek meg a piacon, hogyan használják ezeket, hogy ehhez tudják igazítani az ellátást, mert például a herointúladagolásra használt gyógyszerek hatástalanok a dizájner szereknél. Ehhez képest 2012 óta nem indultak új ártalomcsökkentő szolgáltatások, mivel a legutóbbi pályázati ciklusban már csak a korábban megkötött támogatási szerződéseket hosszabbították meg, az új belépők nem kaptak volna állami finanszírozást. Ami amúgy sem túl bőkezű: évi 7,5 millió forintot jelent. Ebből kell a szolgáltatóknak kigazdálkodniuk a működési költségeket, a szakemberek bérét és a steril eszközök árát.
