Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Árva majmok mellett önkénteskedett Afrikában két szombathelyi fiatal

Vérszomjas cerkófok, ölelő pávián, lopós mongúzok és szívós méhészborz. Ilyen is lehet a nyári munka.

Amikor a nyári munkára kerül a sor, a diákok többségének a Tesco pénztárgépszalagja vagy a Cinema City jegykezelője jut eszébe. Aki későn kapcsol, az már csak a Prenorba tud elmenni gazolni. A nyári munka azonban ennél lehet sokkal egzotikusabb is. Két szombathelyi fiatal, Tripa Eszter és Nagy Mabruk gondoltak egy merészet, és meg sem álltak Afrikáig, ahol egy majomsegélyközpontban vállaltak önkéntes munkát. Kalandokban nem volt hiányuk. Hazaérve Eszter mesélt nekünk a nem mindennapi eseményekről.

Szombathelyi fiatalok Afrikában önkénteskedtek
Mabruk és Eszter Afrikában
Nagy Mabruk

Mivel Mabrukkal mi egy pár vagyunk – azóta jegyben is járnak –, arra gondoltunk még a tavasszal, hogy jó lenne valahol külföldön együtt tölteni a nyarat. Nemcsak nyaralni, hanem mellette dolgozni is akartunk. Felkutattam hát az internetet, és sokáig úgy volt, hogy Egyiptomban kapunk majd állást. Aztán rábukkantan Dél-Afrikában, Badplassban a DIY Wildra, amely egy vadállatgondozó és visszavadító központ. Olyan vadállatokat tartanak itt, amelyek vagy elárvultak, vagy elkobzottak, vagy megsérültek. A központ gondoskodik róluk, és ha már felnőttek, meggyógyultak, és vissza lehet őket vadítani, akkor visszaengedik őket a természetbe. Ide kerestek önkénteseket. Vagyis jobban mondva álláshirdetést adtak fel, de a fizetés olyan minimális volt, hogy zsebpénznek sem nagyon mondható. A gond az volt, hogy ide csak egy embert kerestek, de mi ketten akartunk menni. Így leleveleztem velük, hogy kosztot és kvártélyt kapunk a munkánkért, mást nem kérünk, és így mind a kettőnket fogadtak. Július 21-én utaztunk el, és szeptember 10-én jöttünk haza. Ez egyébként Afrikában a telet jelenti. Szárazság van és még hideg is. Egyik nap bozóttüzet jeleztek, ami miatt mindent körbelocsoltunk, másnap reggelre megfagyott a víz.

Oroszlánok ebédje a nemzeti parkban
Afrikai látkép a Krügerben, ebédelő oroszlánokkal
Nagy Mabruk

Mi volt a munkátok?

A központhoz tartozott egy lodge rész is. Ami azt jelentette, hogy tizenöt bungalow-ba vehettek ki szállást a turisták. Ehhez a részhez tartozott egy recepció is, ahol nekem naponta öt órát kellett dolgoznom, ezen felül pedig el kellett látnunk az állatokat. Takarítani kellett a ketrecüket, nekünk kellett az ételüket összerakni, szóval minden olyant, ami ehhez hozzátartozik.

A lopós társaság

Na, és milyen állatokról kellett gondoskodnotok?

Elsőként cerkófokról és páviánokról. Azt tudni kell, hogy ezek a fajok nem veszélyeztetettek. Viszont a központ szemlélete az, hogy nem szabad megvárni egy fajjal, amíg veszélybe kerül, hanem folyamatosan gondoskodni kell róluk. Ezeket a majmokat viszont a környékbeli gazdák nem szeretik, mert nagy felfordulást okoznak. Meglopják őket.

Szombathelyi fiatalok Afrikában önkénteskedtek
Egy vadon élő cerkóf kölyök
Nagy Mabruk

Már étellel?

Is, meg visznek mindent, ami érdekli őket. Ilyen a természetük. Én például nem mehettem be a ketrecbe fülbevalóban vagy hajcsattal. Mert megtetszik nekik, és kilopják az ember füléből, hajából, amire szükségük van. A környékbeli farmerek ezt pedig nem nagyon szeretik, náluk a puska, és már oda is lőnek. Ha pedig találnak, és épp egy anyaállatot lőnek le, amelynek a hátán ott kapaszkodik a kölyök, akkor általában az van, hogy hozzák a központba a csöppséget, mert megsajnálják. Ilyenkor jönnek aztán a gondozók, akik felnevelik az állatot.

Zebra mongúz
Az egyik örök tolvaj, a zebra mongúz
Nagy Mabruk

Amikor az állatok „konyhájában” pakoltuk össze a gyümölcsökből és zöldségekből a menüt, ha nem csuktunk be mindent, nem egyszer előfordult, hogy a visszavadított, de még mindig vissza-visszatérő egykori központlakók jöttek, és meglógtak egy pár banánnal, tökkel meg amit éppen találtak. Egyébként nem csak a majmok lopnak. Volt a központ körül egy mongúz család. Ők egykor szintén lakók voltak, csak aztán összeraktak belőlük egy csapatot, összeszoktatták őket, és visszavadították a családot. Azt azonban nem lehet kitörölni a fejükből, hogy ők egyszer ezeknek az épületeknek a közelében kaptak ételt. Ismerték a létesítményt, és ha kint felejtettünk valamit, vagy nyitva maradt az ajtó, ablak, már vitték is a kaját.

Szombathelyi fiatalok Afrikában önkénteskedtek
Csak egy picike sáska
Nagy Mabruk

Halálos fenyegetés

Azt gondolnánk, hogy majmokat gondozni egy teljesen veszélytelen dolog. Így van?

Dehogy! A kifejlett cerkófoknak és a páviánoknak is igen komoly szemfogaik vannak. Ráadásul ezek a majmok nagyon intelligensek. Pontosan tudják, hogy hol vannak az ember gyenge pontjai. Hallottam olyan esetről, hogy egy férfi két kapucnis majmot tartott otthon, amik úgy megtámadták, hogy örök életre tolószékhez kötötték. Kell a megfelelő óvatosság és tisztelet az állatok iránt. Volt nálunk két kifejlett cerkóf, két nőstény, akiket egy nénitől koboztak el. Az idős hölgy nem igazán tudott bánni velük, ami odáig fajult, hogy a majmok teljesen labilissá váltak. Visszavadítani nem lehetett őket, az embereket pedig folyamatosan támadták. Egyik alkalommal nyitva hagytam a majmok ketrecét etetés után. Csak azt vettem észre, hogy a cerkófok már a ketrec tetején ülnek, és engem méricskélnek. Befutottam a páviánketrecbe, és onnan kiabáltam segítségért. A majmok pedig már a ketrec ajtaját ütötték. Megúsztam a dolgot. A központ többi munkatársa rohant, és egy kis logisztikai manőver után vissza tudtuk zárni a majmokat.

A magyar pávián baby

Szíva
A magyar páviánbébi, Szíva
Nagy Mabruk

Volt egy bébipávián is a központban. Alig volt kéthónapos. Egy dél-afrikai nő a csecsemő páviánnal a karján sétált be az egyik Szupermarketbe, onnan kobozták el tőle. A kismajmok születésük után az anyjukba kapaszkodnak, és jó ideig el sem engedik. Ennek a kis páviánnak - akit később mi neveztünk el Szívnek, aztán, hogy később angolul is könnyű legyen kimondani, Szíva lett – is egész nap kellett valaki, akin csünghet. Addig nem is volt baj, amíg a szokásos gondozójának nem kellett elvinnie az autót szervizbe. A kis pávián pedig előző este, a dobozában alva hozzánk került. Reggel, amikor kipattant a szeme, körbenézett. És mivel a páviánok meg úgy általában a kis majmok tartanak a férfiaktól – ez valószínű abból ered, hogy a kifejlett hím fajtársak meg szokták ölni a kicsiket –, egyből rámstartolt, és el sem engedett egész nap. Még fürdeni is csak úgy tudtam, hogy a kis pávián a lábamat szorongatta közben. Hát így lettem egy napra pótmama.

Mabruk és a pávián
Mabruk és a kurkászó pávián
Nagy Mabruk

A telepen egyébként volt még másik két, már nem annyira kicsi kölyök pávián is. Ők nagyon jóba lettek Mabrukkal, akinek ki se szálltak a hajából. Imádták kurkászni, ami ugye a majmoknál egy nagyon szoros kapcsolatápolásnak számít.

Borz, szervál és egyéb állatfajták

Van egy afrikai macskafajta, a szervál. Nagyon érdekes állatok. Azonban mivel Afrikában mindenki inkább a nagymacskákkal, oroszlánnal, leopárddal, gepárddal foglalkozik, a hozzájuk képest házimacskának ható szerválokkal senki nem foglalkozik. Ebben a központban azonban volt egy elárvult szerválkölyök. Eszméletlen állatok. Hatalmas füleikkel mindent meghallanak, és grandiózusokat ugranak.

Egyik nap hoztak hozzánk egy méhészborzot. Ezek azok az állatok, amelyek annyira szívósak, hogy megeszik a halálos mérgű puffogó viperát, a közben elszenvedett harapásoktól bekábulnak 5-6 órára, megrázzák magukat, és mennek tovább. Még az oroszlánok is kikerülik őket. Ezt a szerencsétlent elütötte egy autó. Az állatorvosok szinte úgy rakták össze újból. A felépülés hátralévő részét pedig a DIY Wildban töltötte.

Méhészborz
A szívós méhészborz
Nagy Mabruk

Ott lehettünk az elengedésénél. Hogy az úton nyugton legyen, kapott egy jó nagy szelet húst. Megérkeztünk a területre, ahol találták, és mint a filmeken, feszült csendben és mindenki a kocsiplatón várta, hogy a szállítóketrec ajtaja kinyíljon, a borz pedig szélsebesen kirohanjon vissza a vadonba. Hát nem minden működik úgy, mint a filmeken. Mi csak vártunk, vártunk, amíg a borz be nem falta az utolsó cafatokat is, és nagy kényelmesen ki nem sétált a szavannába.

Tudtatok kirándulni is a sok munka mellett?

Autók közé döntötte a fát az elefánt
Az elefántot nem nagyon zavarta fadöntés közben, hogy az úton autók haladtak
Nagy Mabruk

Igen. Voltunk például a Kruger Nemzeti Parkban. Az volt a döbbenetes, hogy az állatok mennyire hozzászoktak a turistákhoz. Egy elefánt például a forgalom mellett döntött ki egy fát. Nem nagyon zavarta, hogy közben az autók ott jönnek-mennek. De láttuk Afrika egyik legrejtőzködőbb és legritkább ragadozóját, az afrikai vadkutyát is. Csodás állatok. Nem egy természetfilmes bukott már bele abba, hogy róluk akart forgatni, és hiába eredt a nyomukba, nem tudott filmezni. Elénk pedig odasétáltak.

Kölyökcerkófok
Afrikai vidám pillanat, Eszter és a felnevelésre váró kis majmok
Nagy Mabruk

Nagyon jól éreztük magunkat. Nyilván nem mentünk volna el Afrikába majmokat gondozni, ha nem lenne bennünk egyféle fanatikus rajongás az állatok iránt. Egyrészt sokat tanultunk, másrészt pedig kalandnak sem volt utolsó, és a tanulmányaimhoz is jól jött, jelen pillanatban ugyanis egy skóciai egyetemen hallgatok zoológiát. Egyébként pedig, ha valakinek megtetszettek volna a kalandjaink, jelentkezzen bátran. A DIY Wildban nagyon megszerették a magyarokat.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Könnyű

Tovább az oldalra