Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Íme a Szombathelyi Társulat! – az első ülés harci tánccal

A karneváli vasárnap nyilvánosan ülésezett Szombathely legújabb kori történetének első társulata, a Weöres Sándor Színház. A politikusok felekezettől függetlenül kívántak a társulatnak minden jót, Jordán pedig bemutatta csapatát, akik eljárták a harci táncot.

Vége az évszázados kesergésnek, színházi épületünk ugyan még nincs, de ne legyünk telhetetlenek, a lényeg: Szombathely végre saját színházi gárdával rendelkezik, és nem is akármilyennel. Vasárnap délután óta mi is kezdjük elhinni, ebből tényleg lesz valami. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk szépen sorjában, hogyan is sikerült Jordán (és a város) társulatának első nyilvános szereplése.

Weöres Sándor Színház alakuló társulati ülés
Weöres Sándor Színház alakuló társulati ülés
sadness

Alakuló tanévnyitó értekezlet

Helyszín a Megyeháza udvara, ahová a karneváli vasárnap délután közjátékaként bemutatkozott a társulat. A színpadon a karneválszínház díszletei előtt egymás mellé rendezett székek, előttük bársonyterítővel lefedett asztalok, mintha Csocsó elvtárs készülne itt tanévnyitásra. Az alkalmi lelátón teltház, bár a karnevál darázsraj-forgatagából jövet ez is szellősnek tűnik. A magunk részéről örömmel könyveljük el, hogy senki sem lök oldalba, és találni szabad helyet.

Milyen fiatalok!

Politikusok tógában balról gyülekeznek, színészek családdal barátokkal hátizsákosan civilben. Oldalt az egykori Atlantisos Vass Szilárdot pillantjuk meg babakocsival, számolgatjuk körülötte a gyerkőcöket, kettő plusz egy pocaklakó – szépek. Aztán mindenki a helyére, a színpadon húsz szék, húsz színész, jelmeztelenül, utcai ruhában. Milyen fiatalok! – szól mellettem egy hang. Végignézünk a soron, igaza van, az őszesen is sármos Trokán Péter talán a legidősebb. Lent és oldalt a színészpalánták, a főiskola tanodásai szintén székeken csücsülnek. Himnusz. Keresgetjük kedvencünket, Tóth Ildikót, szerintünk korosztályának legkiválóbb színésznőjét. Végre megpillantjuk, a színpad legszélén Magyarország bizonyára legnagyobb növésű színésze mellett áll, Czapkó Antal (A „Csak szex és más semmi” törökje) a maga közel két méterével impozáns jelenség.

„Jók a csillagok, jó a társulat, jó a közönség…”

A direktor, Jordán Tamás a konferanszié, nagy derűvel az arcán, patetikus szavak helyett könnyedén, iróniával vezeti az estét. A maga részéről, hangsúlyozza, arra törekszik, hogy a várossal kötetlen baráti viszonyt sikerüljön kialakítania. Bevezetőjében még emlékeztet arra, hogy Szombathely közgyűlése tavaly szeptemberben 29 igennel, tartózkodás és ellenszavazat nélkül alapította meg a város kőszínházát. Épp ezért is hangsúlyozta, azt szeretné, ha a színház életébe nem férkőzne be a politika, és csak a szakmai munkára koncentrálhatnának. Az előfeltételek jók, „jók a csillagok, jó a társulat, jó a közönség…” - összegez a direktor, innen már csak rontani lehet.

Na, hogy ityeg a polgármesteri fityeg?

Eztán a politikusoké a tribün. Az üresen hagyott asztalokhoz őket várták, azonban – utal rá Jordán – a közgyűlési frakcióvezetőknek nem volt kedvükre való a tényleges egész estés nyilvános ülés. Jordán megjegyzi, megérti aggályukat, hátul ott ülnek a díszpintyek, elől pedig az asztalok, hát…. rajtuk pedig a terítők, bizonyára Czinege elvtárs utolsó ajándékai. Aztán a legiós jelmezben pompázó polgármester veszi át a mikrofont. Elnézést kér, amiért római jelmezben valóban nem szívesen ülne ki a színpadra, de a rövidke szoknyás hacukában meglehetősen profánul érezné magát. Jordán erre megjegyzi: értelmet kapna a kérdés: hogy ityeg a fityeg. Párbeszédükön velük együtt jókat derülünk.

Ipkovich komolyabb hangokat is megüt, beszédében utal rá, a város már közel 2000 éve kacérkodik a színház gondolatával, ami pedig a mostani színházalapítást illeti, mindennek a karnevál az oka. Itt fogalmazódott meg először Jordán Tamás és közte az önálló társulattal rendelkező kőszínház gondolata. Amit akkoriban hiányoltak, egy szellemi műhelyt. „Virágozzatok” - kívánja az alakuló társulatnak az alpolgármester, aki még hozzáteszi: ehhez a maguk részéről a feltételeket biztosítani fogják. „És békén hagyunk benneteket!”. Jó munkát kíván, majd hozzáteszi: „imádni fogunk benneteket, és büszkék leszünk rátok” Végezetük még megjegyzi: a város is büszke lehet arra, hogy elcsalta a nemzet első direktorát, hogy itt alapítson színházat.

A mai nappal véget ért a politikusok feladata!

Eztán a politika- és részlehajlás-mentesség jegyében a frakcióvezetők megszólalási sorrendjét a Clizia-előadásban megismert technikával döntik el. Előkerül a szerencse-erszény, amelyből sorsolták a neveket. A politikusok, Molnár Miklós (Pro Savaria), Feiszt György (SZDSZ) Gyimesi József (Együtt Szombathelyért), Czeglédy Csaba (MSZP) egyenként a színpadra lépnek, mindenkinek van egy-két kedves szava, és a jókívánságok mellett mindannyian ünnepélyesen is megígérik, a színház politikailag szabad marad, a társulatra nem kívánnak nyomást gyakorolni. Feladatuk csupán annyi: biztosítsák a működéshez a feltételeket. Egyedül Szabó Gábor nem lehetett jelen, helyette (a közönség soraiban nem kis derültséget okozva) a köszöntőt maga Jordán prezentálta, mintha ő lenne az MDF helyi frakcióvezetője…

Kellő ráhangolódás a csatára…

Eztán egy meghökkentő közjáték következik: a társulat az Új-Zélandi focisták harci modorában egy hajrá-köszöntést mutat be. Fetrengünk a röhögéstől. A performance célja, utal rá később a direktor, hogy ők is megmutassák, mekkora az elszánás bennük. Újabb fergeteges műsorszám következik, a színpad kitakarítása szék-elhordással, primitív és esztétikailag értékelhető változatban.

Mivel a társulati ülést sajtótájékoztatóként is meghirdették, Jordán Tamás pár, az évaddal kapcsolatos információt is megoszt velünk. Röviden: az első szombathelyi színházi évad a Hemo jelenlegi falai között veszi kezdetét. Az ideiglenes játszóhely felújítására kiírt Agóra-pályázatban ott tartunk, hogy a szombathelyi terveket a minisztérium befogadta. Első körben a héten hirdetnek győztest. Így előzetesen úgy tűnik, a városnak jók az esélyei arra, hogy az ország egyik 21. századi multikulturális találkozóhelye az Akacs Mihály utca 7-ben jöjjön létre. A második forduló eredményhirdetése januárban vagy februárban várható. Ha nyer a város, akkor akár már jövő májusban kezdetét veheti a Hemo felújítása.

Jordán azonban hangsúlyozza, a Hemo sok más funkciója mellett csupán ideiglenesen ad helyet a társulatnak, a színháztermet ők is pénzért bérlik majd. Ezért van szükség rendes kőszínházra, amelynek helyszínéül a Március 15-e teret választották ki, ahol jelen pillanatban a leamortizált SZTK épülete, valamint az MSH betontömbje áll. A közel hatmilliárdos beruházáshoz egy kormánydöntés értelmében a város már 2007 végén egy milliárdot kapott. A Március 15-e térre és az új kőszínházra a város már kiírt egy ötlet- és tervpályázatot. A megmérettetés kétfordulós lesz, az eredményhirdetés november-decemberben várható.

Milyen lesz az idei évad?

A Weöres Sándor Színház társulata a szezonra négy bemutatóval készül, két nagyszínházi és két kamaraszínházi előadással. A nyitó darabot Egressy Zoltán írja. Olyan darab készül, amelyben minden színész szerepet kap majd, és amely Szombathelyről és nagyjairól szól – sok rögtönzéssel és humorral. A darab készül, Duró Győző dramaturg – meséli Jordán - már bújja hozzá a levéltárakat, és szállítja az anyagot. Címe: 9700.

Ennek próbái szeptember közepén kezdődhetnek el, a premier januárban várható. A nagyszínpadra egy klasszikussal, Csehov Cseresznyéskert című drámájával készülnek, Jordán Tamás rendezésében, Tóth Ildikóval és Szabó Győzővel a főszerepben. A kamaradarabokat Dömötör Tamás rendezi majd. Láthatjuk a „Szerelmes Balázs” című darabot, egy „élőfilmet”, amit Philippe Blasban „Szerelmes Thomas” című forgatókönyve alapján Dömötör Tamás ír. Valamint a Tizennégyezer című drámát, amit Jerom Bixby „The man from Earth” című forgatókönyve alapján szintén Dömötör Tamás jegyez.

Nyitányként pedig egy harsány utcaszínházi produkcióra készülnek, amivel terveik szerint szeptember közepétől körbeutazzák a megyét. A bemutatkozó körút célja, hogy minél több (terveik szerint hatezer) bérletest toborozzanak. Az induló színháznak ugyanis első körben hatezer állandó nézőre lenne szüksége.

Bóbita, bóbita kórusban

A tájékoztatást a növendékek koncertje szakítja félbe: a fiatalok a színház névadójának tiszteletére, Bóbita, bóbita táncol… címmel kamarazenei előadást rögtönöznek. Ismét jó szórakozunk. A hosszúra nyúlt estének még koránt sincs itt vége, a színház tagjait Jordán egyenként a mikrofonhoz szólítja. A rövid személyes bemutatásokat rendre kedves, poénos beszólások kísérik. Trokán Péter verset is mond, és néhányan (Szabó Tibor, Kelemen Zoltán, Szerémi Zoltán, Kiss Mari), ahogy egy rendes tanévnyitón szokás, dalra is fakadnak…

Az estét a Szózat zárja. Áll a színpadon húsz színész, elől Jordán Tamás. Közben titkon azt várjuk, hogy elkezd majd zúgni a lelátó: aztán együtt kiabáljuk bele az estébe, hogy Hajrá Szombathely! Hajrá Színház! Hajrá Tamás! Majd színpadra lép harci jelmezében Ipkovich, és a színészek nyakába akasztja az aranyat… Ez az Olimpia hatása, még friss a vízilabdások győzelme…

forrás: www.nyugat.hu

❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra