Egy letaglózó moziélmény súlya alatt valószínűleg nem azon kezdünk agyalni, hogy honnan eredeztethető az átütő popcornszagban elénk táruló történet. Különösen érvényes ez arra az esetre, amikor sztorink főhőse lecsúszik egy nyúlüregben, mágikus szerek hatására egyszer apróra zsugorodik, majd óriássá nő, közben meg furcsa szerzetekkel bratyizik, például életre kelt kártyalapokkal. Ám ahogy a mese elfogult rajongói bizonyára jól tudják, az Alíz Csodaországban nem teljesen a képzelet szüleménye: Pán Péter történetéhez hasonlóan itt is valós szál húzódik a misztikum ködje mögött.
A mese főhőse ugyanis az általunk ismert világban is éldegélt, mégpedig Alice Pleasance Liddell néven, aki tízévesen, 1862 július 4-én egy piknikkel végződő csónaktúra alkalmával arra kérte az őt és leánytestvéreit kísérő Charles Dodgson költő-matematikust - írói nevén Lewis Carrollt -, hogy írja le a mesét, amivel feldobta a csónakázás unalmas perceit.
Megduplázta a terjedelmet
Dodgson ígéretett tett, hogy így lesz, noha jónéhány hónapig halogatta a dolgot. Két évvel később végül meglepte az oxfordi tiszteletes lányát az Alíz kalandjai a föld alatt című kézirattal, de ekkorra már eldöntötte, hogy újraírja az egészet, hátha pénzt tud belőle kanyarítani. A 15500 szavasról 27500 szavasra átgyurmázott történetet még letesztelte egy barátja révén annak gyermekein, és mivel nagyon tetszett nekik, a félig süket és dadogó, bár egyesek szerint jóképű Dodgson rászánta magát egy kiadó felkeresésére. 1865-ben pedig meg is jelent a mű, ami később Magyarországon Kosztolányi Dezső fordításában látta meg a napvilágot (és itt teljes terjedelmében elolvasható).
Szerelmes volt meséjének ihletőjébe?
Az igazi Alíz és Dodgson kapcsolata máig vitatott megítélés alá esik. Sok életrajzíró szerint a férfi vagy érzelmileg, vagy akár szexuálisan is vonzódott a kislányhoz, noha erre vonatkozó bizonyítékot máig nem találtak. Ami tudható, az az, hogy Dodgson gyorsan belopta magát a család szívébe, gyakran vitte el a testvéreket piknikezni a környező vidékre, és eközben fantáziadús sztorikkal ütötte agyon az időt. Kedvenc hobbijának, a fényképezésnek alanyául is előszeretettel választotta a Lidell gyerekeket - mellékelt galériánkban is található pár általa készített fotó Alízról és a többiekről.
A jó viszonynak azonban egyik pillanatról a másikra vége szakadt, ennek okai azonban szintén ismeretlenek, Dodgson naplójából ugyanis éppen azok a lapok hiányoznak - jobban mondva: kitépték őket -, amik erre rávilágítanának. Maradtak a spekulációk, például hogy a kis Alíz édesanyja nem tartotta megfelelő társaságnak az idős férfit 11 éves lánya mellé, megint mások azt feltételezték, hogy a gyerekszeretével igyekezett bevágódni a lányok nevelőnőjénél.
Ami mindezzel szemben viszonylag biztosra vehető, az az, hogy a mesebeli Alíz nem mutat különösebb hasonlóságot az igazival. Utalást azonban többet is lehet találni Dodgson könyveiben Alice Lidellre: a fikció főszereplője az Alíz Tükörországban című könyvben pontosan akkor jelenti ki, hogy ő hét és fél éves, amikor az igazi is ugyanennyi idős volt, az egyik vers sorainak kezdőbetűit összeolvasva pedig megkapjuk Alice Pleasance Lidell nevét. Ezzel búcsúzunk, a filmhez jó szórakozást és minél kevesebb pattogatottkukorica-zörejt kívánunk!
A boat beneath a sunny sky,
Lingering onward dreamily
In an evening of July--
Children three that nestle near,
Eager eye and willing ear,
Pleased a simple tale to hear--
Long has paled that sunny sky:
Echoes fade and memories die.
Autumn frosts have slain July.
Still she haunts me, phantomwise,
Alice moving under skies
Never seen by waking eyes.
Children yet, the tale to hear,
Eager eye and willing ear,
Lovingly shall nestle near.
In a Wonderland they lie,
Dreaming as the days go by,
Dreaming as the summers die:
Ever drifting down the stream--
Lingering in the golden gleam--
Life, what is it but a dream?
