Napokkal a feszt előtt, a programfüzetet böngészve azon gondolkodtunk, mekkora átfedés lehet a PUF, a Kiscsillag és az Anima Sound System közönsége között. Arra jutottunk, hogy tökmindegy, egy fesztiválon úgysem a műfaji különbözőség a lényeg.
Épp erre találták ki
De kiderült, felesleges volt a tanakodás, az Anima két nappal a koncert előtt lemondta a fellépést. Technikai okokra hivatkoztak, amibe sok minden belefér, a lényeg, hogy a szervezőknek gondoskodni kellett helyettesítőről, és rátaláltak Sub Bass Monsterre, akiről azért az utóbbi időben nem sokat lehetett hallani. Végül - számunkra legalábbis -, nem derült ki a fentebbi műfaji kérdésre adott válasz, nem vártuk meg az éjfél után kezdődő koncertet, velünk együtt sokan távoztak a szabadidőközpontból.
Ahol egyébként olyan jó ezren voltak ezen az estén. Csalóka a dolog, hiszen a hiába kicsi viszonylag a fesztivál területe, azért rendesen eloszlik rajta a nép. Baráti a környezet, zöld az övezet, közel a Rába, az otthont adó szabadidőközpontot mintha éppen erre találták volna ki. Tavaly is leírtuk már 
Tizenéveseké a világ – AlteRába harmadik nap 2011. July 24. 15:49 mindezt, most is kifogástalanok a szolgáltatások, sok a büfé, a pálinkázótól a fröccsözőig, a Fénytől a limonádéig minden kapható, az árak is barátiak.
Késő délután mindenki az eget kémlelte, nyugatról sötét fellegek gyülekeztek, de aztán elkanyarodtak észak felé, később tudtuk meg, hogy Szombathely és Kőszeg környékét rendesen elverte a vihar, Körmendet csak a széle súrolta, az eső is csak 11 óra körül eredt meg, de akkor is csepergéssé szelídülve. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy beterelje a közönséget a koncertsátorba, ahol – ha lehet – még tovább fokozódott a hangulat. Bejött az esőeffektus, éppúgy, mint néhány nappal korábban a szentgotthárdi Hopplá fesztiválon.
Szabi látta, hogy kerek a világ
De vissza az elejére, pontosabban este hét óra tájára, amikor odaértünk. A Zaporozsec erre már bőven befejezte a koncertet, egy asztalnál ejtőztek. Kérdésemre, hogy milyen volt a koncert, azt mondták: írd azt, amit a Hoppláról írtál. De láthatóan elégedettek voltak.
A szomszéd büfé előtti padon Sub Bass Szabolcs feküdt hanyatt, begipszelt kézzel. – Már tegnap itt volt, most piheni ki a fáradalmakat – mondta vigyorogva az egyik helyi ismerős. Szabi néha felnézett, amikor látta, hogy még mindig kerek a világ, folytatta a szunyókálást.
Közben a koncertsátorban a Firkin nyomult ezerrel, az ír zenei motívumok és az energiával teli előadásmód meg is tette a hatását, már ekkor igazi koncerthangulat volt, pedig az este még távolinak tűnt. Ők voltak itt tavaly is, akkor is teljesítették a feladatot, bőven bemelegítették a nagyérdeműt, tizenéves lányok keringtek kivörösödött arccal, mondjuk, ezt nem is hagyták abban egészen éjszakáig. Egyetlen gondolat zavart közben, hogyan lehet egyszerre ritmusra ugrálni, hegedülni és vokálozni. Mert a Firkin látványnak sem utolsó hölgytagja ezt könnyedén megtette, elismerésünk.
Keménykedik a PUF
Az átszerelés alatt a kisszínpadon megint jött a karaoke. Pontosabban először a tavaly már megismert önjelölt sztár, a korosodó, nem éppen vékony testalkatú férfi, aki magabiztosan, ám a szürkülő égbolt alatt vidámságot okozó énekstílussal alázta le a Charlie számokat. Nem baj, erről szól a karaoke, később még látványnak is jobban megfelelő, önjelölt táncoslányokkal bővült a produkció.
Szóval, jól elszórakoztatta magát a maroknyi rajongó, a többiek inkább a büfék előtt találtak menedéket, ahogyan fentebb írtuk, volt kínálat bőven, és a kereslet sem hiányzott, hogy megcsillogtassuk gazdaságtani alapismereteinket is. Aztán jött a Pál Utcai Fiúk, a nagyszínpadon. És meg is vették azonnal a közönséget, érdekes, hogy mennyire más stílust vettek elő, mint pld. Szombathelyen, a Főtéren. Itt nagyon keményen, nagyon feszesen játszottak, közben felidéztük a régi, 80-as évekbeli PUF-ot, ami azért ennél visszafogottabb, lágyabb volt. Hiába, változik a világ, és azt Lecsóék jól érzik.
Mint ahogyan a Kiscsillag is, persze, Lecsó ott is jelen van, de Lovasi András is levetette a kényeskedő bölcsész arcot, ami miatt a Kispál és a Borz működésének két évtizede alatt sokan kritizálták is. De azért említsük meg a két koncert között, a kisszínpadon fellépő Ed Philipset, aki Elvis-imitátorként tavaly is itt volt. Most zenészekkel érkezett, élőben nyomták, tetszett is olyan száz embernek. Nekünk annyira nem, de ez egyéni probléma.
Ez már egy másik világ
Szóval, a Kiscsillag. Nagyon bekeményítettek Lovasiék, a régebbi számok is zúztak, dörömböltek, itt már nyoma sincs a finomkodásnak, tolják bele ezerrel az ember képébe. Kritikusak, kemények lettek, elhagyták az épp itt vagyunk és zenélünk érzést, ez már valódi koncertprogram, tele aktuálkiszólásokkal, fricskákkal. Még amikor poénkodnak, azt is csípősen teszik.
Megkapja a magáét az Eurovíziós dalfesztivál, Lecsó egy szál szintivel, dobgéppel, Lovasi énekével mutatja meg, milyen a diszkó és az elektronika Kiscsillag módra, a végén Kozsó-féle szintipop paródiával, esetlen férfi tánckarral búcsúznak. Itt már nagyon másról van szó, nem a Lovasi-féle bölcsészimidzsről, sem a korábban Lecsó képviselte könnyed alterről. Változnak az idők - sugallják, és a hatás-ellenhatás törvénye szerint változik az erre adott reakció is.
Kemény üzenet, kemény koncert, láthatóan sokaknak át is jön a dolog, igaz, a tizenéves lányok ugyanúgy keringenek tovább kivörösödött arccal, azért jó rájuk nézni. A végén nem a koncert utáni felszabadultságot érezzük, pedig még az eső is elállt, látszanak a csillagok. Sub Bass Monstert nem várjuk meg, ahogyan a közönség jó része sem, hiába, a fesztivál elején vagyunk, kell még az energia.
Folytatás ma este, a részletes programért katt ide 
Néniket a bácsiknak - programajánló 2012. July 19. 11:30 .
