Három évvel ezelőtt jutott Presser Gábor eszébe, hogy valamit tenni kellene a magyar könnyűzene népszerűsítéséért, hiszen a külföldi zenék dömpingje mellett egyre kevesebb a lehetőségük a magyar alkotóknak. Mert alkotni ugyan tudnak, de mindezt bemutatni egyre nehezebb, a fájlcserék korában a lemezek sem fogynak.
Tudatos marketing
Vagyis, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a magyar alkotók, ami akár a magyar könnyűzene sorvadásához is vezethet. Nos, Presser szerint ezen valamit javítani lehet egy kis tudatos marketinggel.
Így rendezték meg a Magyar Dal Napját először 2008-ban, a Sziget nulladik napján, és azóta is folyamatosan. És egyre több városban szintén - a tavalyihoz hasonlóan Szombathelyen is megint.
Sajnos, túl korán kezdődött a monstre koncert: délután háromkor még kánikula volt. Mi sem tudtunk még kilátogatni a Fő térre - így, sajnos, az első zenekarokról lemaradtunk. Ismerősök véleménye szerint mindannyian jók voltak, és alakult a hangulat is.
Mint a nagykönyvben
Hát igen, este hétkor már szép számmal gyűlt a közönség a színpad előtt. Ezeknek a Fő téri koncerteknek van egy sajátos hangulatuk: keveredik bennük a zenehallgatás, a korzózás - maga az a tudat, hogy itten most egy jó buli van, amit élvezni kell. És ez egyáltalán nem baj, így van jól. Sajnáljuk is, hogy egy darabig (tavaszig) ezt nélkülöznünk kell.
Szóval éppen a Major zenekar koncertjének végére értünk oda. Róluk annyit kell tudni, hogy a valamikori Józanészek utódjának számítanak - hozták is a színvonalat és kellően felpörgették a közönséget. Aztán jött a Sixsters zenekar, Peltzer Géza és Horváth Meggie nagyobb zenekara. Ígéretük szerint új és saját dalokkal.
Nagyon élveztük: némi jazzes beütés, funk ritmusok, visszafogott szintetizátor-effektek, komoly trombitaszólók. Mint a nagykönyvben, rá is mozdult a lábunk - kár, hogy rövid volt az egész. De ezzel a műsorral komolyabb sikerek is várhatnak a csapatra.
Szombathelyre nem jutott nyeremény
Aztán némi kínos érzés telepedett ránk. Ugyanis versenyt hirdettek: a tíz jelentkezőnek egyetlen, könnyű kérdésre kellett válaszolnia, majd kaptak egy-egy lufit, benne a nyereményről szóló papírdarabbal. El is mondták, hogy belépőjegyeket lehet nyerni a jövő évi Szigetre és a Balaton Soundra, meg CD-csomagot.
Aztán a tízből egyetlen egy kapott nyereményt (CD-csomagot), a többieknek meg kellett elégedniük az Agora kétszer két koncertjegyével. Hiába, nem itt döntötték el, hogy melyik helyszínre melyik lufikat szállítsák ki.
De aztán jött a Pál Utcai Fiúk, akik azért elég sűrűn járnak itt, Szombathelyen Lecsó a legelőn – PUF koncert a moziban 2009. February 01. 15:29 . De még ennyire lazán, örömmel teljesített előadást nem nagyon láttunk tőlük - elemükben voltak és szerencsés módon keverték az új és a régi számokat. Közben azon gondolkodtunk, ha magyar dalról van szó, a PUF mindenképpen eszünkbe kell, hogy jusson.
Ismerős hangulatok, érzések
A korabeli (1980-as és '90-es évek) undergroundjából szinte csak őt tartják már a frontot és közben szépen beértek. Egyszerűen nem lehet túl sokat dicsérni őket, nem is ez a szándék. Egyszerűen úgy szórakoztatnak, hogy közben az embert ismerős hangulatok, érzések járják át - tulajdonképpen mi vagyunk azok, akik ezt megfogalmazzák.
Pontosabban mi lennénk, ha lenne olyan kvalitásunk, mint Lecsónak és a többieknek. Apropó, még az is belefér, hogy szójátékot csináljanak Leskovics Gábor becenevéből: mert, hogy "Lecsónak ez így lesz jó".
És adtak némi közéleti aktualitást is a dolognak, a közönség követelésére eljátszották azt a dalt, amit a Petőfi Rádió nem engedett sugározni (mondván, nem elég színvonalas). Nem a fenéket, csak van benne egy olyan sor, hogy "felhők jönnek az ország fölé". Lecsó meg is jegyezte, nem sokat fogjuk hallani.
Szóval az utóbbi évek legjobb PUF koncertje volt. Méltó ahhoz, hogy erre emlékezzünk, ha a Magyar Dal Napja jut az eszünkbe.
Aztán volt még egy kis Mokka, az 1980-as évek rockzenéjével. A végén pedig a Magma Tűzszínház adta elő műsorát és megtartották a karneváli szombaton elmaradt tűzijátékot is. Ez utóbbi kettőről nézzék meg videóinkat.
