Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Amikor az újságíró még ikon volt: Oriana Fallaci

"Ha egy ateista és a pápa ugyanazt gondolják, az azt jelenti, hogy van valami, ami igaz. Lennie kell egy emberi igazságnak, amely a vallásoktól függetlenül létezik"
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezt a gondolatot Oriana Fallaci az egyik legnagyobb hatású olasz újságíró mondta, nem sokkal 2006. szeptember 15-én bekövetkezett halála előtt, miután fogadta őt XVI. Benedek pápa.

Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

Oriana tizenévesen apja oldalán vett részt az antifasiszta ellenállásban. Bulvár újságíróként kezdte, először csak levelezői státuszban dolgozott a l’Europeo újságnál, de később háborús tudósító, majd vérbeli riporter vált belőle. Száguldó riporterként járta a világot. Tudósításai a „The Times”, a „Life” és a „The New York Times”, világlapok hasábjain jelentek meg. Fallaci „nemzetközi médiasztár” volt, még mielőtt ez fogalom megszületett volna. Harminc éven át járta a világ frontvonalait.

Az 1968 évi mexikói zavargások során puskagolyó sebesítette meg. A vietnami háborúban amerikai harci repülőgépek bevetésein vett részt.

Igazán nevezetessé Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel, Jasszer Arafat palesztin vezetővel, Golda Meir izraeli kormányfővel és Khomeini ajatollahhal, az iráni forradalom vezetőjével készített provokatív interjúi révén vált.

Oriana Fallaci és Khomeini ajatollah

Ahogy a Guardian fogalmazott, Fallaci interjúi egy kultuszt teremtettek Észak-Amerikában. Interjúira jellemző, hogy hetekig készült rájuk, minden szükséges információt összeszedett a partneréről és az interjút teljes egészében rögzítette. Ez nem is lenne meglepő, de az már mindenképpen furcsa, hogy egy átlagos beszélgetés 6-7 órán keresztül tartott. Mindehhez kihívóan és ízlésesen öltözködött és láncdohányos volt.

Gyakran idézték híres mondását: „az ember csak akkor számíthat mások becsülésére, ha van önbecsülése, és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában”. Magyarul megjelent riportkönyvei: „A harag és a büszkeség”, „Ha meghal a nap”, „ Insallah”, „Pénelopé a háborúban” bestsellerek voltak.

Küzdelmet folytatott az iszlám országokban élő nők egyenjogúságáért. Maga lemondott a családról – „A házasság börtön, az első rab a nő benne”, és az anyaságról. A Levél egy meg nem született gyermekhez című művében felkavaróan ír az abortuszról, a női önrendelkezésről, az anyai ösztönök és a szakma párharcáról már 1975-ben.

Mauro Galligani/contrasto

Támogatója volt az iraki elleni háborúnak. Az európai országokat elítélte, mert keményebb fellépést vár tőlük az iszlámmal szemben. A halál 77 évesen, szülővárosában Firenzében érte.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés