Nyirkos, hideg egy este van. Baktatunk kifelé a szombathelyi huszárlaktanyából lett Őrvidékházba, szitál az eső. Bent langymeleg és teltház, hosszú asztalon megannyi kötet, a "Híres Szombathelyi nők" sorozat legújabb példányai, szám szerint ez a 15., Kristóf Ágotáé. Azé az írónőé, aki nálunk ott van a top 5-ben, A nagy füzet fájdalmas, letehetetlen, szomorú és felemelő mű.
Van egy írónőnk, akit a francia próza úgy tisztel, mint a legnagyobbak egyikét, akit olyan korszakalkotó művészekhez viszonyítanak, mint Beckett vagy Ionesco, és akit szülőhazájában, itthon kevésbé ismernek. Nevét a mai napig sokan keverik Agatha Christie-ével. Pedig Kossuth-díjas, műveit több mint negyven nyelvre fordították le, és magyar származású, szombathelyi kötődésű. Igaz, francia nyelven írta legfontosabb műveit, de akkor is a miénk.
"Gyüttmentnek" számított már Kőszegen is, gyermekkorát két testvérével, Attilával és Jenővel együtt Csikvándon töltötte. Édesapja falusi tanító volt. 11 évet élt aztán Kőszegen, diákvárosa Szombathely lett, ide küldték internátusba, mert apját börtönbe zárták. (Czetter Ibolya annyi árult el, nem politikai okokból. Mi azt olvastuk, katonaszökevény volt, azért.) Jött a Kanizsa Dorottya Gimnázium. Itt lett először szerelmes a történelemtanárjába, aki pont hiányzik az ismertté vált tablóképről. Vele emigrált, vesztett országot és nyelvet. Aztán megszenvedte őt is, és elváltak.
Épp 60 éve, a kőszegi zöldhatáron szökött át Ausztriába, aztán Svájcba menekült. Szótárral a kezében írta először hangjátékait, színdarabjait majd regényeit is, és így tanította gyerekeit franciára. Óragyárban dolgozott, később eladó lett, azután fogászati asszisztens. Boldog életnek aligha nevezhető az övé. Megutálta házasságait, öntörvényű, autonóm, erős egyéniség volt, aki imádta a whiskyt és a dohányfüstöt.
Az életrajzi kötet szerzője, Czetter Ibolya azt is elmesélte, neki miért is lett fontos Kristóf Ágota. Egyrészt, mert édesanyja - nincsenek véletlenek - egy évfolyamon végzett az írónővel a Kanizsaiban. Ismerte. 1989-ben talán ezért, részben édesanyja biztatására, elkezdett foglalkozni az írásaival is. Akkoriban kezdett Márai Sándorral is foglalkozni. Hihetetlen, mennyire ellentétesnek érezte a két emigráns magyar szerző nyelvezetét. Először a stílusa vonzotta be: "Kristóf Ágota annyira puritán, annyira dísztelen, mondhatnám azt is, inas prózát írt." Ez a szikárság kezdte el izgatni, lett kíváncsi aztán arra, ki áll a sorok mögött, vajon milyen lehetett az írónő személyisége.
A kötet szombathelyi bemutatójára Kristóf Ágota még élő testvérének, Jenőnek a lánya is eljött. Jenő az a testvér, aki ikerként nőtt fel Ágotával, az ő kapcsolatuk köszön vissza "A nagy füzetben" is (amit, ha másként nem, Szász János filmjéből biztos ismernek). Jenő bácsi egyébként Zalaegerszegen él, de épp kórházban került, ezért nem jöhetett most el.
Sorolhatnánk még hosszasan, mi minden érdekes ebben a sötét tekintetű, erős és sugárzó nőben, Kristóf Ágotában, de inkább lapozzanak bele Czetter Ibolya új kötetébe. Ami még ennél is fontosabb: olvassák el a Trilógia egészét, benne külön is a A nagy füzetet! És tényleg olvassák el! Nem véletlenül kötelező olvasmány több francia és svájci középiskolában, lebilincselő, hátborzongató élmény.
