Propagandaeszközként funkcionáló olimpiák

"A sportot fenyegető politikai nyomás kezd elviselhetetlenné válni" - mondta a hetvenes években a NOB elnöke.

1952, Helsinki – Elszeparált szovjetek
A Szovjetunió először indul az olimpián. Sportolói azonban elkülönített szállást kapnak, félő ugyanis, hogy a politika beszennyezheti azt az eseményt, ami mindig is a béke zászlaja alatt kívánta összekovácsolni a világ nemzeteit. A nagyhatalom női tornászai azonban tettek arról, hogy odafigyeljenek rájuk: győzedelmeskedtek csapatban, egyúttal dobogós pozíciót béreltek maguknak az elkövetkező negyven évre.

1964, Tokió – A Dél-Afrikai Köztársaságot száműzik az olimpiáról
A dél-afrikaiak előtt lezárultak az olimpiai játékok kapui, mivel megtagadták a faji elkülönítés elleni egyértelmű fellépést. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hajlandó lett volna felülbírálni a döntését, amennyiben az ország hivatalosan is elítéli a fehérek és feketék versenyeztetését, amivel akkoriban vádolták (többek között a FIFA is). Mivel ez akkor nem történt meg, a köztársaságot egészen az 1992-es barcelonai megmérettetésig kizárták, míg végül hatályon kívül helyezték a rasszok szegregációjára vonatkozó törvényüket.

1968, Mexikó – Vérbe fulladt diákzendülés, tiltakozó fekete atléták
Tiltakozó diákok egy csoportja az olimpiát övező nemzetközi figyelmet kihasználva a Nemzeti Műszaki Tanintézet katonai megszállása ellen lépett fel, de a felvonulás 25 halottat követelő lövöldözésbe fulladt. Mint később kiderült, a CIA keze is belelógott történésekbe: a szervezet napi megfigyelés alatt tartotta a főiskolás akciókat, és harci eszközöket szolgáltatott a mexikói kormányzat számára.
Pár nappal később és tizenegy mérfölddel arrébb két színes bőrű futócsillag, Tommie Smith és John Carlos csendesen tüntetett az éremátadáson: himnuszuk alatt lehajtott fejjel, fekete kesztyűvel fedett öklüket magasba emelve, cipőtől megszabadított lábaikon fekete zoknival állnak a dobogón, tiltakozva az Államokban saját bőrükön is tapasztalt faji diszkrimáció ellen. A közönség füttykoncerttel jutalmazza a méltatlan tettet. „Olykor nagyon csüggesztőleg hat, hogy fehér atlétákkal vagyunk egy csapatban. A stadionban te vagy Tommie Smith, a világ leggyorsabb embere, de amint az öltözőbe lépsz, nem vagy más, csak egy koszos néger.” Várható volt, hogy kettejüket azonnal hazautasítják az olimpiai faluból, a játékok szervezői szerint ugyanis „előre megfontolt szándékkal vették semmibe az olimpia szellemiségét.”

1972, München – Repülőtéri mészárszék
A palesztin Fekete Szeptember csoport kilenc izraeli atlétát rabolt el az olimpiai faluból, kétszáz honfitársuk szabadon engedését követelve Izrael börtöneiből. A nyugatnémet kormányzat hajlandó lett volna bármekkora árat fizetni értük, a gerillák azonban közölték: nem foglalkoznak sem pénzzel, sem emberi életekkel. A menekülésükre biztosított helikopterek érkezésekor a rendőrfőnök kiadta a tűzparancsot, vesztére: a négy meggyilkolt palesztin mellett a túszok sem élték túl a repülőtéri drámát. A játékok folytatódtak, ám súlyos kérdések merültek fel a müncheni rendőrség részéről a krízis kezelésére vonatkozóan, az izraeli és egyiptomi csapatok pedig azonnal kiszálltak az erőpróbából.

1976, Montreál – Visszalépnek az afrikaiak
A nyitóceremónia ünnepélyességét törte derékba huszonöt afrikai ország távolmaradása, akik Új-Zéland sportbéli kötődéseit kifogásolták a feketék kirekesztése miatt már eltiltott Dél-Afrikai Köztársasággal. A háromszáz versenyző távolmaradása nem kis bonyodalmat okozott az olimpiai gépezetben: több sporteseményt kellett eltörölni, újraütemezni. Az utolsóként visszakozó Kenya külügyminisztere, James Osogo szerint „a kenyai emberek és a kormányzat úgy vallja, hogy az érmeknél sokkal értékesebbek az elvek. Új-Zéland részvételének jóváhagyása bátorságot ad a dél-afrikai rasszista rezsimnek, hogy továbbra is dacoljon a világ rosszallásával.”

1980, Moszkva – Az Egyesült Államok bojkottra szólít fel
A Brit Olimpiai Bizottság nagy többséggel megszavazta, hogy a kormánnyal dacolva mégiscsak kiküldi atlétáit a moszkvai játékokra. Eredetileg több ország is csatlakozott az USA vezette bojkotthoz, tiltakozásul az ellen, hogy a szovjetek 1979 decemberében elözönlötték Afganisztánt. Monique Berlioux, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság igazgatója anyagi támogatásról biztosította azokat az országokat, akik kabinetük kívánalmai ellenére is indítják versenyzőiket a viadalon. Mindez annak a következménye volt, hogy az Államok és 15 Nyugat-európai ország olimpiai képviselete egy brüsszeli találkozón végül egyhangúlag visszautasította a bojkottot, a sport alapelveinek védelmének érdekében.

1984, Los Angeles – Szovjetunió középsőujja, a Fehér Ház szitkozódik
Tizenkét héttel a nyitóünnepség előtt a szovjetek a nemzeti tévében bejelentik, a hivatalos olimpiai szerveket azonban elfelejtik tájékoztatni, hogy nem vesznek részt a világversenyen, annak túlzott kereskedelmivé válása és a biztonsági intézkedések hiányosságai miatt. Szerintük az amerikai kormányzat „politikai célokra használja fel a rendezvényt, szovjetellenes hangulatot gerjeszt, emellett pedig eljátssza a gavallér szerepét, fokozottan ügyelve a szovjet atléták biztonságára.” Az azonban mindenki számára nyilvánvaló, az oroszok csak „visszaadták” a moszkvai olimpia bojkottját.
Románia kivételével az egész keleti blokk, és Kuba is követi a csúfos példát. A rekordszámú 140 nemzet — köztük az 1932 óta távolmaradó Kína — ellenére a küzdelmek kiegyensúlyozatlanok maradnak, a nagyszámú orosz világklasszis hiánya miatt. Az USA viszont 225 millió dollár profitot könyvel el, főként a nagyarányú támogatottság és az ingyen dolgozó önkéntesek jóvoltából.

1992, Barcelona – Mindenki egy(et)ért
A történelemben első ízben jelenik meg valamennyi ország az olimpián. 1972 óta először esik meg, hogy egyetlen nemzet sem bojkottálja a játékokat, és több hosszú ideje tartó eltiltást is semmisnek nyilvánítottak a spanyol városban.
A paraolimpikon íjász Antonio Rebollo ekkor lobbantja fel a lángot egy jól irányzott lövéssel, 169 résztvevő ország színe előtt. A Szovjetunió bukása után 12 újonnan született nemzet dönt úgy, hogy Egyesített Csapat néven közösen indulnak, egyedül az éremátadásokon libben fel saját zászlajuk. A berlini fal ledöntéseképpen Németország sem válik már külön. Harminckét év után a dél-afrikaiak is visszatérhetnek, az új kormányfő Nelson Mandela örömmel nézheti végig az immáron soknemzetiségű csapat felvonulását.

Befejezhetnénk a kronológiánkat ilyen dicső lezárással. Nem hagyható szó nélkül azonban a négy évvel későbbi elvetemült merénylet, aminek sikeres eredményeként két embert, és száztizenegy sebesültet hagyott maga után egy csőbomba az atlantai olimpián. Azóta ismét béke és nyugalom honol a játékokon. Legalábbis fizikai értelemben.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Sport