Rockfesztivál Szombathelyen

Rock-legendák szinte ingyen Augusztus 14, Szombathely, reptér – a legendás Woodstock fesztivál kezdetének 35. évfordulója előtt két nappal lezajlott a hagyományos, (immár második alkalommal megrendezett) szombathelyi reptéri rockfesztivál.

Kevesebb rosszindulatot!
A beígért Woodstock hangulat elmaradt,  tavalyi augusztus 23-i bulit viszont tökéletesen sikerült reprodukálni. A rendezők ismét a jól bevált receptet vették elő: végy néhány több évtizedes munkássággal rendelkező zenekart, porold le őket és tálald olyan hihetetlenül olcsón (mondjuk 700 forintos áron), hogy még egy több gyermekes családnak se okozzon komoly érvágást a belépő kifizetése.

Na jó, próbáljunk meg valamivel kevesebb rosszindulattal viszonyulni a dologhoz, hisz lehet ezt pozitívan is értékelni és feltehetőleg sok ezer ember inkább valami hasonló módon vélekedik: valódi rock-legendákat láthattunk élőben, ráadásul szinte ingyen. Ha mindenképpen állást kell foglalnom, inkább az utóbbi verzióra szavazok – bár túldicsérni nem akarom a fesztivált, mivel úgy jóval kevesebben olvasnák végig ezt a cikket, no meg úgy bizonyos gyerekbetegségeit is figyelmen kívül kéne hagyni a rendezvénynek, melyek tüneteit így második alkalommal már nem kellett volna magán viselnie.


„…már az is örömünnep, ha olyan zenét hallgathat, amiben rí a gitár…”
Mindazonáltal annak, akit nem elégít ki Csuta szintetizátor koncertje a Romkertben, vagy a zenegépből ömlő lakodalmas zene a főiskolai klubban (és még sorolhatnánk), annak már az is örömünnep, ha olyan zenét hallgathat, amiben rí a gitár, s ráadásul élőben. Ebből a szempontból tehát megint hiányt pótolt a szombathelyi reptéri rockfesztivál és remélhetőleg jövőre ismét alkalmunk lesz jelen lenni, aztán meg még kevesebb jogos kritikát megfogalmazni.

Becsületére váljon a szervezőknek, hogy ezúttal nem engedtek a négy keréken érkezők „jogos” igényének, hogy autóikkal egyenesen a színpadig járulhassanak, bizony a zene epicentruma előtti utolsó pár száz métert az autósoknak is gyalog kellett megtenniük.


Kifinomult szaglású kidobók
Így legalább nem állt elő a tavalyihoz hasonló helyet, mikor a fesztiválra vezető útvonalat egyéb vizuális tájékozódási pont híján az autók által felvert porfelhő jelölte ki. Idén azonban a gyalogosoknak sem volt sokkal könnyebb dolguk, hiszen a mező szélén elhelyezett első ellenőrzési ponton – ahol a belépőjegy felmutatása elég volt a boldoguláshoz – sikeresen áthaladókat a színpadtól száz méterre újabb, az átlagosnál jóval erősebb testalkattal ellátott alkalmazottak által eltorlaszolt kapu várta, ahol a rendkívül kifinomult szaglású kidobó egy pillanat alatt rájött, a hátizsákok bizony szeszesitalokat rejtenek. Így a négy liter 2004-es évjáratú Pincemester típusú borral együtt a drótkerítésen kívül rekedtünk, azonban a szintén az ellenőrzésen fennakadt italaikat kortyolgató tömegben, mely ekkor még jóval nagyobb volt, mint a már bent levő ember-mennyiség, mégsem kellett átélni a kirekesztettség szomorú érzését.

Túl nagy szívfájdalmat az sem okozott, hogy a Józanészek zenekar ekkor már keményen nyomta bent a színpadon. A zenekar énekesének azon kijelentése, hogy „színpadon a U2” ékesen bizonyította, hogy ez nem egy olyan zenekar, amit komolyan kell venni, azonban nem komolyan véve rendkívül kellemes aláfestést biztosítottak a Pincemester egy részének szódával történő elfogyasztásához - a maradék pedig a tömeg megnövekedése után a kerítésen belül megjelent ismerősök segítségével mégiscsak bejutott a fesztiválra...

A bor bejuttatása után végül sikerült áthaladnunk az utolsó ellenőrzési ponton, ahol a legnagyobb megdöbbenésünkre a személyzet közölte, pecsét, illetve a fizető vendégek azonosítására szolgáló eszköz nincs, aki bement, majd kiment, újra csak akkor juthat vissza, ha emlékeznek az arcára. Pedig a kerítésen kívül elhelyezkedő bokrok bizonyára számos látogatót vonzottak volna, mivel az elfogyasztott italok levezetésére mindössze nemenként egy-egy helyiség állt rendelkezésre, az is ötven forintos áron.


Bejáratott slágerek a megszokott minőségben
A koncertek viszonylag rendben, nagyobb csúszás nélkül zajlottak, mindössze kisebb átcsoportosítást kellett végrehajtani – minek eredményeképp a Last Minute az est legvégére rendeződött át – , hogy a rendezvény főattrakciójának kikiáltott Lord zenekar percre pontosan a meghirdetett 21 órás időpontban a színpadra léphessen. Komoly meglepetést egyik zenekar sem okozott, bár tudjuk, ez a fesztivál nem is a meglepetésekről szól – hacsak azt nem nevezzük annak, hogy a Lord koncert kezdetére az összes árusítóhelyen elfogyott a bor, ami némiképp csökkentette a további fellépések élvezeti értékét.

A Bikini jól bejáratott slágerekkel töltötte ki a rendelkezésére álló időt, de hasonlóképp járt el a Lord és a Beatrice is, így a közönség jelentős hányadát kitevő tizenéves korosztálynak – akik feltehetőleg csak a rádióból és kocsmákban elhelyezett zenegépekből ismerik a zenekar munkásságát – sem okozott gondot a szövegek pontos felidézése.
Deák Bill Gyulát számtalanszor eltemették már az utóbbi néhány évben – nem egy fellépéséről hallhattunk olyan visszajelzést, hogy már ő sem a régi, a hangja megkopott. Hát nem. A mi Gyulánk tavaly is bizonyított, és idén is olyan erővel vágott oda, ahogy az este egyetlen más fellépője sem.

Képzelgő riport egy amerikai popfesztiválról
A tavalyi playback István a király után idén a hasonló színvonalú Képzelt Riport „tette fel a fesztiválra a koronát”. Az egy év után is visszhangzó István a király botrány után a lézersót és a közönség soraiban lengedező Árpád-sávos zászlót zseniális színpad-látvány váltotta fel. Ez mindössze egy amerikai zászlóval letakart dobfelszerelésből állt, amit aztán a koncert végén rövid visszatapsolás után ráadást játszó dalárda egyik tagja úgy markolt meg, hogy felmerült a gyanú, itt most az amerikai állami jelkép lengetése fog következni – szerencsére végül nem így sült el a dolog.
Az elmúlt évi főattrakción megjelenő hatalmas tömeg idén a kezdésre erősen megcsappant, a délután 5-kor kezdő Bill nagyobb közönséget vonzott, mint a nagy betűkkel kiplakátolt főprodukció. Pedig nyilván mindenki számára emlékezetesebb lett volna egy olyan előadás, melynek értéke nem csak a múltban elért sikerben rejtezik. Éppen ezért jövőre nagy feladat lesz a záró műsorszám kiválasztása – ami a www.lordinfo.hu értesülései szerint egy újabb nagy rockopera, vagy neves külföldi felépő is lehet – mivel úgy tűnik, az ilyen gyenge produkció a kutyának sem kell.

Még több, sőt, nagyon sok kép!