Már a második zöld tömböt bontjuk meg, a sárgák rég elfogytak. mondja ez egyik Lord-Edda szuperbulira jegyet árusító kedves hölgy. És, hogy mi a különbség a két szín között? Nos, a sárgák egy jó kemény, ütős bulira szóltak, míg a zöld jegy tulajdonosait egy nappal később a Fiesta röpítheti Chilébe. Nos, jegyeladásban a rock győzött. És még valami, majd elfelejtettem: zöld jeggyel ki lehetett váltani a sárgát, ha rá volt írva, hogy EDDA és LORD. Van aki, e két nevet nem ismeri?
Háromezer ember, füst és buli a Művelődési és Sportházban. Akár ez is lehetne a rosszindulatú krónikája az évbúcsúztató, hagyományos szombathelyi rock bulinak. De jó rendezvény esetén nincs helye rossz kritikának!
A belépéskor a gitárhang és az élőzene semmivel nem összetéveszthető feelingje csap meg. Generáció X, avagy mi történik, ha generációk adják egymásnak az illemhelység kissé koszos kilincsét. Öregek, fiatalok, tinik és aggastyánok EDDA- és Lord- pólóban, józanul, de inkább részegen várják az első nagyágyú színpadra lépését.
És jött is Pataki és bandája. A kisiklások után Pataki végre nem dáridózik, és az akácfa sem hullatja levelét, ellenben a háromezer rajongónak több mint a fele potyogtatja könnyeit, amikor a Hűtlen elindul nehéz fejjel.
Az EDDA ezúttal is felejthetetlent produkált, igaz, már néhány showelemmel ej, amelyik zenész Lagzi Lajcsi bűvkörébe kerül , de ők még mindig idéznek valamit a hőskorból, amikor még langyos volt a sör.
Aztán az EDDA több tízperces vastaps után a büfébe vonul, hogy kipihenje a rajongók régen látott szeretetét
Mögöttük ismerős arcok bukkannak fel a színpadon, igaz, még csak hangszereiket ápolgatják, állítgatják, de mindjárt elszabadul a pokol. Jön a nagy kedvenc, a LORD. A sötétből egymás után bukkannak fel a szombathelyi legenda tagjai. A zene is jól szól, talán még jobban, mint az élőzenekar akkordjai. Hiába no, ennyit jelent a hazai pálya!
Időközben az előtérben is zajlik az élet. A dobozos sör már elfogyott, rövid van, bor és csapolt. De ez kit érdekel. Egy-két máshol járó egyén, csapongó gondolatok és a rock hangjai vegyülnek.
A Lord elnyűhetetlen, talán a legrégebbi szombathelyi dolog, amit szeretnek az emberek. De jó, hogy Vidáék nem a Savaria nevet adták hajdanán bandájuknak. Az ugayromeo.com/chupy uncsi lenne, elcsépelt és semmitmondó. A Lord és udvartartása azonban ezúttal is nagyot alakított, rangjához méltóan mutatta meg és bizonyította, hogy nem véletlen, hogy a sárga fogyott jobban!
Fotó: Rácz Gergő
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
