Lábujjhegyen osont be az ősz az országba, s mire észbe kaptunk, már sárga és rozsdás lepel takart be mindent Szombathelyen is.
Ez egy szomorú és egyben boldog időszak is, amely mindig mély gondolatokkal tölti el az embereket.
Megsárgult emlékek lehullott leveleinek sokaságában barangolunk. Gondolataink elmúlásról, megújulásról, a természet szépségeiről, vagy saját életükről szólnak.
Nem csoda hát, hogy megannyi művészeti ág merít belőle ihletet. Dalok, festmények, versek és számtalan alkotás örökíti meg saját kifejező eszközeivel ezt a páratlan évszakot.
A régi víztorony szégyenlősen bújik meg a fák takarásában, s élvezi az őszi nap utolsó sugarait.
Bár lassan leköszön és helyét talán fehér takaró váltja fel, de éltünkben nem múlik el nyomtalanul, emlékeztetve minket évről évre arra, hogy semmi sem tart örökké, de a változás, a megújulás mindig hoz magával valami jót és szépet
Önnek mit jelet az ősz? Ossza meg velünk és másokkal gondolatait itt kommentben, vagy egy fotón keresztül, Facebook posztunk alatt.
