„Az emberek bizakodóak, de elkeseredettek”

„Kint tágasabb?”
Számunkra kisebb meglepetést okoz, hogy Molnár Miklós moderátorként indít, aztán később többször is szerepet cserél Schmitt-tel. Komolyan hajaz a dolog a tavaszi Orbán nagygyűlésekre, igaz, a pártelnök ott korábbi minisztereit faggatja. Hiába, nincs is hálásabb dolog, mint az alákérdezésekre válaszolni…
Az első kérdés a Fidesz aláírásgyűjtésének állását firtatja, az alelnök elmondja, már 440 ezernél tartanak, ha így megy tovább „elérjük az egymilliót, ami már elég lesz a Gyurcsány-csomag visszavonatásához”.
Schmitt hosszan sorolja a szocialisták tavaszi kampányban tett ígéreteit, amelyek közül egyik állítást sem volt igaz”. Mint mondja, lényeges dolgokat közöl a kormányfő kommunikációja, aki előbb „a fiataloknak üzeni, hogy kint tágasabb”, majd később megteszi ezt a vállalkozókkal is. Az alelnök szerint a következő mondat a betegeknek és a nyugdíjasoknak szól majd.

„ A baloldal most beszedi a sarcot”
„Két hete volt a fekete péntek” – mondja Schmitt, „amikor bejelentették az áremeléseket, a megszorító intézkedéseket, járulék- és adóemeléseket”. Úgy véli, most „beszedik a sarcot, amit az általuk megnövelt államadóság okozott”. Hozzáteszi, „október 1-én az igazság válasza várható, mert az embereknek kinyílt a szemük”. „Bízom abban, hogy az emberek aktivizálják magukat, hiszen erős bennük a tisztességes visszavágási vágy” – mondja, majd kifejezi reményét, hogy „először a demokrácia történetében komolyan vesszük a helyhatósági választásokat”. Adatokat sorol, négy éve az országgyűlési képviselőkre 67 százalék voksolt, az önkormányzati választásokon viszont csak 47 százalék vett részt. Pedig „nagyon fontos a helyi választás, hogy kire bízzuk magunkat”.

„Karizmatikus városvezető kell”
Szerepcsere, az alelnök Molnár Miklóst kéri bemutatkozásra. A polgármesterjelölt az előző nap bemutatott választási program címszavait sorolja, majd kijelenti, „egyre nő a távolság az uniótól, de itt meg lehet változtatni azt az érzést”. Molnár szerint a tőlünk 40 kilométerrel nyugatabbra tapasztaltak elérése lehet a cél, „amelynek érdekében össze kell fognunk”. Kijelenti, fontos a pártok támogatása, de „olyan polgármester kell, aki karizmatikus, jó városvezető, és akit az emberek többsége támogat”. Ismét Debrecent említi példaként, ahonnan „érdemes átvenni a tapasztalatokat”.

„Úgy tűnik, itt sok pénz van”
Schmitt ismét kérdez, mint mondja, nem lehet nem észrevenni a különbséget az ország keleti és nyugati része között, valószínűsíthető, hogy „Szombathelyen dübörög a gazdaság, nő a város lélekszáma, jönnek a befektetők, nagy az idegenforgalom”.
Molnár persze hálásan válaszol, „itt mások a tapasztalatok”. Minden évben csökken a város lakossága, nincs munkahely, rossz az „életlehetőség”. Ismét a választási program címszavait sorolja, kijelenti, „a politikai dolgok megfogalmazása után a lebonyolítást adjuk oda a gazdasági szakembereknek”.
Schmitt a felújított Fő térre utalva kijelenti, „úgy tűnik, itt sok pénz van”.
Molnár szerint a választások közeledte „magával hozza a szalagátvágások számának növekedését, a város viszont hitelkerete erejéig el van adósodva”. Hozzáteszi, nem a hitelfelvétel a megoldás, hanem az „aktív vagyongazdálkodás”, amelynek lehetősége a Városfejlesztési Részvénytársaság megalapítása.

„A sportba is belépett a politika”
Azért egy másik jelölt is megkapja a magáét, Molnár szerint olyan többség kell a közgyűlésbe, hogy ne kelljen a frakción kívüli szavazatokra rászorulni, hiszen a jelenlegi ciklusban a függetlenek nélkül nem tud a koalíció döntést hozni. „Megvásárolták a szavazataikat”, mondja Molnár.
Aztán kérdez. „A sportba is belépett a politika” mondja, a Schmitt Pál elleni MOB-beli szavazásra utalva. Kiemeli, hogy Ipkovich György is a MOB tagja, és ő is aláírta a rendkívüli közgyűlés összehívásáról szóló előterjesztést. És „Ipkovichnak annyira fontos volt a pártfeladat teljesítése, hogy lemondta a közgyűlés napjára tervezett kamarai polgármester-jelölti vitát, amelyre a gazdaság szereplői hívták meg”.
Schmitt kijelenti, „nem jóakaróm a polgármester”, igaz, azt nem tudja, hogyan szavazott a felmentése ügyében. „Mindig szétválasztottam a sportot és a politikát”, mondja és hozzáteszi, „Szombathelyre mindig segítő szándékkal jöttem, a város olimpiai bajnokai mellett is kiálltam a végsőkig”. Úgy véli, Ipkovich „azt a civil szervezetet próbálta lejáratni, amely már 110 éve sok örömöt és boldogságot hozott a magyaroknak”.

A visszafogott ló esete
Ismét változik a szerep, „ha polgármester leszel, mit kezdesz azokkal, akik az utcán beszólnak, letépik a plakátjaidat”?
Molnár kijelenti, hogy „telefonon megfenyegettek”, de október 1-je után „csak a város jövője lesz fontos”. Ismét a programpontok jönnek, megtudjuk, hogy az okmányirodai sorban állásért „a vezetés a felelős”.
„Érződik-e az emberek hangulatán, hogy a kormányintézkedésekről is szavaznak?” kérdezi Molnár.
Schmitt szerint nagy a bizakodás, „de főleg a mieinkkel találkozom”. „Sokan panaszkodnak, az emberek nehezen élik meg a megszorításokat”, mondja, aztán sportpéldával jön elő. Az öttusában nem lehet visszafogni a lovat, ha ostorral, csizmával ösztökéltük. Áttételesen: az emberekre nem lehet több terhet rakni, és az utolsó pillanatban behúzni a féket. Az alelnök szerint ez történik a kormányzati intézkedések következtében. Nem igazán értjük, de sebaj, máris jön a finomított jóslat: „Január 1-től a románok szabadon vállalhatnak munkát Magyarországon, ahol most 400 ezer munkanélküli van”. ” A kormány előtt pedig „kezeletlen teendők tornyosulnak.”
Közben a hátunk mögött valaki telefonál, véletlenül halljuk, „itt vagyok a kávézóban, és valami politikai izé van”. Bocs.

Bizakodó emberek
A zárszót Schmitt Pál mondja ki: „Az emberek bizakodóak, de elkeseredettek”, a „kormány csomagjával nem lehet megállítani a „költségvetés deficitjét”. „Október 1-én lehetőség van a magyar emberek kezében”, mondja, aztán Körmend irányába el.