Mikor jártál először Afrikában és milyen indíttatásból?
Ezelőtt nyaralós kiruccanásokon jártam, például Egyiptomban és Marokkóban. De itt a turistákra épül sok minden, nem ezek az igazi afrikai helyek. Tanzániát egy ismerősöm ajánlotta, így jutottam el oda, és a zanzibári turistaparadicsomon kívül mindenképp szerettem volna megnézni, hogyan élnek az igazi afrikai törzsek.
Az afrikai országokat olyan súlyos betegségek sújtják, mint a malária vagy az ebola. Kellett valamilyen oltás, mielőtt kiutaztál? Nem tartottál ezektől a betegségektől?
Én első alkalommal minden felkészülés nélkül mentem ki. Nincs egyébként kötelező oltás. Ami javasolt, az a hastífusz elleni oltás, amit második kiutazásomkor én is felvettem, mert tudtam, hogy olyan helyre megyünk, ahol a higiénia szintje nem az általunk megszokott. De ha az ember odafigyel arra, hogy mit eszik, és a csapvizet nem issza meg, akkor nagyon nagy baj nem történhet.
Ha valaki másik afrikai országból utazik be, akkor még kérnek sárgaláz oltást. Ebola pedig nem volt azon a környéken, ahol én jártam. Maláriára egyébként nincs oltás, arra az itteni orvosok javasolják, hogy szedjünk be mindenfajta gyógyszert kiutazás előtt. Fölösleges, mert ha elkapod, akkor van ott helyben gyógyszer, amit három napig szedsz, és meggyógyulsz tőle, tehát a helyi gyógyszer sokkal hatásosabb.
Nekem ez is olyan érdekes, hogy itt Európában annyira küzdünk a műanyag ellen, sikertelenül, míg mondjuk Tanzániába tilos bevinni nejlont és nem is használnak egyáltalán.
Nem nézik igazából a bőröndödet, de valóban tiltott bevinni az országba műanyag zacskót és helyben sem lehet kapni sehol. A boltokban is csak anyagból készült zacskókkal találkozunk.
Olvasgattam a találkozónk előtt és ez az idézet megragadta a figyelmem: „Tanzániában egyszerre van jelen a legszélsőségesebb nyomor és luxus. Partvidékének egyes részei pazar nyaralóhelyek, ahol delfinekkel lehet együtt úszni, 5 csillagos szállodákban pihenni és gyönyörködni az Indiai-óceán szépségeiben. Ugyanakkor nagyon gyakoriak az áramszünetek és rendszeresen vízhiány van. Az egészségügyi állapotok pedig rettenetesek, európai ésszel fel nem fogható körülmények vannak.” Valóban így van?
Tanzániához tartozik Zanzibár és itt valóban megtalálható ez a luxus, amiről itt írnak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tengerpart gyönyörű, körülötte rengeteg ötcsillagos szálloda, lehet úszni a delfinekkel, tényleg káprázatos maga a természet és az óceán, de amint kilépsz a szállodából ott van a nyomor, a kosz, a szegénység.
Te Tanzánia melyik arcát ismered?
Mindkettőt. Mi voltunk luxusszállodában és vályogházban is, a semmi közepén a maszáj törzs vendégeiként. És itt tényleg se víz, se áram, egy pár négyzetméteres házikóban egy marhabőrből készült ágyban feküdtünk.
A turizmus miatt Zanzibár egy kicsit gazdagabb. Ott is szegények élnek, de azért van vezetékes víz, vannak kőházak. Ahogy bemész a szárazföldre, a maszáj világ egészen más. Ott az igazi természetben élnek a családok, az állatokkal együtt, igazi törzsi közösségeket alkotva.
Úgy kell elképzelni a lakóközösséget, hogy a házak egy körben épülnek, és középen lévő térben tartják az állatokat. Ez elkerítésként szolgál, hogy a vadállatok ne egyék meg őket.
Tudtál beszélgetni a helyiekkel?
A hivatalos nyelv a szuahéli, de a maszájoknak külön nyelvük van. Az iskolákban tanulnak angolul, néhányan beszélik is, velük tudtunk kommunikálni. De nem is kellett közös nyelv, annyira nyitottan és kedvesen fogadott minket mindenki. Elmutogatták, amit akartak, a gyerekek mezítláb futkostak oda hozzánk. Az az igazi afrikai életmód, amit látni a filmekben, megjelent a szemünk előtt.
Hogyan fogadtak titeket, hogyan látják az európai embert?
Itt csodaszámba megy a fehér ember. Megnéznek, mert más vagy, mert nem megszokott a látványod. Ami még nekem érdekes volt, hogy ott mindenkinek rövid a haja, mert a tetvek miatt leborotválják. Amikor meglátnak egy hosszú hajú embert, az nekik egy elképesztőn nagy dolog. Körbeültek és simogatták a hajamat, nézegették, hogy milyen szép.
Merre jártatok a szárazföld belsejében, és hogy értetek el oda?
Mi Maszájföldön jártunk leginkább, ide nagyon fehér ember már nem megy be. Eléggé kuriózumnak számítottunk.
Helyi járatos busszal mentünk, ami alig megy, majdnem szétesik, de másképp nem lehet eljutni oda. Betonút egyáltalán nincs, vagy csak egy darabig, aztán földúton zötykölődsz tovább. Előfordul, hogy száz ember utazik öt órán keresztül egy kicsi buszban és végigálljak az utat. Így érkeztünk meg mi is az egyik úgynevezett boma közösségbe.
Pontosan mi is ez a boma?
A bomák a maszáj lakóközösségek, amiket 3-4 négyzetméretes pici vályogházak alkotnak. A házakban teljes sötétség van, mivel a nagy meleg miatt nincsenek ablakai.
Három részből áll, van egy kisebb, kamraszerű helyiség, ahol tárolják a gabonát, főleg kukoricát, merthogy az a fő élelmük. Innen nyílik a konyharész, ahol tárolják a körülbelül két darab edényüket és faszén segítségével főznek.
Ha bent főznek és ablak sincs, akkor gondolom nyelik a füstöt rendesen.
Igen és ráadásul a konyhából nyílik a hálóhelyiség is. Általában minden házban kettő ágy van, és a marhának a bőrét terítik ki matrac gyanánt, ami nem valami kényelmes, mert nagyon kemény. Az egyik ágyon alszanak a férfiak, a másik ágyon alszanak a nők és a gyerekek.
Azt tudom, hogy itt állatokkal fizetnek, tehát maga a fizikai pénz, az nagyon nem működik.
Nem. Vannak boltok, ahol tudnak például rizst, esetleg néha cukrot, szappant venni, de tény és való, hogy nem nagyon van pénzük, mert nem is tudnák mire költeni.
Ha valaki lebetegszik, akkor elad egy kecskét, vagy egy tehenet, és abból a pénzből viszik be a kórházba, és gyógyítják meg, mert biztosítás nem létezik.
A gyerekeknek van lehetősége iskolába járni?
Elvileg most már kötelező az iskola. Elvileg. De ez gyakorlatban sajnos nem valósul meg. Ezért is van egy családban sok gyerek, mert az ő dolguk vigyázni az állatokra. És ha a gyerek iskolába van, akkor nincs, aki vigyázzon rájuk. Aki iskolába tud járni, az nagyon szerencsésnek számít.
Az iskolákban egyébként fegyelem van, a tanárokat elismerik, és nagy tekintéllyel bírnak a maszáj közösségben. Van itt is ugyanúgy állami és fizetős iskola is.
A fizetős iskola gondolom a tehetősebbek számára elérhető.
Igen, nem sok maszájnak van pénze rá. Én is anyagilag támogatom egy ottani kisfiú tanulmányait, így tud csak magániskolába járni. A rendszer ugyanaz, körülbelül 7 éves korukban elkezdik az oktatást – már aki – az általános iskolát követi a középiskola és onnan lehet továbbtanulni, már aki akar, és akinek megvan rá a lehetősége.
Hogyan telik egy napja egy maszáj férfinak? És egy nőnek?
A férfiak reggel kihajtják az állatokat, etetik őket, gondoskodnak róluk, meggyógyítják, ha betegek lennének. A férfiak dolga az állat. A nőké minden egyéb más: a vízhordás, a főzés, a mosás, a gyerekekkel való foglalkozás. Nincs beosztott napirendjük, de az állatok miatt elég korán kell kelniük.
Sötétedéskor mindenki bevonul a kis házikóba, a nap végén pedig összeülnek a tűz körül és beszélgetnek.
És ténylegesen beszélgetnek, tehát elmeséli mindenki, hogy kivel mi történt - a legkisebb dolgot is -, figyelnek egymásra és nagyon tudnak örülni egymás sikerének. Ez az esti program.
Mivel nincs áram, azaz tévé és okostelefon se, a beszélgetés marad és ez szerintem néha a nyugati emberre is ráférne.
Telefonjuk néhányuknak már van, de csak az a nagyon régi, nyomógombos fajta. Amit néha föl tudnak tölteni, ha olyan helyen vannak, ahol van áram. De egyébként nulla technológia.
Itt az emberi kapcsolatok szorosak, mindenki mindenkinek köszön, mindenki mindenkinek segít. Megkérdezik egymástól, hogy vagy, minden rendben van-e veled. Ismerik a természetet, tehát pontosan tudják, hogy melyik fa mire való, melyik gyógynövénnyel, főzettel tudnak meggyógyítani egy-egy betegséget. Régen ugye itt is ez volt.
Ma már elég távolinak tűnik…
De egyébként gyönyörű, hogy így tudnak élni emberek boldogan, vidáman, miközben semmijük sincsen. Mégis boldogok.
Miből tartják fenn magukat?
Az állat az szent és sérthetetlen a maszájoknak, azzal kereskednek és azzal fizetnek a javakért. Kecskét, marhát, szamarat és tyúkot tartanak. Meg kukoricát termesztenek.
Nagy kedvencük az ugali, ami egy kukoricalisztből főzött, sűrű kása, elég gyakran fogyasztják. Fontos táplálék még a bab és a hús, de utóbbit inkább csak férfiak esznek. A hússütést úgy kell elképzelni, mint mikor a kertben grillezünk, csak ők fa pálcikákra szúrják fel a húst és úgy sütik meg.
Megvan a reggeli, ebéd, vacsora háromszög, vagy teljesen mások az étkezési lehetőségek?
Nem, nincs meg. Általában reggelire teát vagy tejet isznak és ennyi. Az ebéd tekinthető a főétkezésnek, akkor jön a már említett ugali, bab vagy hús. Este pedig megint egy kis tejet isznak és kész. Tehát nem egy változatos étrend, de táplálónak sem mondható.
Érdekesség, hogy a maszáj fiúkat úgy nevelik, hogy 15 éves korukig csak húst ettek, illetve vért és tejet ittak, hogy nagyon izmosak és erősek legyenek, ha felnőnek.
Vért isznak? Ez valami rituálé, vagy a tápanyag miatt?
A tápanyag miatt. Ugye nagyon értékes az állat, tehát emiatt nem ölik le, hanem egy bizonyos technikával a nyakánál megszúrják az ütőerét, hogy kifolyjon annyi vér, hogy ők azt meg tudják inni. És így az állatnak nem lesz baja.
Egyébként tényleg iszonyat erősek, tehát egy oroszlánt simán leterítenek. Nagyon-nagyon vékony a testalkatuk, kövér embert nem látsz a törzsben. Viszont izmosak és szálkásak, nagy erő van bennük.
Víz, gáz, villany, ilyenek nem léteznek akkor az itteni emberek számára?
Maszájföldön nincs egyáltalán. Villany az egy-két helyen van, meg most már azért van olyan, hogy napelemet fölraknak valahova, és akkor van villany, mondjuk ötvenből egy házon. De vezetékes áram egyáltalán nincs.
És a vízzel mi a helyzet?
Tanzániában nagyon mélyen van a víz, olyan 80-100 méteren – idáig kell lefúrni ahhoz, hogy kutakat hozzanak létre. Ezekből bárki hozhat vizet, ha marad neki. Az a falu, ahol mi jártunk 5 kilométerre van a legközelebbi kúttól. Ez napi 10 kilométeres sétát jelent a nőknek oda vissza egy nap nehéz vödrökkel 30 fokban. Merthogy a nő feladata, hogy hajnalban fölkel, fogja a két kis kannáját, és elmegy a bozótosokon keresztül a kúthoz. Ahol, ha megérkezik, vár.
Sorban állás van?
Igen, és elsőbbséget élveznek a helyiek, ők kaphatnak először vizet a kútból. Majd, amikor rákerül a sor, és még van víz, akkor megtölti a kis vödröket és visszasétál öt kilométert a bozótoson keresztül, és akkor még egy-két napig van vizük. Aztán ezt két-három naponta újra megteszi. De lehet, hogy többször. Napi 10 kilométer, 30 fokban, megrakodva.
A személyes higiénét hogyan tudják kezelni a törzs tagjai?
Őszintén szólva az nem nagyon van itt. Olyan, hogy vécé egyáltalán nem létezik, ha valakinek kis vagy nagy dolga akad, elsétál a bozótosba. A törzs együtt él az állatokkal, tehát a boma területén minden tele van tehén- és kecsketrágyával. Előfordult az is, hogy egy kisgyerek odafutott mezítláb nagy örömmel hozzánk, és közben végig gyalogol egy ilyenen.
Van szappanjuk, ha elmennek vízért, tudnak mosakodni, de ezt természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy beülnek egy kád vízbe, hanem reggel a nők hoznak a kútról két kanna vizet, és ezt fel kell osztani úgy, hogy mindenre jusson. A fogmosást például gyökerekkel, növényekkel oldják meg. Olyat is láttunk, hogy a gyerekek fürödtek a pocsolyában, náluk ez is tisztálkodás.
Milyen a maszáj emberek személyisége? Mit tapasztaltál, mennyire viselik meg őket lelkileg a nem túl szerencsés körülményeik?
Én még életemben nem találkoztam annyira boldog emberekkel, mint itt. Kedvesek és nyitottak. Azt a keveset is megosztják szó nélkül, amijük van, a törzs női tagjai folyamatosan aggatták a nyakamba a nyakláncaikat. Pedig nekik is alig van. Bárkivel találkoztam abban a világban, mindenki ilyen volt. Az emberek nem mennek el egymás mellett szó nélkül, mindig megállnak és megkérdezik a másiktól, hogy érzi magát.
Nagyon-nagyon segítőkészek és nyitottak, és egyáltalán nem láttam rajtuk azt, hogy nekik valami hiányzik. Ők ebben a világban, ahol vannak, és amijük van, azzal boldogok és elégedettek.
Ez szerintem annyira irigylésre méltó tőlük. Nekünk mindenünk megvan, mégis kevesebb boldog arcot látok errefelé. Ha látsz egy ilyen világot, az teljesen átformálja az agyadat. Megkérdőjeleződik, ami eddig fontos volt, az anyagi javak egészen más értelmet kapnak. Megkérdezi az ember magától, hogy tényleg attól leszek boldog, hogy megveszek még egy pár cipőt, vagy hogy milyen autóm van? Mindent átértékelsz az életedben.
Igen, ráadásul a magyarok sajnos élen járnak depresszióban, alkoholizmusban is.
Pedig, ha összehasonlítjuk, akkor mondhatjuk, hogy mi hozzájuk képest luxuskörülmények között élünk. És valamiért mi ezt nem tudjuk. A maszájok vidámak, beszédesek, tele vannak élettel. Lelkileg jobban vannak, mint a modern kor embere.
Valószínű, hogy azért, mert mi nem szembesültünk azzal, hogy lehet másképp is élni. És más értékek is lehetnek az embernek az életében, mint amit mi fontosnak tartunk.
Tanzániában férfiközpontú társadalom van, a férfi a család feje, a nő és a gyerek engedelmességgel tartozik, és tudomásom szerint elég durván büntetik, ha egy nőt például félrelépésen kapnak. Viszont most női elnöke van az országnak. Ez kicsit összeegyeztethetetlennek tűnik nekem.
Igen, ez eléggé kettős. A feleségeket még az édesapa, azaz a családfő választja ki a fiainak, és tehenekkel fizet érte. Feltettem a helyieknek azt a kérdést, hogy nem hiányzik a szerelem a házasságból? Az volt a válasz: az majd jön, az majd kialakul idővel.
Ha egy maszáj a feleségét egy másik férfival találja, először figyelmezteti, másodszor már büntetlenül megölheti a férfit. A törzsek között nincs joggyakorlás, inkább a törzsi törvények uralkodnak.
A nők sorsa egyébként biztos, hogy nehéz. Ha csak azt nézzük, hogy ők mit teljesítenek: vizet hordanak, etetik és ellátják a gyerekeket ebből a szűkös erőforrásból, ami a rendelkezésükre áll. És mégsem láttam meggyötört nőket errefelé.
Mik voltak a kedvenc élményeid, mit tanított ez a hely neked?
Egy példával tudom leginkább illusztrálni, ez a vezetés. Én hajlamos voltam eddig arra, hogyha valaki lassan ment előttem, felment a pumpa. Miért nem megy már? Amikor visszajöttem Afrikából, beültem a kocsiba, ugyanez történt velem, már majdnem elkezdtem a bosszankodást, aztán valami átkattant bennem: Nem mindegy? Nem mindegy, ha két perccel később érek oda?
Teljes szemléletváltást adott nekem Tanzánia. Ha ezt látja az ember, utána nem fogja agyonhajszolni magát, nem aggódik feleslegesen mindenen, nem fogja kergetni tovább az anyagi javakat, mert tudja, hogy úgysem ez fogja boldoggá tenni. Más irányban kell keresni a boldogságot.
Hogyan lehet ezt megtanulni?
Szerintem európai ember ezt már sose fogja megtanulni. Amit viszont meg lehet tanulni, hogy sokkal jobban figyeljünk egymásra, és hogy az emberi értékek és kapcsolatok mindennél fontosabbak az életben.
Jelenleg épp gyűjtést szervezel annak a törzsnek, ahol jártál. Hogyan született meg a gondolat és mit kell tudni a projektről?
Ücsörögtünk ott a falu kellős közepén a semmiben, és akkor megkérdeztem az ottani embereket, hogy mire lenne szükségük. Két dolgot említettek. Az egyik a pénz a gyerekeik iskoláztatására, a második pedig, hogy mennyire fontos lenne, hogy legyen egy saját kútjuk, mert akkor a helyi nőknek nem kellene naponta tíz kilométert gyalogolni a nehéz kannákkal.
Akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy miért ne segítsünk? Eldöntöttem, hogy ez lesz a misszióm és összegyűjtöm rá a pénzt. Ezzel kétezer ember vízellátása lenne megoldva egy kis afrikai közösségben, Lembapuliban - ez a falvacska neve -, ahol szeretnénk fúrni a kutat.
Mennyibe kerül ennek a kivitelezése?
Ez olyan 6-7 millió forint körül van. Szakember van helyileg, vagy tudnak oda vinni szakembert, mert máshol is fúrtak kutakat arrafelé, az ott helyben már megoldható, csak ennek a költségét ők nem tudják megteremteni.
Hogyan, milyen formában lehet támogatni a kútfúrást?
Az akaratunk megvan, a kivitelezés még formálódik, magánemberként én nem gyűjthetek pénzt, bármennyire szeretnék. Jelenleg keresünk egy alapítványt, aki az ügy mellé állna. Szívesen fogadunk minden ötletet, támogatást, amivel minél hamarabb össze tudjuk gyűjteni a szükséges pénzt.
Garázsvásáron is gondolkoztunk, jótékonysági rendezvényen, illetve szeretnénk majd felajánlani a támogatóknak a maszáj nép által készített afrikai ékszereket a segítségükért cserébe. Tehát vannak ötleteink, halad a dolog, elszántak vagyunk, és összefogással úgy gondolom, hogy képesek vagyunk ezt megteremteni, és ezzel egyszerűbbé és boldogabbá tenni kétezer ember életét.
Készítettünk egy bemutató videót is a helyszínről és a támogatási projektről, ebben látható minden részlet.
Addig is, ha bárki szeretne segíteni, van ötlete és tapasztalata abban, hogyan valósulhat meg gyakorlatban egy ilyen adománygyűjtés, szívesen fogadok minden segítséget.
Kereshetnek a markocsagnes_KUKAC_gmail_PONT_com e-mail címen, de a szerkesztőséggel is folyamatosan kapcsolatban leszünk, ők is továbbítják a megkereséseket számomra.Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
