Akár a Zalatnay börtönbüntetése körüli médiahajcihőre is
asszociálhatunk, ha azt nézzük, a gyermekgyilkosságért 13 évre ítélt Tánczos
Gábor feltételes szabadlábra helyezését mekkora sajtóérdeklődés övezi.
Szinte minden komolyabb tévécsatorna, napilap, folyóirat, internetes portál felidézte
a napokban a 10 évvel ezelőtt Körmenden történteket, amikor egy lakótelepi lakásban
holtan találták a 10 éves Zsófit. A vizsgálat kiderítette, hogy a kislányt az
elkövető egy kerámiaszoborral leütötte, majd késsel elvágta a torkát. A
rendőrség hetekig tartó nyomozás után tartóztatta le az akkor 19 éves Tánczos
Gábort, aki a gyilkosság után öt nappal később egyébként önként jelentkezett
tanúnak. Az ügyben már az ítélethirdetés előtt több kérdőjel merült fel, a
hét évvel ezelőtti tárgyaláson ismerhettük meg
aztán az ügy hátborzongató részleteit.
Néhány hónappal később már a Legfelsőbb Bíróság előtt van az ügy, mivel Somos
Zoltán, a vádlott új ügyvédje perújrafelvételt kért, a tárgyalást többször elhalasztották, az ítélethozatal
előtt Tánczos közel hat órán át szónokolt az
utolsó szó jogán. Az akkor 13 évre ítélt vádlott egy évvel később a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordult, keresetét
azonban két év múlva elutasították. Tavaly
februárban arról számoltunk be, hogy Tánczos
cellatársának elismerte a gyilkosságot.
És itt elérkeztünk ahhoz, amikor már csak néhány nap van hátra Tánczos Gábor
szabadon bocsátásáig.
Magánnyomozók az ügyben
A média, persze azonnal lecsapott az ügyre, a Blikk azt írta, a fiatalember
édesanyja attól tart, hogy fiát támadás fogja érni, de bízik abban, hogy sikerül
visszailleszkednie közéjük.
A tv2 reggeli Mokkája közel hét percet szentelt az ügynek, itt az anya kijelenti,
abban bízik, hogy fia szabadulása után elindul egy olyan folyamat, amely kideríti, kik
akadályozták meg, hogy kiderüljön az igazság. Tánczosné nem tart attól, hogy
atrocitás éri őket, hiszen a körmendiek többsége is várja a fiát.
Somos Zoltán ügyvéd is megszólalt a riportban, aki cáfolta, hogy az ügyről írt
könyvével csupán pénzt akar keresni. Úgy vélte, a híradókban kapott néhány perc
kevés ahhoz, hogy megvilágítsa az ügyet, ezért írta meg a 206 oldalas könyvet.
Az ügyvéd kizárja, hogy Tánczos Gábor nyomozni kezd majd, inkább attól tart, a
fiatalembert fogják megtámadni. Azt viszont valószínűnek tartja, hogy
magánnyomozókat bíznak meg az ügy tisztázásával.
Nehéz ügy lesz
Úgy gondoltuk, mi is megnézzük, milyen is a hangulat Körmenden. Egy
hétköznap reggel ülünk autóba, fél óra múlva a kisvárosban vagyunk.
Kissé tanácstalanul sétálunk a főtéren, nem sokan járnak az utcákon a tavaszt
idéző napsütés ellenére sem. Aztán egy ismerősbe botlunk, akivel egy kávéházban
ülünk le. Azt mondja, nem érzi úgy, hogy a város igazán felbolydult volna a hírre,
miszerint Tánczos Gábort feltételes szabadlábra helyezik. Arról nem akar beszélni,
gyilkosnak tartja-e a fiatalembert, nem ismerte korábban, nem akar ítélkezni. Annyit
tud segíteni, hogy a meggyilkolt kislány édesanyja a tragédia után először a
szüleihez költözött, majd Magyarszecsődre, ahol telekszomszédja lett Tánczos
édesapjának. Az idősebb Tánczos már a gyilkosság előtt elvált és külön
költözött, ismerősünk szerint békében élnek egymás mellett a kislány
anyukájával.
Idős férfi ül mellénk, deci vörösbora mellől mondja, ő is kíváncsi, hogyan fogadják a gyermekgyilkosságért elítéltet a városban. Nehéz ügy lesz sóhajt nagyot, úgy látja, senki sem biztos abban, hogy kegyetlen gyilkos vagy ártatlan áldozat érkezik vissza Körmendre. Azért kimegy a vasútállomásra, ha egyáltalán vonattal érkezik majd Tánczos, kíváncsi a fogadtatásra.
Visszahúzódó gyerek volt
Szinte senki sincs a kávézóban, a pincér semmit sem akar mondani,
továbbállunk. Középkorú nőt szólítunk meg, szívesen nyilatkozik. Azt mondja, nem
tudja elképzelni, hogy a fiú volt a gyilkos. Amikor Tánczos Gábor általános
iskolába járt, ő ott dolgozott a konyhán. A fiú visszahúzódó volt, ha társai
ugratni kezdték, inkább kihagyta az ebédet, nem ment bele a konfliktusokba.
Sokszor ült egyedül, távol a többiektől mondja a hölgy, aztán elmeséli,
hogy a gyilkosság után őt is kihallgatták a nyomozók. Akkor ugyanis a Németh Mária
utca egyik üzletében dolgozott, a rendőrök arról faggatták, látta-e korábban
Tánczost a környéken. Én sem láttam, és a szomszéd üzletben dolgozók sem
jelenti ki nekünk is. Azt viszont el tudja képzelni, hogy lesznek, akik bántják
majd a fiatalembert. Mindenhol vannak buta emberek fejezi be.
Egy harminc körüli férfi szűkszavúan válaszol kérdésünkre, nem ismeri egyik családot sem, de elképzelhetőnek tartja, hogy atrocitások érik majd Tánczos Gábort. Viszont ő sem biztos abban, hogy valóban a fiatalember követte el a szörnyű tettet.
A gyilkos köztünk jár
Autóba ülünk, irány a Klauz-réti lakótelep. Mivel nem ismerjük a
házszámot, nézelődünk, korosodó hölgy lép ki az ajtón, kérdés nélkül mutatja,
ez az a lépcsőház. Voltak itt már újságírók, tévések, hozzászoktunk
kezdi. Szívesen beszél, igaz, csak három éve lakik itt, de határozott véleménye
van: Szerintem a gyilkos most is köztünk jár mondja. Véleményét nem tudja
indokolni, érzéseire hivatkozik. Nem hiszi, hogy egy 19 éves fiatalember képes lenne a
szörnyű gyilkosságra, úgy véli, Tánczos Gábor belezavarodott a kérdésekbe, ezért
terelődött rá a gyanú. Azt mondja, ha valaki bántani fogja Tánczost, annak érdeke
fűződik ahhoz, hogy a fiú csendben maradjon.
Mi is sétálunk egyet a környéken, kihalt a lakótelep. Megpróbáljuk levonni a látogatás tanulságait, csak annyira jutunk, Körmend tényleg nem bolydult fel a szabadulás hírére. Egyetlen dolog tűnik fel a történetben, szinte senki sem beszél arról, hogy itt mégiscsak erőszakos, szörnyű halált halt egy 10 éves kislány, családjának pedig derékbatört az élete.
Az ügy már akkor okozhatna gyomorforgatóbb hatást, ha Tánczos Gábor egy kereskedelmi tévé autójával, stábjával érkezne Körmendre, akik aztán közvetítik az elítélt első, szabadlábon töltött óráit, napjait. Mint mondjuk Zalatnaynál.
