2007-ben vagy száz falusi iskola kapujára került lakat. A következő években sokszáz intézményt fenyeget hasonló sors. A megszorító intézkedések több tízezer gyermeket hoznak hátrányos helyzetbe: nekik már a tudáshoz vezető út első lépéseinél el kell szakadniuk az otthonuktól ezzel a bevezetővel indította útjára tavaly az Élőlánc Magyarországért a gyűjtést, amit 2008 májusáig folytatnak, hogy a beérkezett összeget végül szétosszák az iskolájuk megmentésére pályázó falvak között. Közben bejárják az országot is, hogy minél több embert állítsanak maguk mellé a szakmából hétfőn Szombathelyre érkeztek.
Mint arról korábban részletesen is írtunk, az oktatási tárca új koncepciójának értelmében minden olyan iskolának, ahol kevesebb mint nyolc osztály van, egy nagyobb iskola irányítása alatt kell tovább működnie, és csak az indíthat hetedik és nyolcadik osztályt, amelyiknél az összlétszám évfolyamonként eléri a 15 főt. A civil szervezet Zala, Vas, és Borsod megyéket bejáró fórumán arra helyezi a hangsúlyt, hogy elmondják: miért is van szükség a kisiskolák megtartására.
Nem lehet minden gyerek egyenlő?
Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének képviseletében elmondta: olyannyira nem támogatja a kormányzat a vidéki iskolákat, hogy 2006 nyarán bevezette a teljesítménymutatót minden iskolára, függetlenül attól, hogy ez kistelepülésen van vagy megyeszékhelyen, és ennek egyik mérőszáma az osztálylétszám. Ezt olyan magasan határozták meg, amire egy kistelepülés egyszerűen nem képes. Úgy tűnik, az az oktatáspolitikai elv, hogy minden gyerek egyformán fontos, nem tud érvényesülni a kistelepüléseken, mert elbújik a spórolás politikája mögött.
A szakember szerint további aggodalomra ad okot, hogy a kormányzat rendszeresen azt kommunikálja: a kistérségi települési oktatás nem hatékony, rossz minőségű, ami azért is érdekes, mert 2005-ben az Oktatási Minisztérium által megrendelt kutatás ennek ellenkezőjét mutatja. Sőt, valószínűsíthető, hogy a városi iskolába kényszerülő gyerek teljesítménye éppenhogy romlik, mert kiszakítják ismerős közegéből, az ingázás miatt nem marad ideje szakkörökre, rádaásul egy harminc fős osztályban a tanár is nehezen fordít figyelmet az egyéni képességekre.
Legfeljebb az az általános érvényű szociológiai törvényszerűség mondható el, hogy a városokban több a magasabb végzettségű szülő, akiknek aztán gyermeke is jobban tanul, de ebből azt levezetni, hogy a vidéki intézmények nem nyújtják a kellő színvonalat, nagyon álságos érv.
Lapunk kérdésére, hogy készült-e felmérés a faluból városba kerülő tanulók eredményeiről, ami alapján a kormány ezt állítja, Barlai Róbertné, a Független Pedagógus Fórum vezetője válaszolt: nincsenek ilyen mérési adatok. amik ezt igazolják, ezek feltevések.
Az iskolában a legfontosabb felszerelési eszköz a tanár
Dobolán Gábor, az egervölgyi Kincsesház Általános Iskola igazgatója szerint nyomasztó azt látni, hogy a minisztérium honlapján hatvan oldalasra rúg az átszervezendő iskolák listája. Hozzáteszi: nem az állam által minduntalan erőltetett elektronikai fejlesztések nyomnak a latban, hiszen pszichológusok által bizonyított, hogy a 6-10 éves korosztály gyermekei a tanítóhoz ragaszkodnak, és nem a számítógéphez vagy az interaktív táblához. Utóbbi ráadásul szerintem lózung, ettől nem lesz jobb az oktatás, a tartalmat a tanár közvetíti.
Szőnye Ildikó, az Élőlánc a kisiskolákért Vas megyei kapcsolattartója még azzal egészítette ki az elmondottakat: míg az Európai Unióban felismerték, hogy a kisebb intézményeket pozitív diszkriminációban kell részesíteni, nálunk nem támogatják a fennmaradásukat. Nem azt szeretnénk sugallni, hogy minden iskolát tartsanak meg, hanem hogy a kistelepülések helyben dönthessék el, mit szeretnének tenni a saját iskolájukkal - egészítette még ki önmagát.
A témában Lezsák Sándor kezdeményezésére február 9-én lesz vitanap a parlamentben, amire az egész országból várják az érintetteket.
