Szombathely gyásznapja - A 63 évvel ezelőtti bombázásra emlékeztek

„Gyászoljuk az értelmetlenül és ártatlanul elpusztított embereket” – emelte ki beszédében Ipkovich György polgármester. A város, az egyetemi központ és a Szent Erzsébet plébánia közösen szervezte a kedd esti megemlékezést. Tekintse meg a korabeli fotókat!

A köznyelven „ferences-templomnak” nevezett Szent Erzsébet templom és az Assisi Szent Ferenc Kollégium épületének falán elhelyezett domborműnél mintegy nyolcvanan gyűltek össze kedd este, hogy az 1945. március 4-i, hatalmas áldozatokat követelő, értelmetlen bombázás áldozataira emlékezzenek. A rövid, méltóségteljes megemlékezés tárogatózenével, Radnóti verssel, katonadalokkal kezdődött, majd az ökomenikus gyászszertartás után koszorúzással folytatódott.

De mi is történt Szombathelyen ezen a 63 évvel ezelőtti, hideg, de verőfényes vasárnapon? A tragédia felidézéséhez Kosztolánczy Tibor: A második világháború Szombathelyen 1944-1945 c. könyvét hívtuk segítségül.

Közel százezren voltak Szombathelyen
A II. világháború első éveiben a Nyugat-Dunántúl lakossága csupán a cenzúrázott filmhíradókból, újságcikkekből, a frontról küldött levelekből tájékozódhatott a harcokról. Az 1944 márciusi német megszállást és a nyilas hatalomátvételt követően viszont Magyarország az angol-amerikai légierő célpontjává vált. Megindult a keleti országrész lakóinak menekülthulláma, az állami intézményeket is nyugatra evakuálták a fővárosból. Szombathely lakóinak száma ezekben a hónapokban közel százezer főre duzzadt fel, amelynek jelentős részét az ország keleti részeiből érkezett menekültek alkották.

A Nyugat-Dunántúl bombázása 1945. elején kezdődött el, a célpontok eredetileg hadiüzemek, katonai állások, közlekedési csomópontok voltak, így a szombathelyi vasútállomás és környéke is kapott találatot. A pályaudvar bombázása viszont a március 26-i utolsó támadás után leállt, az emberek bíztak abban, hogy közel a háború vége, de rettegésben éltek, féltek a közeledő szovjet hadseregtől, éheztek és fáztak.

A legszörnyűbb nap 1945. március 4-én jött el. A lakoság az állandósuló bombariadókat már nem vette komolyan, mivel a város fellett megjelenő bombázókötelékek távolabbi célok felé húztak el, a katonai szempontból jelentős létesítmények pedig már megsemmisültek.

Öt hullámban 260 tonna bombát dobtak le
Március 4-én fél 12-kor jelezték a légiriadót a szirénák. A B-24-es bombázógépek délkeleti irányból tűntek elő, áthúztak a város felett, majd Herény magasságában visszafordultak és támadtak. Az adatok szerint 118 bombázó öt hullámban összesen 259,6 tonna bombát dobott a városra.

Az első sorozat a vasúti pályaudvar, a fűtőház, a Járműjavító területére és a vasúti sínekre hullott, de találat érte a Szent Máton utcai elemi iskolát és a temetőt is. A második hullám bombái a Nádasdy és a Vörösmarty utcák között lévő területre csapódtak be, megrongálódott a Szőlős utcai malom, a rendőrőrs és a rendőriskola. A harmadik sorozat a Wesselényi és Hunyadi utca vonalában dél felé okozott károkat, találatot kapott a Kultúrmúzeum, az új víztorony, az ipari mintaműhely. A negyedik hullám a mai Király utca és a Fő tér nyugati része közti területet érte, a bombák telibe találták a Palace szálló északi szárnyát, súlyosan megsérült a mezőgazdasági kamara épülete.

A legborzalmasabb pusztítást az ötödik sorozat bombái okozták. Az első találatot a Szili János utca 3. számú háza kapta, majd a Berzsenyi tér környékére csapódtak a bombák. A városháza épületét a földig rombolták, súlyosan sérült a nagytemplom, a püspökvár és a megyeháza. A Belsikátor és a Kossuth utca épületei összeomlottak, találatot kapott a Mátyás király utca és a Thököly utca eleje.

Terrorbombázás volt
A bombázás mindössze 20 percig tartott, a túlélők számára azonban óráknak tűnt a támadás. Ezalatt a 20 perc alatt Szombathely 4471 lakóházából 3575 sérült meg. 312 ház teljesen elpusztult, 1028 komoly károkat szenvedett.
A legnagyobb tragédia viszont, hogy a támadásnak 303 halálos áldozata volt március 4-én. A többszöri bombázásoknak a városban 423-an estek áldozatul.

A történészek, szakértők szerint a március 4-i bombatámadásnak nem voltak katonai, stratégiai indokai, a támadók célja a sokat szenvedett polgári lakosság demoralizálása és a bosszú volt. A támadást ma már terrorbombázásnak nevezik.

A kedd esti megemlékezés a Berzsenyi téren, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ épületénél folytatódott. A rövid műsor után Ipkovich György polgármester idézte fel a történteket, felsorolva a megsemmisült vagy károkat szenvedett épületeket, kulturális értékeket. Kijelentette, a bombázás óta eltelt 63 esztendő a város akaraterejét bizonyítja, igazolva, hogy az ember nem csak rombolni képes, igazi küldetése az építés, az alkotás. A város újjáépítése tiltakozás volt a háború ellen, bizonyítása annak, hogy az élet elpusztíthatatlan.

Az ünnepség a Szózat hangjaival és a háború áldozatainak emlékének tiszteletére gyertyagyújtással zárult.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Közélet