Hogy miért is gondolta a Facebook, hogy a Szeretem az Ikarust oldal azok közé tartozhat, amelyeket szívesen kedvelnék, arról fogalmam sincs, de ha már kiajánlotta, akkor ránéztem a több mint 8000 követőt számláló közösségre. Itt a magyarországi buszgyártás fénykoráról emlékeznek meg, így több olyan korábban forgalomban lévő Ikarust is találtam, amelyek Vas megye kanyargós útjain szelték a kilométereket, szállították az utasokat dolgozni, iskolába, vagy csak bevásárolni.
Gyerekként még én is utazhattam ezen az Ikarus 280-as buszon, amely jó nagy kört írt le Szombathelyen 3-as helyijáratként.
Ahogy a Wikipédián utánanéztem, az Ikarus 280 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve világszerte használt városi-elővárosi csuklós busza. 1971 decemberétől próbafutásokat végzett Budapesten, hivatalosan pedig 1972-ben mutatták be és a sorozatgyártása már a következő évben, 1973-ban megkezdődött – az Ikarus 180-as felfüggesztésével egy időben –, és egészen 2002-ig tartott. Szombathelyen az 1970-es évek második felében jelentek meg ezek a buszok, abban az időben nagyon modernnek számítottak, szerették ezt a típust a sofőrök.
Az 1970-es és 1980-as években a világ csuklósbusz-gyártásának a kétharmadát ez a típus tette ki. Összesen 60 993 darab 280-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. Sikerét jelzi, hogy a világ számos országa vásárolt belőle, többek között forgalomba állították a Szovjetunióban, Lengyelországban, Törökországban, Csehszlovákiában, de eljutott Kínába, Venezuelába, Tunéziába, Iránba és Tanzániába, az Egyesült Államokba is.
A buszok mintegy felét a Szovjetunióba értékesítették, Magyarországon minden Volán-társaságnak volt belőle, a legnagyobb felvásárló pedig a BKV volt, amely 1680 darab új buszt vásárolt 1973 és 1992 között, illetve Miskolcról használtan további 17 darabot 2002-ben.
Az addigi szokásoktól eltérő formatervezés, a tetőhajlat elhagyása, vagy az akkor hatalmasnak számító nyitható ablakok jelentősen hozzájárultak sikeréhez. A járművezetők munkáját megkönnyítette a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó, de készültek manuális váltóval is (főleg távolsági kivitelben), az üzemeltetők szempontjából pedig az olcsóbb szervizelés jelentett előnyt.
Troliváltozata a 280T, amely szintén több sorozatot is megért, a legyártott példányok többnyire Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Bulgáriában és az NDK-ban jártak, de prototípus járművek Nyugat-Európában és Amerikában is megfordultak próbafutásokon.
1986-tól vegyes üzemű buszokkal, 1996-tól tisztán sűrített földgázzal (CNG) üzemelő buszokkal rendelkezett a Hajdú és a Tisza Volán.
1999-ben az Ikarus a 200-as sorozat felújított változatával is megpróbálkozott, a Classic család keretein belül készült el a 280-as utódja, az Ikarus C80 típusú busz, amelyből 72 darabot gyártottak, és főleg hazai Volán-vállalatok vásárolták meg.
Budapestről 2017-re tervezték kivonni a típust. Ez akkor nem valósult meg, számuk a fővárosban 2022 elejére 43 darabra csökkent. 2022. november 20-án vonták ki az utolsó Ikarus 280-ast a menetrend szerinti forgalomból, az utolsó időszakban már csak Dél-Pest felé, illetve Újpest felé közlekedtek. Átlagos futásteljesítményük 1,4 millió kilométer volt.
Tehát az Ikarus 280-as buszok története csaknem ötven évet ölel fel. Mindenhol, ahol megfordultak évtizedekig közlekedtek, és a várossal, az utasokkal együtt öregedtek.
Hasonló gyöngyszemeket lehet még találni az oldalon, ahová valószínűleg leginkább buszsofőrök töltik fel emlékeiket, nosztalgiáznak.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
