„Bloomsday-re fel!” Hangzott el ma délután két órakor Prieger Szabolcs szájából a szombathelyi Fő téren, a James Joyce-szobornál felállított szobornál. Ezzel pedig hivatalosan is elstartolt a Bloomsday, Szombathely összművészeti fesztiválja, amely pillanatok alatt képes berántani az embert, mert saját tömegvonzása van.
Először az ír, majd a magyar himnusz dallamai csendültek fel, köszönhetően Korponay Zsófinak és Bánó Zoltánnak. Ezt követték a köszöntő beszédek, jó házigazdaként először Nemény András, Szombathely polgármestere szólalt fel, őt követte Ragnar Almqvist, Írország magyarországi nagykövete, majd pedig Nádasdy Ádám, író mondták el gondolataikat.
Ha belegondolunk, egy szál virágból indult mindez, az egy szál Virág Lipótból indult. Az elmúlt három évtizedben pedig a szervezők, a lelkes kis csapat mindig hozzátett valamit és mindig egy szép, vagy kevésbé szép valamit – éppen milyen év volt –, egy virágcsokrot sikerült ebből kihozni. Volt, amikor kicsit kevesebb virág volt, de én hiszem, hogy az elmúlt pár évben csodálatos virágcsokrokat tudtunk hozni!
– mondta Nemény András.
Az Ulysses a kedvenc könyvem, mindig is a szombat a kedvenc napom a héten, így természetesen Szombathely lett a kedvenc magyar városom. Én dublini vagyok és egy életre Joyce rajongó, az Ulysses a véremben van.
– hangzott el Ragnar Almqvisttől magyarul a Fő téren.
Szombathely remek város, hölgyeim és uraim, mert két nagyon híres embert küldött nyugatra. Egy fiatal keresztényt és egy öreg zsidót. Ugye, tudják kire gondolok? Szent Mártonra és Virág Rudolfra. Mind a kettő létezett – állítólag –, de ezt nagyon nehéz bizonyítani. Márton valószínűleg létezett, de nem nagyon tudunk róla semmit a legendákon kívül. Virág Rudolf viszont nem létezett, de nagyon sokat tudunk róla, és fontos információk vannak: például az, hogy ebben a házban lakott.
– ezt már Nádasdy Ádám író tette hozzá.
Ezután a népes tábor megkezdte a pecsételést, a kissé szeles időjárás ellenére is a megszokott módon, porcukorral. Szerencsére Horváth László, kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos nem kapott meghívót az eseményre, így nem kellett semmit sem félreértenie, mert idén sem maradhatott ki Spiegler Tibor performance-a, amelyre ezúttal a Thököly Imre utcai zebránál került sor. Igaz, a helytörténész külön engedéllyel rendelkezik az ilyen művészeti akciókhoz.
A nyári forróságban felüdülést hozott, hogy a Rákóczi Ferenc utca a és Thököly Imre utcák által határolt belső tömb felé vettük az irányt, ahol az ír művész, Roisín McGuigan Bolygó sziklák című muráliáját tekinthette meg a nagyérdemű, immár állványok nélkül. Az egymásra akkumulált írásjelek és szóközök a párizsi kék alapon egészen a csillagokig repítik a szemlélőt.
Majd a Szombathelyi Képtár alagsorába vezetett az utunk, hiszen itt kapott helyet Fusz Mátyás térplasztikája, amely az Ulysses egy apró mozzanatát végteleníti a térben, a pillanatot, amikor a Bloom a kisujjával kitakarja a napkorongot. A művek átadásában közreműködött: Fehér Renátó költő, irodalmár, Vincze Bence kultúraszervező Salamon Júlia kurátor, kulturális munkás, egyetemi oktató Szántó István a program szervezője, képzőművész, egyetemi adjunktus.
A képtárból a Iseumon át jutottunk el a Göncz Árpád térre, amelyből Ulysses-udvart varázsolt Szalai Lilian festő és ehhez társult Németh-Hindi Fatima és a YAMA Art projektje is, ahol a kis sátorban a fiatal művészek a Next in Line pályázatra is jelentkezhetnek.
Ezek után már csak a sörcsapolás volt hátra, majd Bloomlandia vette át a teret, hiszen felvonták Bloomlandia zászlaját Bloomlandia himnuszának kíséretében. Ezzel pedig elindult a négynapos fesztivál, mi pedig csobbanhatunk a programtenger hűsítő habjai közé, hiszen lesznek koncertek, kiállítások, közös alkotás az Ulysses-udvarban és még az IDŐ is megáll egy pillanatra péntek este nyolctól a PUK-csoport jóvoltából a Bohém Klubban.
