Én legalább is valami effélére számítottam, amikor elmentem a Belső Uránia udvarban nemrég nyílt: La Fiesta mexikói étterembe. Ehhez képest a déli ízekre és fílingre vágyó már a bejáratnál szürke márványlépcsőbe botlik. Ha viszont a rideg kőtömegen feljut, mindjárt az afrikai szavannákon érezheti magát. Kitömött műleopárdokon foglalhat helyet, hamisítatlan magyar kovácsoltvas- és üvegasztalok mögött, valamint színes svéd plasztik lámpák alatt. Az elmaradhatatlan barackszín is megkapta méltó helyét, a falon. Az alapterület meglehetősen nagy, így adott volna a fülledt, romantikus, délies miliő kialakítása. Ehelyett a falon zebrabunda, a szőnyegen absztrakt mintázat, a fémbútorok és műanyag ablakok pedig már-már az ízléstelenség határát súrolják. A végeredményből hiányzik a fa, a zeg-zugos térelosztás, a mexikói kiegészítők.
A zord matador külső mögött (fényes fekete ing, fényes fekete hajjal párosítva, már csak a vörös deréksál hiányzik) udvarias helybeli pincér bújik meg, aki kitűnő magyarsággal veszi fel a rendelést. Először is tequila, aztán jöhet maya leves, meg valami erős, chilis tapas (ami mint később kiderült, eredetileg apró, sós, kukoricalisztből készült ropogtatnivaló lenne).
Mivel épp egy mexikói ismerős telelt nálunk gondoltuk, etetünk vele egy kis hazait. A teqilát nem lehet elrontani, úgyhogy az ízlett. A maya elnevezés hagyományos paradicsomlevest takar, melynek felszínén pár kukorica úszkált. Ezt a tapas követte, egy palacsintába tekert kupac, száraz darált hús, megbolondítva egy kevés, a paradicsomlevessel azonos ízű szósszal. A chilit valahogy kifelejtették, így az áhított könnyfakasztó mexikói íz-kompozíció elmaradt. A mexikói ismerős megmosolyogta az elé tett étket. Az ő hazájában már a gyerek is chilis nyalókát szopogat, mindennek az alapja az erős paprika. Erre az apró, ám fontos részletre a szakács sajna nem érzett rá. Az árak egyébként elviselhetők, a levesek 200-300 a főételek 400-1000 forintba kerülnek.
A zene kellemes, latinos, hallható, és mégis hagy beszélgetni. A kiszolgálás profi, a pincérek udvariasak. Számomra egy vendéglátó egység fontos alkotója a kultúrált mosdó, ami a La Fiesta-ból nem hiányzik. A lépcső két oldalán helyezték el a dohányzó és nem dohányzó blokkot, ami kellően elszeparálja az anti-bagósokat a nem kívánt füsttől.
A berendezéssel sem volna bajom, úgy érzem, a legfőbb probléma a névválasztással van, talán ha a Café New York, vagy Club Savanna mellett döntött volna a tulajdonos, nem okozna képzavart a kedves vendég fejében.
