Nekünk is épült
Szombathely egyetlen, úgymond előkelő szállodája már eleve úgy épült, hogy az étterme több legyen, mint afféle hotelmenza. Férőhelyeit, funkcionális elrendezését abban a reményben kalkulálták ki, hogy majd nemcsak a szálloda vendégei, hanem a város lakossága is rendszeresen felkeresi majd. Ezért éreztük mi is kötelességünknek egy közelebbi pillantást vetni a végeredményre, s ezért találkozhatunk rendszeresen az intézmény hirdetéseivel hazai pályán is.
Gazdagnak lenni jó
Ehhez képest nincs tömeg ott jártunkkor, az elvileg csúcsidőt jelentő szombat este sem. Lazán kapunk asztalt, s óvatosan pillantunk körbe a négycsillagos környezetben. Gyanakvásunk nem teljesen alaptalan. Habár akadnak fari dzsekis-pulcsis vendégek is, a többség ad magára, a férfiak főként elegáns zakókban, a hölgyek az évszakhoz képest lenge alkalmi ruhákban feszítenek. Annyiban igazuk van, hogy a környezet valóban nem mindennapi. A három részre tagolt étterem a kor divatjának megfelelően visszafogottságában elegáns, vörös és barna színeivel, rafináltan egyszerűen dizájnolt bútoraival. Az üvegfalu télikert külön műsor, el tudom képzelni innen szemlélve a behavazott Pelikán parkot, vagy egy izgató éjszaka után lustán elfogyasztott reggelit, valamelyik hétköznap, bámulva a munkába siető nyűgös arcokat. Gazdagnak lenni biztos nagyon jó.
Az ételválaszték kissé limitált
Bár lerí rólunk, hogy az étterem történetében valószínűleg nem mi leszünk a legnagyobb fogás, a pincér udvarias és segítőkész, mi több, kompromisszumra készen tűri a női szeszélyt egy panír körül kialakult dialógusban. A választást persze nem is annyira a panír, hanem a kissé szűkösre szabott választék is befolyásolja. Ételtípusonként a fél tucat körül mozgó kínálatnál, de lehet, ebben a kategóriában így dukál. Kevesebb, de más. Kompenzálásképpen külön listáról lehet a minőségi hazai és külföldi borokat kérni, s a hagyományos italkínálat is a helyhez méltó. Arra vigyázzunk, hogy a röviditalok ára itt is 2 centben van megadva, így egy normál adag árát automatikusan kettővel kell szorozni, ami három Johnny Walker esetében már tetemes többletköltségnek bizonyult.
Ízek, adagok, árak
Az általunk letesztelt néhány étel mindegyike korrektnek bizonyul mind íz, mind esztétikai tekintetben, s hasonló véleménnyel vannak ott járt, vendégnek álcázott egyéb titkos ügynökeink is. Az adagok emberléptékűek, egy desszerttel lekísérve akár egy nagyobb kapacitású férfiú is jóllakhat. Kiemelkedő gasztronómia élményekre nem kell számítani, de a minőség/ár hányados még így is roppant kedvezőnek tűnik, arról nem is beszélve, hogy a vendégek többsége valószínűleg nem azért jön ide, hogy degeszre egye magát két nagyfröccs mellett.
Kell egy ilyen hely
A Villa Pelikán elegánsan barátságos enteriőrje segítségével bekukkanthatunk egy számunkra egyelőre távoli világba, az Európai színvonalú vendéglátásba, ahol egészen másra helyezik a hangsúlyt, mint ahogy az errefelé megszokott. A cubák méreténél fontosabb a tányér alakja és színe, a bor áránál annak neve és évfolyama, s abban is biztosak lehetünk, hogy ha üzleti partnerünket ide hozzuk, beszélgetésünket nem zavarja meg a Danubius rádió slágerlistája, s külföldi rokonunk előtt sem kell bizonyos váratlan események miatt kínosan feszengeni. Azt nem állítom, hogy a Pelikán szálló étterme nélkül nem lenne értelme az életnek, de hogy Szombathelyen nagyon is elkelt egy ilyen hely, az fix. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni.
| Jellemző árak: Újházy tyúkhúsleves 450.- |
