A sümegi kőfejtők újabb őslénytani szenzációt szolgáltattak: a kutatók a késő kréta időszakból származó, közel félméteres csontoshalak maradványait azonosították. A Pycnodontiformes rendbe tartozó halak mérete jóval meghaladta a rokon iharkúti példányokét, amelyek legfeljebb 27 centiméteresek voltak.
A leleteket Szabó Márton, a Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának muzeológusa, az ELTE Őslénytani Tanszékének kutatója azonosította cf. Coelodus sp.-ként, vagyis feltehetően a mozsárszájú halak családjába tartózóként. A vizsgálatok szerint a sümegi halak mintegy 52 centiméteresre nőttek, ami a kutatók szerint az eltérő őskörnyezetnek köszönhető.
Míg Sümegen a sekély, normálsós tengerben bőséges táplálék – korallok, puhatestűek, tízlábú rákok – állt rendelkezésükre, és eddig ragadozóik maradványai sem kerültek elő, addig Iharkúton édesvízi környezetben, szűkösebb táplálékkínálattal és erős ragadozói nyomás mellett éltek a halak.
A mostani felfedezés rávilágít arra, hogy a környezeti feltételek hosszú távon jelentősen befolyásolják az állatok testméretét – hasonlóan a szigeti törpenövekedés ismert jelenségéhez. Az eredményeket a nemzetközi kutatócsoport a Neues Jahrbuch für Paläontologie szakfolyóiratban publikálta.
