Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színművésze ezúttal nem a színpadon, hanem a város múltjának kulisszái mögött vállalt főszerepet: Szombathely egykori, mára sokszor elfeledett szállodáinak nyomába eredt. Olyan házak történeteit idézi fel, amelyek valaha a pezsgő társasági életének központjai voltak, aztán lassan kiürültek, átépültek, vagy nyomtalanul eltűntek a város szövetből. A nosztalgikus időutazás egyszerre mutatja meg a fejlődés ígéretét hordozó vasúti korszak romantikáját és a szállodák sorsán át a történelem hullámzásait.
SZÁLLODÁK A VÁROS SZÉLÉN
A „Nagy szállodasirató” című szappanopera (Savaria, Claudius, Pelikán) már jó ideje lázban tartja Szombathely lokálpatrióta polgárait. Sóhajok kiürített, kiüresített, korábbi funkciójuk nélkül árválkodó, eladó sorba került palotákért, melyek magukba zárták az idő által bearanyozott emlékeket, a hétköznapok szürkeségéből kiszakító illúziókat. Pedig volt idő, amikor a városban hat, a kor paraméterei szerint viszonylag nagy méretű hotel is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kielégítse a szombathelyi szállásigényeket.
A dualizmus időszakában hatalmas lendülettel beinduló vasútépítési beruházásoknak, a kötöttpályás közlekedési hálózat kiépítésének jelentős gazdasági és társadalmi hatásai voltak.
A vasúti összeköttetés megteremtésében rejlő új utazási, szállítási, ipari, logisztikai, infrastrukturális, idegenforgalmi és kapcsolatteremtő lehetőségek addig sosem tapasztalt fejlődési perspektívát jelentettek a hálózatba csatolt településeknek.
A vasút, különösen a vasúti csomópontok mentén, környékükön kiépültek a közművek, gyárak, üzemek létesültek munkahelyeket teremtve, a befektetések serkentésére és finanszírozására bankok nyitották meg fiókjaikat, a lakosság létszáma jelentős emelkedésnek indult, növekedési pályára állítva a kereskedelmet és a modernizálódó társadalom megváltozott igényeit kielégítő szolgáltatóipar különböző ágait.
A tárgyalt épületek születése és későbbi sorsa elválaszthatatlan a bevezetőben taglalt korral és annak átalakulásaival, valamint a vasút legromantikusabb, legnagyobb reményekkel kecsegtető időszakával, amit aztán a mindent és mindenkit tűzben edző történelem deheroizált és fosztott meg a kezdetek várakozásokkal teli nagyszerűségétől.
A HOTEL PORTSCHY (SZÉCHENYI) ÉS A HOTEL STRÓBL (OROSZLÁN)
A 20. század elejére Szombathely az Osztrák–Magyar Monarchia egyik jelentős vasúti csomópontja lett. A vasút közelségét, annak előnyeit és lehetőségeit kihasználva és arra épülve különféle iparágak létesültek vagy települtek a város korábban beépítetlen részére, a vasútállomás környékére. Nem volt ez alól kivétel a vendéglátó- és szállodaipar sem.
Az 1900-as évek elején az indóház vonzáskörzetében élénk és színvonalas társasági élet zajlott, remek éttermekkel, kávéházakkal, szállodákkal. A város hat legnagyobb hotelje közül három az akkori Petőfi Sándor, a mai Vasút utcában várta a vendégeket, kitűnő kihasználtsággal. A három szállodából kettőt „összekötő” személy pedig egy legendás vállalkozó volt: Portschy Tóbiás.
Az egykori 17 szobás, villanyvilágítással felszerelt, kerthelyiséggel rendelkező Hotel Oroszlán, a későbbi Stróbl (most Vasút utca 5.) jelenleg a Magyar Posta Zrt. tulajdona. Ezt bérelte Portschy az I. világháborút megelőző időszakban és annak első éveiben. (A háború ideje alatt a vasútállomásról a távoli frontra induló bakák gyakran a Vasút utcában található szállodákban töltötték utolsó szabad, nem ritkán cigányzenekarral kísért keserédes éjszakájukat.) A bérlemény olyan sikeresen működött, hogy bevételeinek köszönhetően Tóbiás megvásárolta a korábbi konkurenciát: a szomszédos, Takács Sándor által üzemeltetett 18 szobás, kerthelyiséges szállodát, a Hotel Széchenyit, mely a Széll Kálmán és Petőfi Sándor utcák találkozásánál üzemelt (most Vasút utca 7.). Főbejárata akkor a Széll Kálmán utca 54. alatt volt.
A hotel 1893-ban épült Holczheim Gábor tervezésében, majd a szobaszám növelésének érdekében 1899-ben emeletráépítéssel bővítették Flieger Ede építész irányításával. Takács Sándor építtető, meszleni kocsmáros volt egykor, 1891-ben költözött Szombathelyre. Az üzletet Portschy 1917-ben – a tőkéjén túl – azért is tudta nyélbe ütni, mivel Takács váratlanul elhunyt, családja pedig nem kívánta a hotelt tovább működtetni, így az örökösök viszonylag könnyű szívvel szabadultak meg tőle. Ez lett – immár új névvel – a Hotel Portschy.
De vessünk egy pillantást arra, mi volt a helyzet szálloda-fronton a vizsgált időszakban, az akkor körülbelül 30–35 ezer lelket számláló Szombathelyen (csak a legnagyobb szálláshelyeket figyelembe véve):
Tóbiás halála után özvegye vitte tovább az üzletet.
1932-ben az országos bulvárhírek középpontjába került a Hotel Portschy. A szálloda egyik alkalmazottja egy vasárnapi napon („szomorú vasárnap”?) riasztó hörgésre lett figyelmes az egyik szoba zárt ajtaja mögül. A hívására kiérkezett rendőr, miután feltörte az ajtót, az ágyban egy eszméletlen idősebb hölgyet talált, akinél semmilyen irat nem volt. A nő két nappal később, kedden magához tért. Mint kiderült, az öngyilkosságot megkísérlő 58 éves asszony a tekintélyes budapesti kereskedőnek, Steiner Dávidnak volt a felesége, és már hosszabb ideje tartózkodott Szombathelyen. A hatóságnak elmondta, miután kiszabadul a kórházból, ismét meg kívánja kísérelni az öngyilkosságot. Azt már nem tudjuk, hogy ígéretét betartotta-e.
A Vasút (korábban Petőfi Sándor) utcai szállodák túlélték a vasút környékét ért erőteljes 1944–45-ös bombázásokat, a Rákosi-rendszer államosítását azonban már nem vészelhették át.
A Hotel Portschyból a tulajdonost és családját 1949-ben kirakták, ezt követően a Magasépítési Nemzeti Vállalat szombathelyi egységének irodáit költöztették az egykori hotelbe. Majd a vállalat (a későbbi Vasép) – új székházának elkészültét követően – eltávozott onnan, és az egykor szebb napokat látott épület egy darabig üresen állt. 1970-ben a Széll Kálmán utcai oldalt lebontották, ide húzták fel az új MTESZ irodaházat. Az épület Vasút utcai, puritánná változtatott része torzóként megmaradt, ma cégek, vállalkozások irodái és egy üzlet otthona.
A homlokzati díszeitől szintén megfosztott Hotel Stróbl (Oroszlán) a Magyar Posta Zrt. 2. számú szombathelyi kirendeltsége és egyik városi logisztikai központja lett.
A kétezres évek második évtizedére Szombathely – egy közepes méretű szálloda kivételével – nagyobb hotel nélkül maradt. Ez a helyzet most, 2025 végén is változatlan. Néhány kisebb szálláshely még tartja magát. Kérdés, költözik-e beléjük élet a jövőben? Élet, amit – illetve akit – esetükben úgy hívnak: Vendég.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
